Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

— ezek az író- és másoló gépek — I-ső osztályú káplánok, kathedrájukat megunt tanárok. Ezeket mind előtérbe tolni igyekszik a javaslat. Oly kirívó gyarlóságok ezek, melyeket lehetetlen zsinatunk bölcseségének megszenvednie. 7. A tudori cím és a püspöki titkárság szánandóan nevetséges föltolását nem említve, csupán az I. oszt. káplánok, tanárok és a segédlelkészekre nézve teszünk megjegyzéseket. Ugyanis összefér-e a méltányosság és igazsággal az, hogy valakit az előmozdulásban visszatartsunk csupán azért, mert első oszt. helyen nem káplán k 0 d 01 r, mivel nem is kaplánkodhatott, lévén több oly egyházmegyénk, a hol I-ső, sőt tán Il-od osztályú papi állomás nincs. Ha ez tagadó mondat szerkezetben nem igazság: állitóban sem lehet az: tehát első oszt. káplánnak nem lehet előnyt nynjtani. Hát az összefér-e az oktatásügy érdekével, hogy a tanárok 2 év alatt is elhagyhatják kathedrájukat? S mivel indokolható a tanároknak a rendes lelkészek fölött, itt e javaslat 188-ik §-ában proklamált amaz elsőbbsége, hogy amazok osztályzatukra való tekintet nélkül (pedig a javaslatban mint láttuk, az iskolai bizonyítvány a básis, a sinequanon) két évi szolgálat — tanárkodás — után megengedi az I. oszt. papi állomásra mozdulást; mig rendes lelkésztől jeles vagy jó osztályzatot és 3 —5 évi szolgálatot követel. Még szembetűnőbb a méltánytalanság a segédhlkészek minősítésénél. Ha igaz az, mit az indokolás állit, hogy a fiatal nemzedék iránt eddig túlszigorúak voltunk s a szolgálati évekre túlságos súlyt helyeztünk : az is igaz, hogy e javaslat a másik szélsőségbe esik, az ifjú nemzedéket semmi más pályán nem tapasztalható túlságos kedvezésben részesítvén. Ugy járunk ezzel, mint az elkényesztetett gyermekkel; nyakunkra ül, rendkívül sok bajt és keserűséget okoz. Többször, több helyütt, többek által felhozott elméleti érvek helyett a tapasztalásra utalunk, mely igazolni fogja, hogy e javaslat törvénynyé emelése mellett, a fehér holíó ritkaságai közé tartozand, ha majd egy-egy rendes lelkész előlépend. A jövő deceuniumban ha semmi egyébről nem, de a miatt kell zsinatot tartani, hogy a lelkészválasztási törvényeket reformáljuk. És e reformot követelő panaszhangokban ép e most túlságos nagy kedvezményekben részesítendő nemzedéké lesz a legerősebb ! Ha az volna a cél, hogy a rendes lelkészek leszoríttassanak ; ennél jobb törvényt javasolni csakugyan nem igen lehetne. Épen azért hihetetlen, hogy a javaslatot zsinatunk elfogadja. A két szélsőség közt megtalálja bölcsesége azt a középutat, mely az ifjú nemzedéket a föld poráig lenyomni nem engedi, de a felhőkig sem msgasztalja. 8. «A jeles, annálfogva önérzetes férfiak» hála Isten, picinyke számáért, nagyon kár volna olyan nagy költséggel, ceremóniával járó intézkedést hozni be, a milyet ez a javaslat contemplál a «meghivás választás utján» c. fejezetben (199—204. §). Mert az tlyen jeles, annálfogva (? 1) túlságosan önérzetes férfiak hiúsága és a valódi talentum, igazán jeles, annálfogva szerény férfiak szerénysége sem szenved legkisebb csorbát sem, ha a gyülekezet vagy ptesbyteiium felkérésére beadnák pályázatukat ugy, mint más közönséges halandó. Mert az már elég garantia a megválasztásra és arra, hogy ((tekintélyes)) neve nem fog meghurczoltatni — hiába. De ha még ez is megaláztatás volna az alázatosságot hirdető, de ennek dacára is büszke jeles férfiaknak : megengedhető a meghivás utján választás is, de nem