Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-09-06 / 36. szám

sek csattogatták a fárákat, mint a római pápák a koronákat, kegycnceiknek, berendelvén őket a megürült egyházba, egy pár havi szabadalmazott korteskedésre. Mikor Boszniának tekinthettünk minden üres fárér, melyet okkupáltat az esperes az ő káplánjával. Mikor az élelmes káplánok egymásra licitálták, hogy melyik kerülhessen az esperes védszárnyai alá megfizették a kosztpénzt az «Oreg urnak» szivesen, tudva, hogy övéké lesz — Bosznia. Oh szép idők, boldog idők ! Valóságos gregárius pappá degradálódik ezentúl az esperes, az accidenciák megszűnnek, s a szokott 50 forinton kívül mitsem adhat többé kegyenceinek. Ugy volt ez hajdan. Most pedig derülni kezd a szebb jövő hajnala — a püspöki titkároknak. Nagy-Igmánd, 1891. julius hó. Szentkúti Károly. A szigetvidéki lelkészi-kör észrevételei az egyházi törvényjavaslatra. (Folytatás és vége ) MÁSODIK RÉSZ. Második fejezet. 94. § (uj) Kisebb egyház községekben az egyházféifiak kötelességei a gondnokok és harangozok közt megosztva viselhetők. Harmadik fejezet. 98. §. b-) (uj) Kisebb gyülekezetekben a főgondnokok teendőit a gondnok vagy az idősebb gondnok teljesiti. 99. §. h) kikezdésből e szavak : « vagy az esperesi látogatáshoz, «a vagy» kimaradhat; czélszerűbb azt egyenesen a számvevő székhez küldeni. Negyedik fejezet. 10r. §. Nézetünk szerint a lelkész csak felügyelettel volna megbízandó. Hatodik fejezet. (Uj) iii. §. Tisztességes, s hivatali functio alkalmával mindenkor fekete, vagy legalább sötét s elég hosszú öltözetet viseljenek. Nyolczadik fejezet. 117. §. Első pontja legyen: ((Könyörgés.» 122. §. E szakasz végéről az «előadni» szó kihagyatván, tétessék ez : «a lelkész által adott könyvből felolvasni.)) 126. §. Á gyakorlatot szem előtt tartva s félreértés kikerülése szempontjából «keresztszülék» helyett : «keresztanyák» teendő. 124. §. Ezen szavai után: «ha kérik» oda szúrandó : «urvacsora osztás napján.» A 136. §-nál, mely ((érvényben álló agendát» cmlit, a mi naiunk nem létezik, és a 140. nál, mely «egyszeiű temetési szertásást)) rendel, a mely helyenkint írás, s bizonyára a törvény intencióit sok helyt el nem éri, szükségesnek tartjuk újra megemlíteni, hogy az ezek felől való sürgős gondoskodás továbbra már nem halasztható. HARMADIK RÉSZ. 189. Az egyházak osztályozása mind az öt egvházkerületben ugyanazon egy elv alapján eszközlendő. 186. §. A gymnásiumi és képezdei tanárok c^ak mint segéd lelkészek vétessenek tekintetbe, akkor is úgy, hogy évenként legalább 2 havi lelkészi bizonyítványt mutatnak fel. Püspöki titkárok előnyben részesítését méltánytalannak véljük, mert azon iroda teendői nem ugyanazonosak a gyakorlati lelkészi teendőkkel. 193. §. A cserét az egyik gyülekezet beleegyezésének hiánya ne gátolja, sőt a közjó érdekében az a gyülekezet beleegyezése nélkül is elrendelhető. E nélkül csere, hivatalból ritkán, vagy soha sem lesz eszközölhető. 195. §-ban : «közös háztartásban élő, de» szavak után oda teendő: «a mennyiben tőle személy után kirótt egyházi adó fizetettik.» 210. §-nál megjegyezzük miszerint mondassék ki, hogy a pályázatra jogusolt segéd lelkész az administraturat ott, hol pályázni kiván, elfogadni kénytelen ne legyen. 219. §. végére odateetidő : «s pecsét alatt megőriztetnek.)) 224. §. «nem fogadja el» után oda teendő: «a mérsékelt költségekben elmarasztalandó.)) A pályázat benyújtása már maga kötelező ígéret arra, hogy megválasztatás esetén az állást el is akarja foglalni. Ellenkező esetben miért pályáz s okoz az egyháznak elkerülhető csalódást s e mellé költséget is. 229. §. oda tennők : «napidijban azonban nem részesül.)) Ezt felmerült és felmerülhető ellenkező gyakorlat meggátlása eléggé indokolja. 231. §. második kikezdését nem helyeselhetjük mert a presbyterium általános többsége esetleg a gyüle-j kezeti kisebbséget képviselheti, a midőn, sőt általában a gyülekezetben vitássá lett kérdésre nézve — mint érdekelt fél — részrehajlatlan véleményt nem nyilváníthat; azért szükséges, hogy panasz esetén mindenkor vizsgálat rendeltessék el. 236. §. A helyettesítés dija bármely egyházban se lehessen kevesebb mint a lelkészi fizetés fele. 238. §. Fentartandónak véljük az eddigi gyakorlatot, hogy az ily — esedékes — jövedelmek is a gyámintézetnek adassanak, mint a melyek valódi egyházi közérdeknek állanak szolgálatában. NEGYEDIK RÉSZ. Az egyházi adózásra nézve általában megjegyezzük, hogy mélyebbre ható, gyökeres reformot vártunk és óhajtunk ma is, mely a régi igazságtalan és mindenek felett a keresztyénség alapirányával ellenkező rendszert változtatná meg és fektetné helyesebb alapra. Valamint a haza, a közálladalom fenntartása, a tehetség arányában veszi igénybe polgáraink áldozatkészégét, ugy egyházunkra nézve is elérkezett annak ideje, hogy a régi, hibás rendszerrel szakítva, helyesebb, a keresztyéni szeretettel inkább megegyező alapra fektessük az adózás rendszerét. Ugyanazért a birtok — aránylagos adózás elvét e törvényben általánosan és kötelező erővel ki kellene mondani, hogy az igázságtalan elv ne menne át, szégyenünkre a 20. századba. Ugyanezért a 247. §. kihagyandó, s helyette a kötelező birtokaránylagos adózás elvét magában foglaló szakasz igtatandó.