Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

munkálat ugyanis most már törvénybe akarja igtattatni azt, a mi a közelmúltban még csak a tiszántúli egyházkerületben kisértett, s annyi keserű vitára adott alkalmat, hogy t. i. a conventi képviselők ne a presbyteriumok, hanem az egyházkerületek által választassanak. Ivöztudomásu tény, hogy a tiszántúli egyházkerületben 8 egyházmegye egyhangúlag felemelte védő szavát a presbyteriumok jogai mellett s tiltakozását a törvény megsértése ellen, mégis a gyűlésen jelenvoltak szavazattöbbséggel ellenkezőt határoztak s a conventi képviselőket a többség tényleg csakugyan meg is választotta. Nem tartanok helyesnek, hogy e tekintetben elfoglalt elvi álláspontunk hosszabb elvi indokolásába bocsátkozzunk s e bőven megvitatott kérdéssel való foglalkozás folyamán ismétlésekbe essünk, ugyanezért csak a következő megjegyzésekre szorítkozunk : A conventi tagoknak a kerületek által való választása még kevésbbé illeszthető zsinatpresbyteri egyházalkotmányunk keretébe, mint a feljebb érintett census a presbyteriumok szavazatára vonatkozólag. Ez az elv nem is a magyarországi reformált egyház szüleménye, hanem a királyhágóntuli egyházkerületnek consistorialis színezetű egyházszervezetéből lett átültetve. Ott és itt különbözőképen fejlődött az egyházalkotmány, mutatják ezt az annyira híressé vált erdélyországi specialitások, melyek a mi egyház-alkotmányunk keretébe annak elvének s szellemének megrontása nélkül be nem illeszthetők. Vegyük komoly fontolóra, szeretett hitrokonok, hogy ha az uj szavazatjog, s e conventi képviselőknek az egyházkerületek által leendő választása törvénybe iktattatik, hová fog törpülni a szabad választás, melynek alul ról felfele következetesen meg kell lenni önkormánvzati egyházalkotmányunkban ? Valóban kell, hogy e szándék élénken figyelmeztessen bennünket azon centralistikus törekvésre, mely a conventi munkálat több pontját átlengi. Ha komolyan mérlegeljük a többször érintett munkálatnak ide vonatkozó indokolását, abban egyetlenegy oly érvet sem találunk, mely meggyőződésünket csak távolról is megingatni képes volna. A conventi bizottság, álláspontjának igazolására, először is azt hozza fel, hogy ha az egyházkerületi képviselők az egyházmegyék által választatnak, miért ne választathatnának a conventi képviselők az egyházkerületek által? Erre először is meg kell jegyeznünk, hogy az egyházkerületi képviselők nem minden időben s nem is általán véve választattak az egyházmegyei gyűlések által, hanem több egyházmegyében egészen az i8872

-ik zsinatig a presbyteriumok által, s mi e jogát a presbyteriumoknak vissza akarjuk szerezni, hogy ne lehessen semmi, mely egyházalkotmányunknak összhangját a legcsekélyebb mértékben is zavarja. Továbbá az egyházkerületi képviselők jog- és hatásköre egészen más, mint a conventi képviselőké. Az egyházkerületi képviselők kisebbségben vannak a presbyteriumok által választott tagok mellett s csakis közigazgatási dolgokban vehetnek részt, mig ellenben a conventi képviselők az egyetemes egyháznak minden dolgait legfelül intézik s a zsinat nem létében az egész eg) házat képviselik kifelé s megnyugtató csak az lehet, ha ők az egyes presbyteriumok bizalmának kifolyásai. Két indok hozatik fel még a conventi munkálatban az egyházkerületi választás mellett; egyik az, hogy a convent csak részben gyakorol birói jogot, másik a czélszerüségi indok. Mindkét indok oly gyenge erővel bir, hogy alig méltók arra, hogy velők foglalkozzunk. Hát kérdjük : mi a különbség a közigazgatási és a birói tisztviselő között ott, hol őszintén meg akarják tartani a szabad választás elvét? Hiszen épen azt mutatja az országos politika törekvése is, hogy azok előtt, kik centralisálni akarnak, első volt a biróságok államosítása s csak azután következett a közigazgatási tisztviselőké. Ily okoskodással az egyházi bíráskodásra is ki lehet mondani azt, hogy azok t. i. a kik bíráskodási ügyekkel foglalkoznak, az egyházmegyék által választassanak, igy egymásután el lehet törülni, vagy az egyházmegyére ruházni a presbyteriumoknak minden jogát. A mi pedig a czélszerüségi indokot illeti, ez azt hiszszük, szóba se jöhet ily fontos jogfosztással szemben, s különösen a mi egyházi életünkben, hol a legszélesebb alapokra fektetett önkormányzat elve a domináló elv. E mellett a legközelebbi gyakorlat is kiránt ez indokolás alól minden szilárd alapot. Hát kérdezzük : a három superintendentia nem volt-e képes könnyedén legyőzni azon nehézségeket, melyeket az indokolás oly nyomatékosaknak hirdet. A conventi munkálat minden indoka eképen Italomra dőlvén, azt hiszszük, hogy alig csalódunk, midőn állítjuk, hogy a valódi indok, mely e javaslatot megteremtette, nem más, mint a centralisatió behozatalának előkészítése. Szeretett testvéreink, mi magunkát zsinat-presbyteri, autonomiás, szabad egyháznak hirdetjük ; nem csak, sőt ezt törvénybe is iktatjuk és erre esküt is teszünk! Ne hintsünk tehát port a világ szemébe ! ne igykezzünk a szabadelvüség és presbyteri egyházszervezet köpenyébe bújva, lassanként, de következetesen gravitálni a centralismus felé, hanem igyekezzünk az egész vonalon fentartani s megvédeni az elvet, melyért apáink vérzettek, melyet azok szent örökség gyanánt reánk hagytak. Álljunk meg szilárdan a zászló alatt, mely eddig erőnket fentartotta, súlypontúkat megadta s biztosította a társadalomban s a hazában s hamis elvek kényelmet igérő karjain ne engedjük magunkat beringattatni a püspöki egyházszervezetbe, mely immár a levegőben látszik lebegni! Egyes egyházközségeinknek, mint presbyteri egyházunk alapjain eddig sértetlenül fennállott tisztviselő választási jogát megcsorbittatni ne engedjük, hanem minden egyházmegyei, kerületi s konventi tisztviselőinknek a presbyteriumok által leendő választását törvénykönyvünkbe ujolag határozottan s világosan beiktattassuk ! (Vége. köv.) Közli: Tiszántúli. TÁRCA. Tisza Kálmán főgondnok beszéde. — Tartotta a dunánluli egyházkerület pápai közgyűlésén. — ((Főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés! Mint méltóztatnak tudni, ezen ülésünknek egyik legfőbb, mondhatnám legfontosabb tárgyát képezi , hogy a zsinati előkészitő bizottság munkálata felett véleményt mondjunk. Ezen körülmény indít engem arra, hogy eddigi szokásunktól eltérőleg kérjem, hogy engedjék meg, hogy rövid időre szives figyelműket és türelmüket igénybe vegyem. Teszem ezt az ügy fontosságánál fogva általában ;