Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-13 / 37. szám

félszeg unió révén való beszivárgása a Királyhágón inneni puritán kalvinizmusba. Vagy legyünk mindenben egyenjogú és egyenlő kötelességeket teljesítő, egy törvény alatt élő testvérek, de akkor tessék az egy testvérnek különállása és specialitásai fokozatos megszüntetésével magát a többi négy testvérhez alkalmazni; vagy ha Erdély teljességgel nem helyezkedhetik velünk minden lényeges dologban közös elvi alapra, akkor szűnjék meg a közös konventen és egyetemes zsinaton a közegyház ügyeibe beleszólni. Mert hogy akármelyik egyházkerület a közegyháznak királyikig szentesitett törvényeit superrevideálja, megválogassa, s csak a mi neki tetszik, azt respectálja, ez a mellett, hogy minden unió és minden törvényhozás természetével homlokegyenest ellenkezik, a fen forgó esetben a kálvinizmus corumpálása is az episcopalismus által. Ezért kívánunk reális uniót Erdélylyel, fokozatos életbe léptetési záradékkal az egyházi törvényben. Szintén evangéliumban gyökerező és történet szentesitette elv a kalvinizmusban a gyülekezeti fenség elve vagy ismertebb néven a presbyteri elv, mely szerint egyházunkban minden jognak és hatalomnak forrása a gyülekezet illetve presbyterium. A kálvinizmus a «szent gyülekezetek»-ből, mintegy monasokból alakult köztársasága a híveknek, hol minden hatóság és hivatalnok a gyülekezet illetőleg presbyterium választásából nyeri mandatumát. A presbyterium a kálvinista egyházalkotmány basisa, melyből az egész egyházszervezet fölépül. Ezért ez alapot soha sem szabad a tovább fejlődésnél sem elhagyni sem megröviditeni, hanem minden építésnél ez alapra kell helyezkedni. A zsinati előmunkálatokban azonban a presbyterium alapelvén több lényeges sérelem ejtetik. A presbyteri elv megrövidítésének tartjuk azt, hogy a nagy gyülekezeteknek szánt több szavazattal a presbyteriumok individuális egysége megbontatik; továbbá azt, hogy a konventi képviselők választása a presbyteriumoktól elvétetik és a kerületi gyűlésekre bizatik; valamint azt a tervezetet is, hogy a ((közigazgatási biróság»-ok és ((fegyelmi tanácsok)) a presbyteriumok közvetlen választásának mellőzésével állíttassanak össze. A kálvinista egyházban minden institutiónak közvetlenül a presbyteriumokból kell kinőni, a mi másunnan vétetik, az mind fattyuhajtás és idegen import. A gyülekezeti elv alapján sürgetjük a gyülekezetek reorganizációját. Mostani gyülekezeteink szervezetlen ősállapotban, elv és rendszer nélkül verődtek össze polgári községenként s a hol egy templomba nem fértek be, építettek kettőt hármat s választottak maguknak két három s több papot, de azért egy gyülekezetet alkotnak. Az ily nagy gyülekezetekben a parókhiális elv nincs keresztül víve, a hívek lelki élete természetszerűleg elhanyagolódik, a társlelkészek ingatag szokásjog alapján tervszerű összeműködés nélkül sokszor személyes torzsalkodásokba merülve élnek, cura pastoralisról szó sem lehet, római lélekfogdosás és szekták felburjánzása tömegesen pusztít közöttük, a nagy számerő kihasználatlanul hever, a hitbuzgóság és áldozatkészség siralmasan alá száll, azon szomorú tapasztalatot nyújtva, hogy a nagy gyülekezet lelki ereje a lélekszámmal fordított arányban áll. — Mindezek megszüntetésére a parókhialis elv életbe léptetésével sürgetjük, hogy a több lelkészű gyülekezetek külön parókhiákra osztassanak fiók- vagy kis-presbyteriumokkal, oly módon mint azt a debreczeni elaboratum kontemplálja. Csak így remélhető, hogy nagv gyülekezeteink és nagy papjaik kisebb gyülekezet- és pap-társaik előtt jó példával világolhatnak, a nagy gyülekezetek előtérbe tolt külön érdekei a többi kisebbekéhez simulnak, fokozott cura pastoralissal elevenebb gyülekezeti élet és szellem fejlik ki, s a hangadó gyülekezetek és lelkészek követésre méltó igaz egyházi hangokat adnak. — A zsinati előmunkálatok ezt nem érintik, mi sürgetjük ennek egyelőre bár elvi proklamálását. A gyülekezetek reorganisatiojával szervileg összefügg a tractusok és super intendentiák célszerűbb beosztása. Azok a roppant területi és lélek— számbeli aránytalanságok, melyek a mai egyházmegyék és kerületekben fennállanak, ólom sulylyal nehezednek rá az egyházi közigazgatásra. Van tractusunk 6 ezer lélekkel s van 190 ezerrel, van superintendentiánk harmadfél százezer lélekkel, s van közel egy millióval. Ezek arányosabb beosztása egyik fontos feladata az egyházi rendezkedésnek. Először a 30 — 40 ezer lelkes gyülekezet-óriásokból, minők Debreczen, Budapest, H.-M.-Vásárhely, kell külön tractusokat alakítani, hogy megszűnjék e külön érdekli roppant gyülekezetek természetellenes viszonya eddigi tractusaikkal és kisebb gyülekezet-társaikkal ; azután az oly tractusóriásokból, minők Békés-Bánát, Szilagy-Szolnok, Belső-Somogv, Felső-Baranya, Felső-Szabolcs stb a geográfiai és közlekedési viszonyok tekintetbe vételével lehetne kisebb tractusokat formálni, a közigazgatás nem kis mértékű javulására ; végre az egyházkerületek határait kellene a változott viszonyoknak megfelelőbb módon kikerekíteni vagy eshetőleg a mostani ötből hat superintendentiát szervezni. A zsinati elő-