Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

A zsinati föivnyjavasMról, Régóta nem mártottam be a pennámat azért, hogy nyomda alá irjak ; talán el is felejtettem már az irást; de a mikor halálos veszedelem van, a némáknak is meg kell szólalni. A ref. zsinati törvényjavaslatban három olyan tény van, mely a ref egyházra nézve halálos veszedelem jellegével bir: az egyik a nagy gyülekezeteknek szánt több szavazat, a CjJOJ j másik a törvénykezés terén célba vett minden ujitás együttvéve, és a harmadik az, a mi a törvényjavaslatból hiányzik, az ujabb erőteljes intézkedések a szegénység leküzdésére. A két elsőnek határozottan ellentállani és a harmadikat alaposan eszközölni oly fontosnak tartom, hogy rég pihenő tollamat is felveszem értök, felhívok mindenkit sorakozásra e három kérdés, mint programm körül, és ha netalán a zsinatra mandatumot fogok nyerni, küzdeni fogok ott is e három irányban, még akkor is, ha mindenki elhagy és egymagam maradok. Van ezeken kivül még vagy száz kisebb baj, melyek együtt elég nagygyá teszik a bajt, sőt ezek némelyike egymagában sem épen kicsi; bizonyára ezeken is kell javitni; de ezeket halálos veszedelemnek nem nevezem, hanem csak azt a hármat. I. A református egyház szervezetének alapelve, a melyet mindjárt első fellépésekor kimondott, és a melyhez a föld kerekségén sehol, semmiféle felekezeti árnyalatában hűtelenné nem lett, az, hogy minden gyülekezet egy magában bevégzett egyházat alkot. A gyülekezeteknek nagyobb egységekbe, tractusokba, superintendentiákba, nemzeti egyházakba szövetkezése nem ellenkezik a Kálvin alkotmányával ; de az ilyen nagyobb egységek mindig és mindenütt ugy jelennek meg, mint önálló gyülekezetek szövetségei, a melyekben az egyházi individuumokat a gyülekezetek alkotják, s nem az egyes emberek. Ebből következik, hogy a szélesebb körű szövetkezetekben minden gyülekezet egyjogu, akár kicsi, akár nagy legyen, épen mint a politikai jogok gyakorlásánál minden egyénnek egy szavazata van, akár fertály telkes gazda, akár Károlyi Sándor lelvén. A kálvinista egyházj o J o J alkotmánynak ezen alapelve lehet helyes, lehet helytelen, s ha helytelen, akkor meg kell változtatni, habár magától Kálvintól származik; de az bizonyos, hogy oly lényeges alapelv és annyira jellemző, hogy ennek elejtésével az új alkotmány lehet nagyon jó, lehet sokkal jobb, mint a Kálvin alkotmánya, mert hiszen nekünk és a következő nemzedékeknek Kálvint túlszárnyalni lehet is, szabad is: de e nélkül az uj szervezet megszűnik kálvinista szervezet lenni. — Ezzel szemben a törvényjavaslat indokolása (60. 1. II.) azt mondja, hogy sérelmes a nagy egyházakra nézve, ha szavazataik a kis egvházakéval egyenlőknek tekintetnek, mert ez a közkormányzatra való befolyásukat csökkenti. Nem tagadom, hogy ezen állításban van egy kevés igazság; de hozzá teszem, hogy ez az anomalia csak magyar specialitás, melyet a skót és holland ref. egyházak nem ismernek, jóllehet ott is minden gyülekezet egyenjogú, akár kicsi, akár nagy legyen. Hollandiában 1500 embernél, Skóciában 2000 embernél több egy lelkipásztor gondozása alatt nem állhat, s ha egy polgári községben a reformátusok e számot felül haladják, kettős, hármas stb. papság állíttatik, mindenik körül teljesen külön presbyteriummal. Az ilyen kis parochiák Hollandiában ketten-hárman közös templomot tartanak, a melyben a lelkészek rendre szolgálnak, de minden egyéb íunctióval saját gyülekezetökre vannak szoritva; ellenben Skóciában jóformán azt lehet mondani, hogy minden gyülekezetnek külön temploma is van. Igy aztán nem állhat elé az a sérelem, hogy 40,000 ember is csak olyan egy szavazatot adjon, mint 4000 vagy 400; mert 40,000 embernek 20—25 külön gyülekezete, külön papja és presbyteriuma van, tehát 20—25 szavazatot ád. Ha a zsinat előkészítői az egyházat megfundáló bölcs indítványt akartak tenni, rá kellett volna mutatniok ezekre a példákra ; tekintélyük egész súlyával ki kellett volna fejteniök, hogv egy lelkipásztor tíz-husz ezer ember felett pastoralis curát nem gyakorolhat, s erélyesen szorgalmazniok kellett volna, hogy a nagy egyházak láttassanak el kellő számú lelkészekkel és osztassanak fel kétezernyi lelket tevő parochiákra külön lelkészekkel, külön presbyteriumokkal. Mert ha a baranyai vagy székelyföldi szegény kis gazdák közt száz család, vagy még kevesebb is, képes önálló anyagyülekezetet tartani fenn : akkor a debreceni és hódmező-vásárhelyi vagyonos polgárok közt 4 — 5 száz család erre még inkább képes. Ezen az úton a nagy egyházakban egyházias életet lehet teremteni, a mi most hiányzik, s e hiánynak a kisebbekre ható rosz példa-adása sokkal nagyobb veszedelme a magyar kálvinismusnak, mint azon állítólagos jogi sérelem, a mely ha csakugyan baj, bizonyos, hogy a nagy egyházak körül fennforgó bajok közt a legutolsó és a legkisebb. A kálvinista egyházalkotmányban ezen gyülekezeti elv oly lényeges vonás, és századok próbáján oly üdvösnek bizonyult, hogy ezt