Protestáns egyházi és iskolai lapok – 34. évfolyam – 1891.

1891-10-18 / 42. szám

188i-ben, az egyházmegye tanácsbirói székébe ültette s nem sokára az összehívott zsinatra, képviselőül küldte el. Zsinati szereplése ismeretes ! A bizottságokban s nyílt ülésekben autonómiánknak hű őréül, a gyüleke­zetek' jogainak erős védelmezőjéül bizonyult ; főleg a lelkészválasztási törvények vitatása alkalmából, a pro­testántismus méltóságával leginkább összeillő szabad­választás mellett szót is emelt. Midőn a királyilag szentesitett zsinati törvények­értelmében, tiszáninneni kerületünk is elrendelte a ke­rületi tanácsbirók megválasztását, Békyt, hajdani kedves emlékű esperes év el Szen'pétery Sámuellel együtt, már az első szavasás alkalmával a tanácsbirói székbe emelte az egyházi községek bizalma. Hogy e bizalomnak is megfelelt s megérdemelte azt, mutatja azon körülmény, hogy a kerület féltve őrzött drága kincsének a sáros­pataki főiskolának igazgató-tanácsába is beválasztotta, a hol egy időben, mig erejének megtörése ellenkezőt nem parancsolt, a jegyzői tollat is vezette. Hogy a kerület mennyire bízott az ő tiszta világos látásában, igazságérzetében, higgadt ítélő képességében mtatja az, hogy a conventi tagok sorába is beválasztotta. Mindazokat elbeszélni, a miket a kidőlt jeles itt elsorolt minőségében alkotott teremtett, elszámlálni nem vállalkozhatom ! hiszen kifejezhetem azt röviden : tel­jesítette köteles segél mindenütt l Pedig a munkából az oroszlán rész még csak ez után várt reá 1 Ez év folyamán vette át mint esperes, az abauji egyházmegye vezetését, azzal a nemes ambi­tióval, azzal az édes reménynyel, hogy ez egyházmegyé­nek az utóbbi időkben zavarossá lett ügyeit rendbe hozza. Es a munkához hozzá is fogott, édes reményekre jogosítva mind azokat, kiket ez egyház megyének ügyes­bajos dolgai közelről érdekelnek, a kiknek szivén az egyházmegye jóléte rajta fekszik. Béky, igaz és nagy volt mindenütt, a hova a bölcs isteni gondviselés és embertársainak bizalma állította, de még is legnagyobb mint pap, midőn kellemes hangjá­nak most lágyan zengő, majd dörgő ércével hirdette Istennek beszédét! Mint papot keresetlen egyszerűség jellemezte, szívből szólt, szívhez talált, s a kik őt csak egyszer is hallgatták: az első rendű egyházi szónokok sorába számítottak! Mint ember, szerény, kom oly ! Ez a szerény ko­molyság tette őt Kassa szab. kir. város bizottsági, a felső-magyarországi hitelbank igazgatósági tagjává; sze­retet és tisztelet tárgyává mi ndenütt, a hol csak meg­jelent. Szeretett s szerető család vette körül! Hű és for­rón szerető feleség, szép és kedves gyermekek, a kikért élni, a kikért fáradni olyan édes, olyan boldogító volt reá nézve! De hát családjának élhet-e a közügyek embere úgy, a mint azt a család érdeke megkívánja ? Ki más­nak dolgozik, nem hagyja-e sokszor a nyomor szélén azokat, a kikért a fizetés nélküli munkakörben is dol­gozni vélt. Es most mindennek vége ! csak egy maradt vég­telen : a kesergő család bánata. Vajha meglátnák azt mind azok, a kiknek a boldogult híven szolgált — s a kegyelet enyhítené meg a veszteség gyászát, fájdalmait ! Kovács Béla. IRODALOM. Protestáns árvaházi képes naptár az 1892-dik szokó évre. Szerkeszti Kenessey Béla. Tizennyolczadik