Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

manyagban — a bölcsészeti, orvosi, jogi cursusokkal. Az utolsó vizsgát, az érettségitől számítva, itt sem lehet 5 évnél előbb letenni; s ennyi idő alatt — az orvosi pálya kivételével (5V2 év) — más tudományágakon is lehet olyan diplomát szerezni, mely az illetőt képesiti egy 1000 forintos állás elnyerésére. Ez mindenütt meg van, csak uálunk nincs meg. Igaz, hogy a mi pályánkon gyakorlati képzettséget csak a kápláni évek alatt nyerhetünk; de hát ott van az egy évi idő a kápláni és papi vizsga között s ha ehhez még hozzá adunk egy évet a második vizsga után — s erre a jeleseknek is szükségük van — elegendő praxist nyerhet az illető végzett egyén arra, hogy egy ezer forint jövedelmű egyházat vezetni birjon. Nem azt mondom én ezzel, hogy minden papi fizetést felemeljünk ezer forintra, mert jól tudom, hogy ez lehetetlen; hanem csak azt, hogy alkalmat lehetne adni annak a fiatal embernek arra, hogy — ha szerencséje van — 12 évi tanulás s 2 évi praxis után egy ezer forintos ekklézsiát elnyerhessen. Ezt venném én fel alapul, nem pedig a 4, 6, vagy 8 száz forintot — mint a zsinati törvényjavaslat indokálásában olvasható — mert hiszen jól tudjuk, hogy egy papi család tisztességes eltartására annyi szükséges; pedig az is ismeretes, hogy a s. lelkészek — mihelyt álláshoz jutnak — első kötelességüknek tartják a családalapítást. Úgyde az lehet a kifogás, hogy a követelmények s a megélhetés városon és falun nem egy! Nagyon természetes, csakhogy nézzük meg bárhol az egyenrangú hivatalnokok alapfizetését, az mindenütt egyenlő s ha valahol a megélhetés drágább, ott drágasági pótlékot kapnak s nem azt mondják — mint nálunk — hogy ott kevesebből is meg lehet élni, tehát azt az állást rosszabb fizetéssel is jobb osztályba sorozzuk; hanem: itt drágább az élet, tehát ezt az állást több fizetéssel díjazván, mégis egyenlően tartjuk amazzal. Nálunk ez keresztül vihetetlen; mert a fizetések mar megvannak s azokon változhatni nem könnyű, sőt nem is szükséges — bár kívánatos — csak az osztályba sorozás tesz különbséget. Az az általam említett ezer forint olyan összeg, melyből — néhány nagyobb városunk kivételével — tisztességesen meg lehet élni egy családnak. De az én nézetem az, hogy 1000 forint mindenütt ezer forint, s ha annak a falusi 1000 forintnak vannak előnyei; de vannak hátrányai is. Mert bizony, ha arra kerül a sor, hogy abból a falusi ezer forintból 2, néha 3, sőt van rá sok eset, hogy több gyermeket is kell egyszerre taníttatni, bizony kevesebb lesz az akkor, mint a városi ezer forint, hol helyben találja az iskolát s nem keli kosztért, szállásért, mosásért stb. évenként jövedelmének nagyobbik felét fiainak készpénzben elküldeni. S még e mellett az az előnye is meg van, hogy személyesen ügyelhet fel gyermeket nevelésére. Különben a viszonyok Magyarországon olyanok, hogy — kevés eltéréssel — az ilyen kivételes nagyobb városokban a fizetés is több ezer forintnál. Hogy innét kezdve az osztályozás nem olyan lényeges, az világos; mert így a jobb IV-ed osztályú ekklézsiákban is meg lenne a megélhetés feltétele s ha csak ott haladhatna is valaki, nem venné el munkakedvét az a tudat, hogy 4, 5, 6, vagy több év múlva juthat csak olyan viszonyok közé ; mint vele együtt érettségizett s nálánál tán nem is szorgalmasabb és tehetségesebb osztálytársai már most vannak ; nem is említvén, hogy nálunk még az emelkedés is sokkal nehezebb s kisebb magaslatig tart, mint más pályán. Nem lenne ez olyan nagy kedvezmény, mint első tekintetre látszik, ha tekintetbe veszszük, hogy igy is még csak a lehetőség van megadva arra, hogy egy tisztességes állást elnyerhessünk ; mert ez a kedvezmény nagyon sokat veszít látszólagos értékéből, ha meggondoljuk, hogy azoknak a IV-ed osztályú egyházaknak csak 5°/0

-a érné el a maximumot, 50%-a pedig alul maradna 700 frton ; s még mindig ki volnának téve a s. lelkészek a választás esélyeinek. Ha ezt a kedvezményt — jobban mondva jogos kívánalmat — a zsinat meg adná, s a Ill-ad osztályt pl. 1500, a Il-od osztályt 2000 frtig felemelné: akkor nem találna visszatetszésre ha Ill-ad osztályba 5, 11-od osztályba 10 s I-ső osztályba 15 év múlva lehetne is pályázni. Két évi előnyt adván mindenütt a jeleseknek az elégséges; egy évit a jeleseknek a jó; s a jóknak az elégséges osztályzattal vizsgázottak felett. A mi a lelkészválasztási törvényjavaslatot illeti, az, el kell ismernünk, hogy a bizottság javaslatában méltányos elintézést nyert, s nagyobb részben orvosolja a legégetőbb sebeket, melyeket a debreceni zsinat idevágó határozata több egyházunkon ejtett; s mely sebek — fájdalom — nagyobb egyházaink testén még most is sajognak. Kecskemét, 1891. Horvát Antal, s. lelkész. TÁRCA. Templomszentelés Nagybecskereken. Hogy mint fogta fel a nagy közönség, felekezeti különbség nélkül, e szép alkalom jelentőségét, mutatja az, hogy a helyi lapok «Az ünneplő N.-Becsberek» cím alatt szóltak ez ügyhöz napok óta már. Valóban e 46 év előtt szétszórt egyház maradékai, kiket az isteni gondviselés oly csodálatosan egybegyűjtött, megáldott és megsegített, oly kiváló figyelem és becsülés tárgyává lőnek, kitartó hű és nagy munkájok folytán, hogy a templomszentelési öröm alkalmából az egész város szíve együtt érzett velük. A romok felett felragyogott uj világosság sugárai tehát oly képre vetődnek, a melynek egyik legkedveseb vonása a felekezetközi jó békesség, egyetértés, egymás gyarapodása felett való őszinte öröm. Igy ir p. o. a «Torontál» : «A helybeli ev. ref. egyház magasztos ünnepet ül : templomát avatja fel. Valláskülönbség nélkül, hazafias örömmel járulunk mai napon Isten ez uj házába, melyet ref. hitvallású polgártársaink hosszas fáradozás után s nagy áldozatok árán létesítettek, mely az itteni hitközséghez mérten kicsiny bár, de mintha ennek magas szellemi niveauját akarná kifejezni, oly stylszerűen és nemes Ízléssel építtetett fel. Nem akarunk ezúttal reformátusaink hazafiságára utalni, nem akarjuk külön kiemelni, hogy az uj kálvinista imaház mintegy látható jelét képezi megyénk vegyes ajkú népessége közt a magyar elem szilárdulásának, csak vallásos érzületünket követve járulunk a buzgó ünnepélyhez, mint katholikusok, lutheránusok, izraeliták, görög-keletiek, görög-katholikusok, valláskülönbség nélkül, mert az Isten dicsőítésére uj ház emeltetett, s ez mindnyájunk örömünnepe.)) Szász Károly püspök ur, ki a mi lelkes agg püspökünket, Révész Bálint urat helyettesítette, Szabó János b.-bánáti esperes úrral, s kíséretével szombaton esti 6 órakor érkezett meg. Fogadására az indóháznál megjelentek: az ev. ref. egyház képviselői, a római kath. egyházközség küldöttei, Torontál vármegye képviselői, Rónay Jenő, kir. tanácsos vezetése alatt, s a város kül-