ezekkel a javasolt és költséges viszonyokkal, hanem olyan egyszerű módon, mint hajdan volt, t. i. a presbyterium megkérdi a gyülekezetet, hogy ezt és ezt a jeles, annálfogva önérzetes férfiút meghívnók, beleegyeztek, jóváhagyjátok-e? Igenlő esetben meghívják s ha az illető jeles férfiú ezt elfogadta, az esperesnek bejelentik, ki ezt — az egyházmegye utólagos jóváhagyása mellett — megerősíti. Sohasem volt rá eset, hogy az ily meghivás után cserbehagyták volna a meghívottat, vagy hogy az ily meghivás utján való választás peressé vált volna. Ennek elejét veendő, mit sem kell az esperesnek és bizottságoknak kimenése s költségokozás. Úgyis marad elég — e javaslat szerint csak a rendes körülmények közt is 4 — küldöttségi eljárás. Ezt kevesbíteni kell. A 212 - i k §-bm jelzett deputáció is elmaradhat; mert, az eddigi gyakorlat után következtetve a választás napján is elvégezhető a munka, nincs szükség előtte való nap kimenni, költséget okozni a gyülekezetnek s gyanúba esni, hogy előtte való nap csak azért jelent meg a deputáció, hogy korteskedjék. 10. A 206-ik §-sal nem lehet megengedni, hogy a pályázati kérvények átvizsgálását, az esperes és társai, a választó gyülekezetben eszközöljék s alkalom nyujtassék nekik egy kis csendes korteskedésre. Legyen az távol, nem érdekelt helyen; a paritas elvénél fogva oda annyi presbytert küldjön a választó gyülekezet, a hányat az egyházmegye ad. Hogy túlessünk már az ócsárlásnak tetsző helytelenítéseken s rátérhetünk a jó, dicséretes oldalok kimutatására is: megemlítjük még a következő, módosítást igénylő pontokat: ír. A 238-ik §-ból folyólag szükség meghatározni azt is: kit illet az időközi jövedelem ? Mert jöhet számos eset, hogy a megválasztott nem foglalhatja el helyét a rendes időben s ilyenkor peressé válhatik: hogy az intercaláris javadalom a helyettesitőt illeti-e vagy a megválasztottat? 13. A 239. § nehézkes, tagadó mondat szerkezetéből kibontva, világosabbá teendő, hogy necsak föltételesen és ne több tárgygyal összenyomva ; de feltétlenül s külön §-ban mondja ki a mit itt homályosan céloz, hogy : 1. az özvegyi javadalom egyezségileg megváltható. 2. Ily egyezség esetén a megválasztott helyét azonnal elfoglalhatja. Ellen esetben nemhogy «nem köteleso (mint a javaslat mondja), de nem is szabad. 3. Bármily esetben az egyház megürültnek akkor tekinthető s a választás iránti eljárás csak akkor indítható meg, ha a lelkész onnan végkép elköltözött; nem pedig mint a javaslatban áll : «ez esetben» (azaz, ha az egyezség sikerült). Ha már a tanítókat — helyesen — elismerjük sorsunk osztályrészeseiül az által, hogy a domesztikai segélyből őket is részesitendőknek javaljuk : kedvezőbb előléptetésüket mért nem biztosijuk a papválasztási törvények rájok is kiterjesztésével ? Igy magukra hagyatva, azokat a chinai falakat, melyeket a kerületek és egyházmegyék vontak, át nem léphetvén, mindvégig hallani fogjuk a szemrehányásokat, mint eddig a domesztika miatt, hogy csak magunkról gondoskodunk. Ezek után dicséret, dicsőség a javaslatnak, hogy azt a tíz évig grassáló monstrumot, a jelölő bizottságot, kidobta egyházalkotmányunkból a «naplementéig» engedélyezni javasolt próbaszónoklással és a ((hivatalból kizáró» autodafeeval egyetemben 1 Már itt, ez uj rostán átment javaslatban ez sem borzaszt. A 209-ik § mérföldekre száműzte. Az esperesi kegyencek előtt is be van zárva a kapu a 210. § Wertheim lakatjával. Istenem, hogy tűnnek el azok a boldog idők, mikor az espere-