évfo­lyam. — Budapest. Nyomtatta Ilornyáttszky Viktor. Ara 50 kr. A „Protestáns Árvaházi Naptár" most megjelent 1892. évi folyamát megismertetni kedves kötelességünknek tartjuk, nemcsak azért, mert új szerkesztő által lett összeállítva s igy életének egy új korszakát kezdette meg, h anem azért is, mert magunk is teljes mértékben lel kesülünk azokért az elvekért, melyek az új szerkesz­tőt , Kenessey Béla theol. tanárt munkájában vezették s úgy érezzük, hogy nem szabad a becsületes munka mél­tán ylásától huzódnunk, ha kalendárium készítésére lett is az fordítva. Mielőtt azonban ezt tennők, nem csupán illemtudásból, még kevésbbé szokásból, de meggyőző­désből eredő teljes örömmel fejezzük ki elismerésünket a régi szerkesztő iránt, aki ha nem adott is annyi val­lás-erkölcsi tartalmat a „Naptár''-ba, mint a mennyit most abban oly jól esik szemlélnünk, de a ki nagyon kedvezőtlen időkben lankadatlan szorgalommal és a mi még ritkább, nagy szerénységgel hintegette irodalmi uton is azokat a magvakat, melyekből most már majd a vallás-erkölcsi élet átalakítására rézve merészebb köve­telésekkel előálló irodalmi vállalatok keletkezhetnek. S ha eddig örültünk, hogy a „Farkas József által szer­kesztett ,,Protistáns Áivaházi Naptár" legalább vitt néhány evangeliomi gondolatot oly' házakba is, melyekbe az evangeliumi erők más irodalmi uton el nem jutot­tak : nagyon természetesen csak fokozódott lelkünk öröme, hogy a „Naptár" által eddig is képviselt prot. vallás-erkölcsi irányzat útját az új szerkesztő, a meny­nyire csak lehetett, kiszélesítette. Mindjárt a czímlapon egy szép kép tűnik elénk. Látjuk a nagy „Gyermckbarál"-ot, aki áldó, meleg sze­retettel szól : Engedjétek hozzám jőni a kis gyermekeket / A gyermekek gondozására s neveltetésére vonatkozólag ott áll igy előttünk folytonosan a falra függesztett vagy íróasztalunkon heverő kalendárium tábláján az eszmény. A szerkesztő azonban a gyakorlati élet szükségeire is tekintettel van, s a hónapok táblázatai mellé rovatolt kiadási és bevételi naplót adott. A naptári részt követi a mulattató rész. A Sybilla jóslatai helyét, a melyek­ben úgy sem hisz már komám uram sem, komám asszony sem, egy kis kivonatos biblia foglalja el, a melynek igéi­ben meg mind jobban kezdenek hinni a pesti urak és asszonyságok is. Á kis biblia czíme gyanánt ott áll a hatalmas hí­vogató szózat: Tudakozzátok az írásokatl Azután min­den napra egy alkalmas bibliai mondás jő, a legtöbb helyen rövid, magvas elmélkedés kíséretében. A lelkész pár száz alapigét s ugyanannyi jó felosztást s szám­talan termékeny gondolatot, minden keresztyén jó lelki táplálékot találhat ezekben. A gondos szerkesztő a ne­vezetesebb napok jelentőségét is kifejezte, megfelelő mondásokat s megjegyzéseket adva az ünnepnapokra, márcz. 15-re, Luther és Kálvin születésnapjaira. Rend­kivül okos gondolat volt az is, hogy a magyar vallá­sos költészet gyöngyeit is felvette s Berzsenyi, Tompa és Madách lelke, a mit szent ihletés által nyert, azt most ott találjuk a biblia emberei beszédeinek társa­ságában. Majd a jelenkor ifjú költője szavát halljuk, az ifjú Szabolcskáét\ akit arra kérünk, hogy járjon csak a Sión hegyére is, vegye kezébe minél többször a szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom