Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
Mi e komoly baj megszüntetésére határozott lépéseket kívánunk tenni s tétetni! Kívánjuk nevezetesen, hogy az összeülendő zsinat ez ügyet teljesen magáévá téve, mindent kövessen el a vallás-egyenlőség nagy és megnyugtató elvének megvalósítása s ennek folytán a nyomorral küzdő belbivatalnokok sorsának javítása érdekében. 2. Továbbá az oly régen vajúdó egyetemes papi nyugdíj kérdése is megint ad graecas calendas elodáztatott, holott épen most lett volna az ideje annak, hogy ez a mindnyájunkat oly közelről, sőt legközvetlenebbül érdeklő ügy megoldást nyerhessen; midőn együtt fog ülni egyházunk törvényhozó testülete, mely a már törvénybe iktatott elvet, teljes joggal és hatálylyal életbeléptetni volna hivatva. Természetes, hogy ez csak ugy lehetett volna keresztül vihető, ha az ide vonatkozó törvényjavaslat a zsinati előmunkálatokba beiktattatván, a legszélesebb alapon megvitatható lett volna az illetékes alsóbb hatóságok által. Ha azonban az ide vonatkozó előgondoskodást, illetve javaslatokat sajnosan nélkülözzük a conventi előmunkálatokból, nem kevesebb mértékben aggasztanak bennünket azon uj javaslatok, melyekkel a törvény bővíttetni, vagy módosíttatni szándékoltatik. 3. Fel kell itt említenünk mindjárt elsősorban az egyházak szavazatjogának kérdését, mely szerint t. i. az egyházak szavazatjoga a népesség mérvéhez arányosittatík. Szerfelett aggályos szándék ez, mely ugy a presbyteri egyház szervezetéből önként következő egyenlőség, mint az evangeliumi egyházat méltán és jogosan megillető szabadság elvével merőben ellenkezik. A presbyteri rendszer alapján fölépült egyházalkotmány ugyanis eddigelé nem tett különbséget a nagy és kis egyházak között semmi tekintetben sem, tehát a szavazati jogok gyakorlására nézve sem, hanem a tiszta democratikus elvek alapján egyenlő joggal ruházta tel az anyaegyházakat, ép oly jogosan, mint méltányosan a lelkészek számához mérve a szavazatjogot. És ezen alapon az egyházak a jogféltésnek legcsekélyebb árnyéka nélkül testvéries békében és szeretetben éltek és fértek meg egymás mellett! Megvalósítani e javaslatban kontemplált szavazat-jogot annyi, mint a féltékenység, irigység bomlasztó mérgét csepegtetni, a viszály üszkét dobni az egyházak közé, mert a kisebb népességű egyházak, melyeknek hívei nagy megterheltetéssel lelkészt, tanítót, templomot, iskolát tartanak fenn, tevékenységöket, törekvéseiket megzsibbasztva látván a nagyobb népességű egyházak hatalmi túlsúlya által, féltékenységgel fognak tekinteni azokra, érezvén, hogy noha azoknak hivei aránylag kevesebb terhet viselnek, mégis több jogot gyakorolnak. Mi nem látjuk a sürgető indok szükségét és erejét, mely arra bírhatná az egyházi törvényhozást, hogy ezen újítás által, mig egyrészről eddig nem élvezett jogot adjon a népesebb egyházaknak; addig huzamos idő óta élvezett jogaik gyakorlásában a kisebb népességű egyházakat megbénítsa, s elszomorító lehangoltságot idézzen elő; de igenis látunk oly veszélyt, mely az egyház egyetemére károsan hat. Ott vannak p. o. az idegen nemzetiségek közé ékelt kisebb eklézsiák, melyek a létfentartás terhei alatt roskadoznak, ha ezek tapasztalni fogják, hogy létérdekeik fentarrása vagy megóvásában, a nagy bőségben élő népes egyházak által, —- melyeknek viszonyaik, tehát érdekeik és czéljaik, sőt még háztartásaik is kü- 1 lönbözők, — gátoltatnak: a közöny, érdektelenség fog bekövetkezni s keresni fogják a menedéket, ahol ha jogokat nem gyakorolhatnak, legalább roskasztó terheket nem kell viselniök. Továbbá dönthetlen igazság, hogy az egyházközség az egység, melyen az egész presbyterialis egyházalkotmány következetesen felépül, kell tehát, hogy az egyházak mindnyájan egyenlő jogú tényezőkként folyjanak be az egyház közigazgatásába, ez egyedül a jogos, méltányos, megnyugtató és demokraticus felfogás és intézkedés. A jog-bővítés, vagy jogkiterjesztés magában véve szabadelvű intézkedés ugyan, de csak addig élvezhető és gyakorolható, mig az mások szabadságát nem sérti s el nem nyomja, mert ezentúl az már önkénynyé, zsarnoksággá fajul. Érezte ezt az 1881 /2 -ik évi zsinati törvényhozás, sőt érezte a jelen zsinati előmunkálatokat készítő conventi bizottság is, midőn az önálló anyaegyház fogainját nem a lélekszám szerint mérte, hanem a ír. §-bati eképen határozta meg : «az anyaegyházközségek azok, melyek saját templomukat, s az önálló rendes lelkészi hivatalt állandóan fentartani képesek». — Midőn tehát a 28-ik §. mégis e népesség arányában akarja megállapítani az egyházak szavazatjogát, akkor magával jön a törvény következetlenségbe, s a kettő között logikai összefüggés nem található. De a javaslat saját elvi álláspontja iránt is hűtelen. — Ha lélekszám szerint akarta megállapítani a szavazatjogot : akkor az elvet egészen keresztül kellett volna vinnie, nevezetesen minden 2000 lélek után kellett volna terveznie egy szavazatjogot, s valószínű, hogy a czél ez is volt, de a tömeg uralmának egyszerre s ily mérvben való megszilárdításától maguk az eszmének megteremtői is visszariadtak. — Az az elv, mely minden utókövetkezéseivel keresztül nem vihető, törvényhozás alapjául nem szolgálhat, nem különösen a mi zsinatpresbyteri egyházalkotmányunk keretében, Mellettünk szól végre az usus, a gyakorlat ! Sokat zaklatott egyházunk története tanúskodik a felöl, hogy ez az eddig következetesen fejlett detnocraticus egyházalkotmány a legnagyobb viharokat és megpróbáltatásokat mindenkor kiállotta, s nem csak magának az egyháznak drága életét óvta meg, hanem menedéket és tápláló anyagot szolgáltatott a nemzeti életnek, a hazai alkotmánynak s országos közszabadságoknak is Ily kipróbált alkotmányt merő kísérletek s nyugtalanságot keltő újítások által meggyengíteni akarni annyi, mint az egyház önfentartási erejét a legnagyobb veszélynek tenni ki s az érdekegység széttagolása által a testvéri szeretetet s kölcsönös bizalmat felbontván, magában ugyanazon egyházban egy parancsoló mesterséges többséget és egy terhek alatt roskadozó, engedelmeskedő kisebbséget proklamálni, — sőt tényleg megvalósítani. (Vége köv.) Közli: Tiszántúli. ISKOLAÜGY. Néhány szó a lelkészképesités és minősítésről. E becses lapok hasábjain az utóbbi évek alatt több cikksorozat jelent meg a zsinati teendőkre vonatkozólag. Sokan hozzászóltak helyeslőleg vagy helytelenitőleg a mult zsinat egyik másik határozatához; de legtöbben azon §-okhoz, melyek az egyházak osztályozását, a
