Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
negyedszázadok folynak le addig, míg valamely egyházban tűzkár van, az is jelentéktelen, mert napról-napra tünedeznek el immár egyházainkból a nádas, szalmás és fazsindelyes fedélzetek, helyet adván a cserépnek. Az egyházakkal szemben tehát kisebb kockázattal nagyobb, mert biztosabb a nyereség, mint a magán féllel szemben. Épen ezért, ha az egyházak ioo frt után csak 10 krajczárt fizetnének, a társaság még ekkor is csinos és biztos nyereséget kapna. Például : a dunamelléki egyházkerületben van 250 egyház. LIa mindenik egyházra — átlag — tíz ezer frt biztosítási összeget számítunk, fizet a kerület harmadfél millió után évenként 2500 forintot. Ebből 6%-ot, íj00 frtot, visszakapván a kerület, marad a társaságnak egy ezer frt évi tiszta haszna. Ez 25 év alatt 25 ezer frt. No már emlékezzünk csak vissza, tett-e a tűz egyházkerületünkben 25 év alatt 25 ezer frt kárt? Bizony nem. Ezután még kevésbé tesz a szilárdabb építkezés s a tűzoltóság általánosabb elterjedése folytán. Én 35 év óta szolgálok a tolnai reform, egyházmegyében s ily hosszú idő alatt tudtommal csak két egyházban volt valamelyes tűzkár, mit a társaság néhány száz forinttal kifizetett. Ha a mostani szerződés 35 év óta lett volna érvényben, e néhány száz forintért teljes tizenöt ezer forintot sepert volna be e társaság, a kamatokat nem is számítva. A szolgáltatás és viszontszolgáltatás között tehát egy-' általán nincs arány. Felette kívánatos volna, ha az egyházkerület venné kezébe ez ügyet. Igy el lehetne érni azt a célt is, hogy az egyházmegyék nagyobb jutalékban részesüljenek, mert a kerület mindenik egyházmegyének kiadná a maga arányos osztalékát, s el lehetne érni azt a másik — fő — célt is, hogy mindenik egyház az eshető teljes kárnak megfelelő összeget biztosítana — olcsón. Dőczy József, lelkész. SYNODALIA. Nézetek és javaslatok a zsinati törvényjavaslatra vonatkozólag. *) Szeretett hitsorsosink ! Evangéliumi alapokon nyugvó s a tiszta zsinatpresbyteri alapon kifejlett egyházalkotmányunk az i88] /2 évi debreczeni zsinaton codificáltatott; azóta egy évdized telt el, s ezen idő alatt a gyakorlati élet kimutatta a debreczeni zsinaton hozott törvények csorbáit, fogyatkozásait, tévedéseit, s a közvetlenség erejével győzött *) Tiszántúlról kaptuk. Tekintélyes esperesek és tanácsbirák értekezletéből került ki. f elhívjuk rá a ügyeimet, Szerk. meg bennünket a felől, hogy minden oly intézkedés, mely zsinatpresbyteri egyházalkotmányunk szellemével s elveivel ellenkezik, annak keretébe czélszerüen nemcsak be nem illeszthető, hanem keresztül vitele, alkalmazása károsan hat egyházalkotmányunk életére, fejlődésére; a közbuzgóságot lehangolja, az áldozatkészséget, mely egyházunknak éltető ere, csökkenti sőt megbénítja. Ily, alkotmányunkba nem illő elvek s intézkedések szerint alakíttatott át a lelkészválasztási törvény, mely a végrehajtásban annyi kellemetlenséget, háborgást idézett elő. Nem csekélyebb volt a nyugtalanság azon egyházmegyékben, melyekben az egyházkerületi képviselők a presbyteriumok által választattak, a miatt, hogy e jog a presbyteriumtól elvétetvén, az egyházmegyékre ruháztatott stb. stb. Ezekhez járult, hogy az i88l /a -ik törvényekbe, a rohamos tárgyalás miatt oly szövegezések csúsztak be, melyeket egymás ellenébe lehetett állítani, s e homályos szakaszok belvillongásokra vezettek, mint a conventi képviselők választásáról szóló czikkek, hogy többet ne említsünk. A törvénynek itt felsorolt és még számos hiányai, fogvatkozásai, megérlelték a közóhajt, hogy azok revideáltassanak, az alkotmányunk szellemével ellenkező részek töröltessenek, javíttassanak; minélfogva a kerületek elhatározták a zsinat tartását, s a convent megbízatott az előmunkálatok elkészítésével. Ime itt vannak előttünk a zsinati előmunkálatok ; azonban ezek ismét oly módosításokkal, részletekkel, javaslatokkal lenénnek részint megtoldva, részint pótolva, melyek ujabb aggodalmakra adnak okot, sőt előttünk veszélyeseknek tűnnek fel. Ennélfogva mi néhányan azok közül, kik zsinatpresbyteri rendszerünket csonkitatlanul fentartani s az utódoknak épen, sőt fejlesztve átadni óhajtjuk, indíttatva érezzük magunkat, hogy a conventi bizottságok munkálatait tüzetes vizsgálat alá véve, azok felett szerény nézeteinket néhány vonásban nyilvánítsuk, s azokat szeretett hitsorsosainkkal és elvbarátainkkal közöljük, hogy ha nézeteink a főbb elvekben egyeznek, élénk érdeklődésünk s vállvetett munkálkodásunk által az egyházalkotmányunkat fetryegető veszélyt elhárítsuk, s oda hassunk, hogy a deczemberben összeülendő zsinat oly egyénekből alakuljon, a kik elveinket híven képviselve, valóban óhajtott törvényjavitó munkát végezhessenek. Ezekhez képest szerencsések leszünk ugy általános nézeteinket mint részletes javaslatainkat előadni az alábbiakban. I. Általános nézetek. 1. Mindenekelőtt kiemeljük, hogy a conventi előmunkálatokban semmi szó, javaslat, vagy előgondoskodás nincs az 1848. XX. t.-cz. életbeléptetésére, avagy csak tartalmára vonatkozólag; igy még csak nem is érintetik a szegénységgel, sőt nyomorral küzdő belhivatalnokok nyomasztó helyzetének javítása. E régi bajunk, melyet egyházunk hosszú időn keresztül néma türelemmel viselt, — a legközelebbi időben oly hangos feljajdulásokban nyilatkozott, hogy annak enyhítésére és orvoslására maguk az egyházhatóságok egyhangú őszinte szándékkal sorompóba lépvén ez ügyet a legközelebbi zsinat tárgyául kitűzni kívánták; s valóban csodálkozni lehet a felett, hogy a conventi bizottság e sajgó sebre, mely oly régen sorvasztólag emészt egyházi beléletünk gyökerén, — figyelmét ki nem terjesztette, s az inségsujtotta belhivatalnokok jogos panaszhangjai elől elzárkózott.
