Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

188i-ben, az egyházmegye tanácsbirói székébe ültette s nem sokára az összehívott zsinatra, képviselőül küldte el. Zsinati szereplése ismeretes ! A bizottságokban s nyílt ülésekben autonómiánknak hű őréül, a gyülekezetek' jogainak erős védelmezőjéül bizonyult ; főleg a lelkészválasztási törvények vitatása alkalmából, a protestántismus méltóságával leginkább összeillő szabadválasztás mellett szót is emelt. Midőn a királyilag szentesitett zsinati törvényekértelmében, tiszáninneni kerületünk is elrendelte a kerületi tanácsbirók megválasztását, Békyt, hajdani kedves emlékű esperes év el Szen'pétery Sámuellel együtt, már az első szavasás alkalmával a tanácsbirói székbe emelte az egyházi községek bizalma. Hogy e bizalomnak is megfelelt s megérdemelte azt, mutatja azon körülmény, hogy a kerület féltve őrzött drága kincsének a sárospataki főiskolának igazgató-tanácsába is beválasztotta, a hol egy időben, mig erejének megtörése ellenkezőt nem parancsolt, a jegyzői tollat is vezette. Hogy a kerület mennyire bízott az ő tiszta világos látásában, igazságérzetében, higgadt ítélő képességében mtatja az, hogy a conventi tagok sorába is beválasztotta. Mindazokat elbeszélni, a miket a kidőlt jeles itt elsorolt minőségében alkotott teremtett, elszámlálni nem vállalkozhatom ! hiszen kifejezhetem azt röviden : teljesítette köteles segél mindenütt l Pedig a munkából az oroszlán rész még csak ez után várt reá 1 Ez év folyamán vette át mint esperes, az abauji egyházmegye vezetését, azzal a nemes ambitióval, azzal az édes reménynyel, hogy ez egyházmegyének az utóbbi időkben zavarossá lett ügyeit rendbe hozza. Es a munkához hozzá is fogott, édes reményekre jogosítva mind azokat, kiket ez egyház megyének ügyesbajos dolgai közelről érdekelnek, a kiknek szivén az egyházmegye jóléte rajta fekszik. Béky, igaz és nagy volt mindenütt, a hova a bölcs isteni gondviselés és embertársainak bizalma állította, de még is legnagyobb mint pap, midőn kellemes hangjának most lágyan zengő, majd dörgő ércével hirdette Istennek beszédét! Mint papot keresetlen egyszerűség jellemezte, szívből szólt, szívhez talált, s a kik őt csak egyszer is hallgatták: az első rendű egyházi szónokok sorába számítottak! Mint ember, szerény, kom oly ! Ez a szerény komolyság tette őt Kassa szab. kir. város bizottsági, a felső-magyarországi hitelbank igazgatósági tagjává; szeretet és tisztelet tárgyává mi ndenütt, a hol csak megjelent. Szeretett s szerető család vette körül! Hű és forrón szerető feleség, szép és kedves gyermekek, a kikért élni, a kikért fáradni olyan édes, olyan boldogító volt reá nézve! De hát családjának élhet-e a közügyek embere úgy, a mint azt a család érdeke megkívánja ? Ki másnak dolgozik, nem hagyja-e sokszor a nyomor szélén azokat, a kikért a fizetés nélküli munkakörben is dolgozni vélt. Es most mindennek vége ! csak egy maradt végtelen : a kesergő család bánata. Vajha meglátnák azt mind azok, a kiknek a boldogult híven szolgált — s a kegyelet enyhítené meg a veszteség gyászát, fájdalmait ! Kovács Béla. IRODALOM. Protestáns árvaházi képes naptár az 1892-dik szokó évre. Szerkeszti Kenessey Béla. Tizennyolczadik évfolyam. — Budapest. Nyomtatta Ilornyáttszky Viktor. Ara 50 kr. A „Protestáns Árvaházi Naptár" most megjelent 1892. évi folyamát megismertetni kedves kötelességünknek tartjuk, nemcsak azért, mert új szerkesztő által lett összeállítva s igy életének egy új korszakát kezdette meg, h anem azért is, mert magunk is teljes mértékben lel kesülünk azokért az elvekért, melyek az új szerkesztőt , Kenessey Béla theol. tanárt munkájában vezették s úgy érezzük, hogy nem szabad a becsületes munka méltán ylásától huzódnunk, ha kalendárium készítésére lett is az fordítva. Mielőtt azonban ezt tennők, nem csupán illemtudásból, még kevésbbé szokásból, de meggyőződésből eredő teljes örömmel fejezzük ki elismerésünket a régi szerkesztő iránt, aki ha nem adott is annyi vallás-erkölcsi tartalmat a „Naptár''-ba, mint a mennyit most abban oly jól esik szemlélnünk, de a ki nagyon kedvezőtlen időkben lankadatlan szorgalommal és a mi még ritkább, nagy szerénységgel hintegette irodalmi uton is azokat a magvakat, melyekből most már majd a vallás-erkölcsi élet átalakítására rézve merészebb követelésekkel előálló irodalmi vállalatok keletkezhetnek. S ha eddig örültünk, hogy a „Farkas József által szerkesztett ,,Protistáns Áivaházi Naptár" legalább vitt néhány evangeliomi gondolatot oly' házakba is, melyekbe az evangeliumi erők más irodalmi uton el nem jutottak : nagyon természetesen csak fokozódott lelkünk öröme, hogy a „Naptár" által eddig is képviselt prot. vallás-erkölcsi irányzat útját az új szerkesztő, a menynyire csak lehetett, kiszélesítette. Mindjárt a czímlapon egy szép kép tűnik elénk. Látjuk a nagy „Gyermckbarál"-ot, aki áldó, meleg szeretettel szól : Engedjétek hozzám jőni a kis gyermekeket / A gyermekek gondozására s neveltetésére vonatkozólag ott áll igy előttünk folytonosan a falra függesztett vagy íróasztalunkon heverő kalendárium tábláján az eszmény. A szerkesztő azonban a gyakorlati élet szükségeire is tekintettel van, s a hónapok táblázatai mellé rovatolt kiadási és bevételi naplót adott. A naptári részt követi a mulattató rész. A Sybilla jóslatai helyét, a melyekben úgy sem hisz már komám uram sem, komám asszony sem, egy kis kivonatos biblia foglalja el, a melynek igéiben meg mind jobban kezdenek hinni a pesti urak és asszonyságok is. Á kis biblia czíme gyanánt ott áll a hatalmas hívogató szózat: Tudakozzátok az írásokatl Azután minden napra egy alkalmas bibliai mondás jő, a legtöbb helyen rövid, magvas elmélkedés kíséretében. A lelkész pár száz alapigét s ugyanannyi jó felosztást s számtalan termékeny gondolatot, minden keresztyén jó lelki táplálékot találhat ezekben. A gondos szerkesztő a nevezetesebb napok jelentőségét is kifejezte, megfelelő mondásokat s megjegyzéseket adva az ünnepnapokra, márcz. 15-re, Luther és Kálvin születésnapjaira. Rendkivül okos gondolat volt az is, hogy a magyar vallásos költészet gyöngyeit is felvette s Berzsenyi, Tompa és Madách lelke, a mit szent ihletés által nyert, azt most ott találjuk a biblia emberei beszédeinek társaságában. Majd a jelenkor ifjú költője szavát halljuk, az ifjú Szabolcskáét\ akit arra kérünk, hogy járjon csak a Sión hegyére is, vegye kezébe minél többször a szent