Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-27 / 39. szám

javadalmazás, mely arányban áll a kijelölt magas képességekkel; hogy fáradalmas hivatása mellett részesülhessen az élet azon örömeiben, melyeket anyagi boldogságnak lehetne nevezni. Adjunk a misszionárius lelkésznek legalább 2 ezer frtnyi fizetést, de ha lehet, még többet, s válogathatunk a pásztorok szine-javában. Mondandóim befejezvék. Ha hibásan cselekedtem, adassék nekem bocsánat azon jóakaratért, mely ezen ügyben a tollat kezembe adta. Zenta, 1891. szept. 14-én.

Tóth Lajos, gymn. tanár. SYNODALIA. A szathmári egyházmegye a zsinati törvényjavaslatokról. Egyházmegyénk már régen aggodalommal tekintette azon központosítási törekvéseket, melyek a hazai egyházkerületeknek, de különösebben a tiszántúli egyházkerületnek, mint ilyennek kormányzatában érvényben levő jelenlegi egyházi törvényünk hatálya alatt felmerültek, s a melyek régi presbyteri rendszeren alapuló egyházi alkotmányunkat ősi jellegéből kiforgatják. Ilyen törekvésnek látta már keletkezése idejében egyházkerületünk azon intézkedését, hogy a többi egyházkerületekkel ellentétesen a conventi tagokat a presbyteriumok választási jogköréből elvonta és az egyházkerületi közgyűlés hatáskörébe helyezte ; s egyházmegyénk sietett is tiltakozó szavait felemelni ezen központositási törekvés ellen, mint a mely presbyteri rendszeren felépült egyházalkotmányunk alapelveivel ellenkezésben áll. Ilyen központositási törekvést lát egyházmegyénk közelebb azon törvényhozási irányzatban is, mely a nagyobb egyházaknak a felsőbb egyházi hatóságok tagjai választásánál 12 szavazatig terjedhető választási jogot ad a kisebb egyházak egy szavazatával szemben. Ezen tervezett intézkedés ellen felemelte egyházmegyénk biráló szavát a f. év tavaszán tartott közgyűlésében ((Testvéri szózat» czim alatt közzétett észrevételeiben, kimutatván abban, hogy mennyire ellenkezik egyházalkotmányunk demokratikus szellemével az egyházaknak ezen megkülönböztetett joga. Rámutattunk, hogy ezen egyenlőtlenség a benne nyilvánuló épen nem szabadelvű irány^zatnál fogva évszázadok véres viszontagságait dicsőn kiállott egyházalkotmányunkat és szabadelvű önkormányzatunkat mily nagy veszélylyel fenyegeti, hogy az érdeklődést, a tevékenységet egyházi életünk egész vonalán megrontja, megsemmisíti s ezáltal megfosztja egyházunkat azon erkölcsi súlyától, melyet épen az egyházi köztevékenység fokozására annyira alkalmas egyházi önkormányzata által a társadalmi és politikai életben kicsiny számahoz képest ev. ref. egyházunk oly örvendetesen vivott ki és biztosított magának. Már a most érvényben levő egyházi törvényeinkben is láthatók erős nyomai, de az új törvényjavaslatban szinte utat tört magának azon bürokratikus irány, mely egyházi kormányzatunkat a központosítás felé hajtja. Azon gyámkodás, melyet az egyházi adóztatás kérdéseiben a törvényjavaslat érvényre emelni szándékozik, mely szerint az egyházakra különböző viszonyaik miatt czélszerütlennek mutatkozó adóztatási mód és eíárás iratik elő (249—252. §.), továbbá, hogy az egyháztagok a reájok rótt fizetést egészen az egyházkerületig felebbezhetik (255. §.), mind meg annyi tanujelei annak, hogy ebből egy oly bürokratikus egyházi kormányzat keletkeznék, mely az egyes egyházak kormányzati önállóságát szállítaná alá. (250. § ). A törvényjavaslatnak az egyházi közigazgatási bíróság felállítására vonatkozó része is kézzelfogható bizonysága annak, hogy minden gyakorlati ok és szükség nélkül olyan újítások terveztetnek, melyek a politikai hatóságok gépies utánzására vezethetők vissza. A törvényjavaslat indokolásában a 70-ik lap alján az utolsó két kikezdésben igen helyesen van jelezve, hogy egyházi törvénykezésünk közegei nem állandó tevékenységüek, s e végből a szóbeli és nyilvános eljárást a másod- és harmad fokban mellőzni kell, s hogy a tiszteletből működő bíróság tagjaitól nem lehet kívánni oly tevékenységet, mely hosszasabb időt igényel. Ezen okok helyessége mellett egy bürokratikus szervezetű és a maga szűk tanácskozási körében mozgó közigazgatási bíróságnak felállítását tervezni igazán nagy ellenmondás. De a tervezet teljesen visszája eddigi egyházmegyei kormányzatunknak, — melynek közgyűlése épen nyilvánosságában, közvetlenségében, valamint a közérdeklődést felkelteni alkalmas szervezetében birta erkölcsi súlyát és üdvös kihatását. Mind ezen újításoknak egyházkormányzatunkban szükségét soha sem éreztük, valószínűleg a szürke elmélet szüleményei azok, s valóban ha van kívánni való egyházi kormányzatunkban, egyházi alkotmányunk szellemében fejlesztendő intézkedésekre vonatkozhatnak azok, de nem olyan javaslatokra, melyek alkotmányunk alapelveivel összeegyeztethetlen ellenkezésben állanak. Gyakorlati szükség nélkül eddigi sikeres és üdvös önkormányzatunk szellemét káros újításokkal megrontani nagy tévedés lenne, melynek következményei kiszámithatlanok. A törvényjavaslat hiányosságául tekinti egyházmegyei közgyűlésünk azt, hogy a zsinati előmunkálatokban semmi intézkedés nem foglaltatik az iránt, hogy az 1848. XX. t. cz. érvényesítésére valahára történjék meg egyházunk részéről a kezdeményező, illetőleg sürgető lépés. Lényeges hiánya továbbá a törvényjavaslatoknak az, hogy az egyetemes papi nyugdíjintézet iránt eredményt biztositó intézkedések a javaslatban nem foglaltatnak, s hogy ezen javaslatokban ezen kérdés kellő figyelemben nem részesült, igazolja azon körülmény, hogy az egyházi közalapból történő segélyezéseknél ezen nyugdíjintézet oly kevés támogatásban fogna részesittetni, mely az óhajtott czél elérését távolról sem eredményezné. — Egyházmegyei közgyűlésünk tehát a javaslat 262. §. második kikezdését megfelelően módosítani kivánja, úgy a mint azt illető helyén indítványozza is. A munkálat további részeiben §-okba szedett módosításokat tartalmaz a törvény egyes pontjaihoz. Ezeket tér szűke miatt nem közölhetem, csupán csak az erdélyi egyházkerület különállására vonatkozó észrevételt iktatom ide: A 9-ik §-nak az erdélyi egyházkerületre vonatkozó pontja vagy egészen törlendő s ez egyházkerületet is kötelezze egyházi törvényünknek minden szakasza ; vagy ha az erdélyiek továbbra is különállást követelnek, ne szóljanak a rájuk nem vonatkozó törvényeink megalkotásához. Közli: K. P.