Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

özvegy-árva gyámintézet felállítását. — E mellett nem szabad megfelejtkeznünk a papnevelés reformjáról sem, melynek az legyen a tenorja, hogy leendő lelkészeink tudományos képzését a szükséges vallás-erkölcsi és társadalmi neveléssel okvetlenül ki kell egészítenünk, mi végre az elavult, hiányos felügyeletű együttlakásokat a modern viszonyok által követelt valódi nevelőintern atusokká kellene átalakítanunk. íme főbb vonalaiban a mi zsinati programmunk, melyet néhány a zsinati előmunkálatokra vonatkozó észrevétellel kívánunk befejezni. A zsinati előmunkálatokat ex asse nem bírálatuk, mert azok sok lényeges pontjával egyetértünk. De hibáztatjuk bennök az episcopalis-retrográd szellemet, mely főként a presbyteri elv megszorításában, a presbyteriumok és tractusok jogainak megnyirbálásában, a sajtószabadság megrendszabályozásában, az egyházi hatalomnak egyes személyekre és testületekre való felelősség nélküli átruházásában nyilatkozik; és kárhoztatjuk az előmunkálatokban azt a félszeg opportunismust, mely a kérdések elvi megoldása elől félénk tartózkodással kitér, a közegyház legégetőbb sebeit nem orvosolja, legvítálisabb egyházi érdekeink előtt indokolatlan bátortalansággal szemet huny. Ez nem kálvinista, ez nem protestáns szellem. A protestantismus a szabadság szülötte, a szilárd evangeliumi princípiumok melegágya, melyben a reactionak nincs, nem lehet helye. Mi szabadságot és evangeliumi szellemet kívánunk fent és alant, lelkekben és törvényekben egyaránt! Szerkesztőség. A dunamelléki egyházkerület figyelmébe. A tűzkár elleni biztosítás kérdéséhez. Egyházkerületünk egyházainak tűzkár elleni biztosítási ügyére bátorkodom felhívni a figyelmet, azon ügyre, melyet haladéktalanul rendezni kell. Mert ha továbbra is megmarad az eddigi biztositási mód, mely szerint az egvházak vagy közvetlenül, vagy egyházmegyénként csoportokban biztosítottak valamely társaságnál; ebből valamint eddig tetemes kár származott, ugy továbbra is tetemes s mind inkább fokozódó kár származik mind az egyházmegyékre, mind az egyes egyházakra nézve. Az egyházmegyékre azért, mert az egyes egyházak által befizetett díjakból, az eddig érvényben levő szerződések szerint, jelentéktelenül csekély jutalék fizettetik vissza az egyházmegyei pénztárakba. Az egyházakra nézve azért, mert a biztosítási díjak túlmagasak levén, legtöbb egyház nem azért biztosít, hogy kár esetén kára fedezve legyen, hanem hogy az egyházhatósági intézkedésnek pro forma eleget tegyen. A tolnai egyházmegye — a többiről ezúttal nem szólva — tizenöt százalékot kap vissza az egyes egyházak által befizetett díjakból, a most érvényben levő szerződés szerint. Fizetnek pedig az egyházak közel négy száz forintot s a vissza származtatott jutalék 55 forint volt az 1890-dik évről. E szerint a társaság tiszta haszna csak ezen egy egyházmegyéből meghaladja évenként a 300 forintot, holott az egyházmegye közszükségei fedezésére csak 300 forintot fizetnek az egyházak s igv ezen egyházmegyében csak maga a tűzkár elleni biztosítás többe kerül, mint az egyházmegye közszükségeinek fedezése. Hátha még az egyházak nem csak pro forma, hanem valósággal, az az oly összeget biztosítanának, mely az esetleges kárt valósággal fedezné, mily nagy összegek vándorolnának ki évenként az egyházak pénztáraiból! Tudok egyházat, melyben l a középületek eléghető részei legalább tíz ezer forintot képviselnek, és csak 2 ezer forint van biztosítva. Miért ? Azért, mert a szerződésben megállapított kulcs szerint 10 ezert frt után 50 frt évi flíjt kellene fizetni, 2 ezer frt után pedig fizet 10 forintot. Hogy mind az egyházmegyék több járulékot kapjanak, mind az egyházak valósággal biztosítsanak : arra azon mód mutatkozik leghelyesebbnek, ha az egyházkerület venné kezébe a biztositási ügyet. Mert minél nagyobb a biztosító terület, annál olcsóbb a biztosítás. A tiszántúli egyházkerület kétségkívül ezen elvből indult ki, midőn a Fonciére pesti biztosító intézettel a szerződést megkötötte. E szerződés főbb pontjai a következők: 1. Az egyes egyházak részére 5% leszámíttatik az előírt díjakból magán a kötvényen. 2. 18% az egyházkerület rendelkezésére vissza adatik. 3. A tiszta haszon fele része szintén az egyházkerületnek • -4 . O J fizettetik. (Tiszta haszon a befizetett díjak s az előző évről áthozott kártartalékok. De ha kár van, ez — természetesen — a tiszta haszonból levonatik.) 4. A Fonciére évenként 70 forintot fizet a debreceni tápintézetre. E szerződés szerint a Fonciére több mint 60 százalékot fizet vissza (ha kár nincs) az egyházkerületnek. Hatvan és tizenöt — mily különbség ez ! Es még ezen szerződés is igen előnyös a — Fonciére-re nézve. Mert az egyház, mint biztosító fél, egészen más szempontok alá esik, a mint magán fél. Az egyházakban a szándékos gyújtás esete ki lévén zárva, nem évek, nem is évtizedek, hanem