Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

vagy a mint az államban a fegyelmi, közigaz­gatási, vagyoni stb. perek más-más birói tes­tület által intéztetnek : hanem itt egyetlen egy birói testület szerveztetik, a melynek illetékessége két irányban terjed, t. i. a közigazgatási és a fegyelmi perek ellátására. De ezt az üres és felesleges elnevezgetést még nem mondanám halálos veszedelemnek, hanem csak játéknak és tréfának a komoly dolgokkal, a mi szintén meg nem engedhető. A nagy baj itt két tényben nyilvánul. Az egyik az, hogy jövőben, kevés kivételes esetet leszámítva, nem az egész birói testület fog ítélni, hanem egy 5 — 7 tagu senatus, melyeta biróság választ ki magából. A mi bíróságaink eddig mintegy esküdtszék Ítéltek a fegyelmi és közigazgatási perekben ; magokban foglalták a megyének és kerületnek kiválóbb embereit meg­lehetős nagy számmal, s ha egy ilyen testület elmarasztalta a vádlottat, rendesen megnyugvás fogadta az Ítéletet, a mi az igazság szolgálta­tásnak legfőbb célja és érdeme. Jövőre azonban a bíróságok összealkotása a megyékben és kerü­letekben uralkodó klikkek kezébe kerül, a tör­vénykezés nem is párt, hanem klikk érdekeket fog szolgálni; már pedig egy társadalom elalja­sodásának az az utolsó és legmagasabb foka, a mikor az igazságszolgáltatás is elaljasodik benne. A törvényjavaslat téli szövegében az volt mondva a biróság összealkotásáról, hogy az esperes és a püspök a határozatképes számig azon bíró­kat hívja be ülésre, a kiket akar; de az utolsó szövegezés ennek helyébe azt tette, hogy a szűkebb tanácsot maga a biróság választja ki önmagából. Az első szövegezés mutatja meg a valódi célzatot; a második pedig, bárkié legyen a módosítás érdeme, a gonosz célzatot min­denesetre jelentékenyen megenyhítette. Kétségtelen, hogy mostani népes bírósá­gaink gyakori összehívását a közgondolkozás nehézkesnek és költségesnek tartja. Én nem osztom e felfogást sem a nehézkesség, sem a drágaság szempontjából; de ezen alkalommal nem szándékozom nézetemet vitatni; az azon­ban tisztán áll előttem, hogy ha ez a baj a közfelfogás szerint csakugyan fennforog és ha segitni akarunk rajta : nem az igazságszolgál­tatás meghamisítása által kell segitnünk ; hanem ugy, hogy oszlassuk fel mai népes bíróságain­kat, s alakítsunk 5 — 7 tagu rendes törvényszé­keket a presbyteriumok szavazatával. Bár én egy ily inditványnyal szemben is a mostani népes bíróságok megtartása mellett szavaznék; de elismerném, hogy ezen utóbbi módozat jobb, mint a mit a törvényjavaslat contemplál. A másik nagy baj az igazságszolgáltatási szervezetben az, hogy fegyelmi vétségeket nevez meg, a nélkül, hogy meghatározná miben álla­nak azok, és megmondaná, hogy közülök melyik miként büntettetik. Tehát egészen a biró ön­kényétől tétetik függővé, hogy valamely concret esetben a vétséget lássa vagy ne lássa, és ha látja, a szokásos büntetések közül melyikkel sújtsa. A 361. §. szerint fegyelmi vétség «az egyházi hatóságoknak és egyházhatósági hatá­rozatoknak kigunyolása írásban, szóval, képes ábrázolatokban vagy nyomtatásban)); valamint «az egyházi törvények és egyházhatósági hatá­rozatok elleni izgatás», «az előbb megjelölt bár­melyik módon»; de hogy mit kell kigúnyo­lásnak és izgatásnak tekinteni, és mivel kell büntetni: intéssel, pénzzel vagy hivatal vesz­téssel : az sehol se mondatik, az a biró tetszé­sétől függ. Ez igazi muszka justitia lesz az eddig szabad magyar kálvinista egyházban ! Hát például: én soha se tudom nevetés nélkül nézni a mi papi egyenruhánkat, kivált ha olyan emberen látom meg, a ki addig okos és jó izlésű ember hírében állott előttem. A deb­receni zsinaton a tőlem kitelhető gúnynyal és nevetséggel támadtam meg elhatározását, annyira, hogy Nagy Péter, az elnöklő püspök, nem uta­sított ugyan rendre, de észrevételt tett gúnyo­lódásomra ; a mire én rögtön azt feleltem neki, hogy a mikor meglátom a főtisztelendő urat végig sétálni Kolozsvár utcáin ebben a masz­karában : akkor elhiszem, hogy ez a határozat okos. Nem láttam meg soha, mert ő sokkal jobb izlésű úri ember volt, mint hogy valaha magára öltötte volna. De már ezentúl vége az én mulatságomnak, s legfennebb csak december 5-ikéig tarthat, mert ha azontúl észreveszi valaki rajtam, hogy nevetek a hosszú, sinoros kabáton: kicsapnak a hivatalomból, hiában töltöttem el benne becsületes munkával egy fertály századot. Hát ha még valaki lerajzolja a kálvinista papot, szórul-szóra úgy, a mint a törvény leírja; ma­gyar süveg, hosszú sinóros kabát begombolva, mind fekete, és semmi egyéb öltözet! Eddig a szegény kálvinista pap bátran szólhatott igy akárhol : ez a törvény, ha tör­vény^ is, de nem helyes, meg kell változtatni. Az Úr is azt rendeli nekünk, hogy a mi be­szédünk legyen ugy, ugy, nem, nem. Ennek kedves kollegám — jövőre vége van, mert ez izgatás az egyházi törvény ellen. Jövőben, ha ezt akarod mondani, felállasz a gyűlésen és igy szólasz : Jel tudom, hogy az isteni gondviselés a maga bölcs útjaiban a szent zsinat által szó­lott hozzánk eképen, s az én véges elmémnek tévelygése bizonyára az ördögnek praktikái által van, épen azért, ha a méltóságos püspök úr

Next

/
Oldalképek
Tartalom