Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

használták, oly egyéneket választván, kik a gyülekezet­nek lelki életét nem építették, hanem rontották: szük­séges az egyházi felsőbbségnek alkalmat nyújtani arra, hogy ilyen választásokról a gyülekezeteket megóvhassa. Ezek azon alapelvek s indokaik, a melyeket irány­adókul véve, a pesti egyházmegye a lelkészválasztási törvényjavaslatot átvizsgálta s a következő modósitá­sokat ajánlja. A lelkészi minősítvények egyöntetűsége czéljából a 185-ik §-hoz egy pontot kiván a küzgyülés csatolni, mely a dunamelléki egyházkerületnek 1889-ik évi köz­gyűlésén felszólalás tárgyát képezte, jelesen : i-ször hogy a kápláni vagyis első vizsgát minden egyházkerület, eddigi szokás szerint saját kebelében tartsa meg. A második, vagy a lelkészképesítő vizsgá­nak felvételére pedig mind az öt egyházkerület két-két vizsgáló bizottsági tagot válaszszon, kik egyelőre meg­határozott időben és helyen összejővén a vizsgázni kívánóktól a vizsgát felveszik, s a minősítési osztály­zatokat megállapítják. A 2-dik, vagyis a lelkészi vizs­gára jelentkezők kötelesek az első vizsgán nyert bizo­nyítványaikat a bizottságnak bemutatni. A minősítési osztályzat megállapításánál a 2-dik vizsga eredménye bir döntő befolyással, mivel ez képesiti a gyakorlati lel­készetre. Ha ennél fogva az első vizsga eredménye jót, a másodiké pedig jelest mutat, az osztálvzat lesz jeles, ha pedig az elsőé jeles, a másodiké jó, az osztályzat lesz jó. A 2-dik vizsgának ilynemű megtartását szüksé­gesnek tartjuk azért, hogy a mint a conventi törvény­javaslat mondja: «az osztályzatok mind az öt egyház­kerületben ugyanazok legyenek.» Ha az eddigi gyakorlat továbbra is megmarad, az egyformaság az osztályzatokban csak a szavakban lesz ugyanaz, de belső értékében nem; mert a különböző egyházkerületek vizsgáló-bizottságai természet szerint egyenlő mértékkel nem mérhetnek, s megesik, hogy a ki az ifjak közül az egyik egyházkerület mértéke sze­rint jelesnek osztályoztatott, ugyanazon fokú képzettség a másik egyházkerület mértéke szerint csak a jó osz­tályzatot nyerhetné meg. Ebből következik, hogy két hasonló képzettségű egyén közül az egyik, a ki jeles osztályzatot nyert, pályázhat a másik egyénnek egyház­kerületében olyan ekklézsiába, a hová emez, jó osztály­zattal kiállított bizonyítványával nem pályázhat, és így amaz által leszoríttat ik. De ha ugyanaz a bizottság itéli meg a képzettség fokát a gyakorlati íelkészetre képesítő vizsgánál, minhogy ez lesz döntő osztályozás megálla­pitásában ; a tág mértéket használó bizottság érdem osz­tályzata a második bizottság által valódi értékére leszál­littatik, a szigorúbban mérlegelő bizottságé pedig értéké­hez képest felemeltetik. A 187-ik § 5—ik pontjába, mely igy kezdődik: «I-ső osztályú egyházba stb.» felvétetni kívánja a köz­gyűlés a régi szabályzatból ezt is : ha lelkészi működé­sében sikeres munkásságot fejtett ki. A 188—198. §-sokat változtatás nélkül megha­gyandóknak véli. A 199 — 204. §-sok helyett a következőket kivánja felvétetni: 1. Az esperes megkérdezi a választó gyülekezet presbyteriumát : van-e oly egyén, a kit az egész gyü­lekezet lelkészének megválasztani kiván ? Ha a presby­terium igennel válaszol, egy előre meghatározott napon a választó tagokat összehivatja s azoknak újólag fel­teszi a kérdést. Ha az egész gyülekezet