Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-20 / 38. szám

Harmincnegyedik évfolyam, 38. SZ. Budapest, 1891. szeptember 20. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija : Egész oldal 16 Irt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. Kun Bertalan jubileumára. S. Szabó József. —A zsinati törvényjavaslatról. Kovács Albert. — Egy lépéssel tovább A tűzkár elleni biztosítás kérdéséhez. Koncz Imre. — Synodalia. A pesti egyházmegye a lelkészválasztási törvényjavaslatról. Papp Károly. — Nézetek és javaslatok a zsinati törvényjavaslatra vonatkozólag. Tiszántúli. — Tárca. Tisza Kálmán fó'gondnok megnyitó beszéde a dunántiíli egyházkerület pápai közgyűlésén. — Belföld. A felsőszabolcsi egyházmegyéből. Custos. — N e kr o 1 o g. Ballagi emléke. (Költemény.) Sántha Károly. — Különfélék. — Hirdetések. Kun Bertalan jubileumára. «Te, az aggság eszménye! fejeden Idő s az ősz fürt szép királyi dísz ; Mérsék s erő, méltóság és kedély : Megannyi drága kő, mit rajta birsz ; Nincs gyengeség s kaczérkoJás vele, Korod nem áll mellednek vértéül; S melyet nem vársz, melynek szépen kitérsz: A hódolat folyvást eléd kerül!* Tompa. Hódolunk e mai napon is neked, szivünk melegével, lelkünk igaz örömével. Ha a költő megérzi a hanvai sírdomb alatt, mit is regél még, e nap ünnepi elragadtatásaiban, a porai felett nyiló őszi virágoknak ? Egy gyermek, erdőkoszorúzta kies völgy kicsinyke falujának egyszerű hajlékából, a reformált anyaszentegyháznak törhetlen vitéze, Krisztus ügyének méltóságos harcosa lett. Nem névleg, de tettel! Nem mintha a ragyogó fény csillogó sugaraiban fürödnek, hanem hogy felséges hivatásának, a magas polcznak, hová érdemei emelték, beszéde, tettei és élete által növelje fényét és dicsőségét. Semmi sincsen távolabb lelkétől, mint belevegyülni a zajongó élet, a zúgó világ köznapi ünnepeltetéseinek árjába. O ma is szerényen visszavonulna, ha a szivek szeretete nem erőszakolná, hogy a körülötte, közel, s távolról összesereglett hívek ezreivel együtt örvendezzen. Ritka alkalom. Ötven éves áldásos munkásság az Úr szőllőjében, s huszonöt a püspöki méltóságban, melyben egyházkerületének megható ragaszkodását és szeretetét, nz egész hazai ref. egyháznak elismerését és becsülését vívta ki. S ő mégsem akar több lenni, mint bármelyik szolgája az Úrnak. Csak első ott, a hol a Krisztusban és Krisztusért vitézkedni kell. Primus inter pares. Elő képmása a democraticopresbyterialis rendszernek. Episcopus, de az első keresztyénség értelmében. Azt mondja Cicero: minden jelesség ritka, s nincs semmi nehezebb, mint olyat találni, a ki a maga nemében minden tekintetben tökéletes. Ilyen ő. Önmagában egy harmonikus egész, a kiben nincs sem kivül, sem belől semmi dissonantia. Eletének, lényének egész gazdag tartalma a jézusi szelídség, nyájasság és szeretet öszhangzó érzelmeiben olvad fel. Nagy mesterének legfőbb elvét: szeretet élteti és kormányozza a világot, — senki jobban meg nem érté, mint ő. E szelíd szeretettel kormányoz, fegyverez le, hódit és győz mindenfelé. Midőn magas, méltóságos alakja feltűnik, lágyan csengő édes hangja szivekig hat, s ihletett ajkain megjelen az imádság, vagy a Krisztus i<raz evangéliuma, úgy érezzük, mintha «ott a menny lakói)), mintha hallanók zugó szélnek zendülését. A költő-barát folytatná még regéjét, de a virágok koszorúba illeszkednek, hogy övezzék az Úr fölkentjének nemes homlokát. Az Avas bokrai lágy zizegéssel üdvözlik, s a Szinva habjainak köszöntő csobogása neki szól. Miskolcz ünnepi ruhát ölt az örömnek igaz érzelmeivel negyven esztendős papjáért, s a tiszáninneni egyházkerület századokra szóló alapitványnyal pecsételi meg e nap örömeit. Üdvözletükhöz forró kívánságot csatolunk. Az isteni Gondviselés csudálatos fénye ragyogjon feletted még sokáig, s agg napjaidat is, mint esthajnal bíbora a vidéket, aranyozza be! S. Szabó József. 76 volnánk, hol a pünkösdi