igennel válaszol, a választási határidőt kitűzi, mely alkalommal az ide vonatkozó szabályok megtartása mellett a választást fel­kiáltás által megejti vagy megejteti. Ha pedig a vá­lasztóképeseknek ro°/0 -ka más egyént is kitűzni kiván, a gyülekezetet rendes választásra utasítja. A meghívás általi választásnak az volna a célja, hogy azon lelkészekre nézve, kik érzik és tudják, hogy a gyülekezetben, a melyben most működnek, tekintélyűk van és szavuknak nagy nyomatéka van híveik előtt, félnek kitenni magukat azon esélynek, hogy valamely egyházba pályázván megbukhatnak és saját gyülekeze­tükben tekintélyök ezáltal nagy csorbát szenvedhetne, nem pályázhatnak: meg legyen a lehetősége annak, hogy oly gyülekezetbe, a hová készséggel mennének, s a gyülekezet is óhajtaná Őket, elmehessenek. Igen, de ha, mint a javaslat mondja, kettőt, hárm tt is jelölhet a gyülekezet, a czél elérve nem lesz, mert a mit a javas­lat a czímben nyújt, "azt a kivitelben elveszi. Az egyház­megye ennélfogva csak az esetben engedné meg a meg­hivás általi választást, ha a gyülekezet bizalma egyetlen egy személyben öszpontosul. De ez egyre is alkalmt­zandónak véli az alább következő azon szabályokat, melyek a lelkész választhatóságát igazolják. 200 — 207. §-ok szükségtelenek levén, kimaradnak. 208. §. Rendes váiasztás. Megürülvén ugyanis valamely lelkészi állomás, a mikor a fennálló szabályok értelmében a választási idő bekövetkezik, s ha a gyülekezet nem meghivás által akarja a lelkészi állomást betölteni: az esperes felhívj 1 a presbyteriumot, állítsa össze azoknak a lelkészeknek és segédlelkészeknek névsorát, kik közül a gyülekezet vá­lasztani kiván. Felhívja egyszersmind a presbyteriumot, hogy ezeknek minősitvényeit és az esperes által leg­közelebb kiállított, s azt igazoió bizonyítványait, hogy az illetők választhatók, szerezzék be, s az esperesi hiva­talhoz küldjék be, vagy intézkedjenek, hogy ez okmá­nyok a választó egyház esperesi hivatalához beküldes­senek. A bíráló-bizottság összeülvén, a minősitvényeket és bizonyítványokat megvizsgálja, s a kiket a minő­sítési szabályok értelmében választhatóknak itél, közöt­tük a sorrendet megállapítván a gyülekezetnek kiadja. Ha pedig akár az esperesnek, akár a bizottsági tagoknak oly bizonyítvány van kezeik között, mely azt mutatja, hogy az illetőnek működése csak káros és veszedelmes lehetne a gyülekezetre, azt — ha egyéb­ként minősitvénye — és esperesi bizonyítványa alapján választható lenne is, a bizottság a névsorból kitörli. A 210-ik § 3—ik pontját a közgyűlés méltányta­lannak, igazságtalannak tartja, s oda módosítandónak véli, hogy : ha a püspök, a választó gyülekezetbe kény­telen olyan egyént rendelni administratornak, kit minő­sitvénye ama gyülekezet lelkészi állomására jogosít, az ott választható is legyen. A 224-ik §-hoz: Ha az újabb választás és az előző választás között egy hónapnál több idő telt el, a választók névsora vagy kipótolandó az időközben választó képesekké lett ta­gokkal, vagy egészen uj névsor készítendő, melybe már az új tagok is beiktatandók. Közli: Papp Károly. Nézetek és javaslatok a zsinati törvény­javaslatra vonatkzólag. (Folytatás.) 4. Ugyanezt a veszélyt, még fokozottabb mértékben látjuk a conventi munkálat azon javaslatában, mely a conventi tagok választására vonatkozik. — Az érintett

Next

/
Oldalképek
Tartalom