Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

(mért is hazudnék egy 8i éves öreg ember), hogy szinte magunk előtt látjuk keseregni azokat a megtört sziveket; sohajtozni s átkozni azokat a megrontott erkölcsöket, melyek a fülbegyónásnak lőnek szánandó áldozatai. A mű elején a szerző életrajzát irta meg Révész M. szépen, tanulságosan. Chiniquy Károly született Észak-Amerikában, 1809-ben; pappá szenteltetett 1833-ban. Csakhamar nagy hirre tett szert a szeszes italok elleni működésé­vel, melyet olyan sikerrel folytatott, hogy a korcsmák mindenfelé iskolákká változtak kezei alatt; s Kanada városa arany érmet veretett számára, tisztelete s hálája jeléül: a mértékletesség apostolának felirattal; sőt a pápa is áldását küldte reá 1850-ben. «E közben szorgalmasan tanulmányozta a Bibliát s 25 éves papsága alatt arról győződött meg, hogy a róm. kath. egyház tana sokban ellenkezik a Bibliával ; hogy a papismus határozott ellensége a szabadságnak, s hosszas benső küzdelem után lerázta lelkéről a pápa nyiigző bilincseit; 1858-ban felmondta neki az enge­delmességet s az általa alapított Szt. Anna városa, alig 15 család kivételével, vele együtt kilépett a kath. egy­házból. Ekkor már a híre annyira elterjedt, hogy Ame­rika minden nagyobb városába meghívták felolvasások tar­tására. Körutat tett Skócziában, Angliában, Francziaország­ban, Schweiezban, a Csend-es tenger partján, Ausztráliában, Uj-Zelandban stb. Két év alatt 610 nyilvános előadást tartott. De ezen evangelizáló működésében az ukramonta­nismus, e fekete tábor részéről sokszor fenyegette veszély életét, s az Isten különös kegyelmének tekinthető, hogy a meggyilkoltatására 30-szor tett kísérlet ellenére még ma is él a 81 éves öreg, s még a mult évben is 160 községben tartott felolvasást. Az életrajz után egy nyilatkozat következik, me­lyet szükségesnek tartunk szó szerint ide iktatni : Nyilatkozat: O méltósága a montreali püspökhöz, Bou> gethez. «Uram ! Minthogy tetszett a véghetetlen kegyelmű Isten­nek, hogy megmutassa nekünk Róma hibáit és adott nekünk erőt, hogy azokkal szakitva kövessük a Krisz­tust: kötélességiinknek tartjuk, hogy legalább egy pár szóval szóljunk a gyóntatószék irtózatosságáról. Ön nagyon jól tudja, hogy azon irtózatosságok olyan ter­mészetűek, hogy azokról nők pirulás nélkül nem is szólhatnak. Hogyan lehet az, hogy polgáriasuk keresz­tyének között akad valaki, a ki annyira elfeledkezik a közönséges illemszabályokról, hogy örök kárhozat fel­tétele alatt erőket nőket, hogy legtitkosabb gondolatai­kat, legbűnösebb vágyaikat és tetteiket nőtlen férfiak előtt leplezzék le ? Hogy merészelnek az önök papjai álarcz nélkül kilépni a világba; hiszen hallgatva az emberi nyomo­rúság azon elbeszéléseit, lehetetlen, hogy azok a hall­gatót is be ne mocskolnák, és a nők sem beszélhetnek azokról a szerénység és szeméremérzet levetkezése nélkül. Ha a sérelem nem volna oly nagy, az egyház a vádoskodást legfeljebb is nőtől fogadhatná el : de mit szóljunk azon utálatos kérdésekhez, melyek a nők­höz intéztetnek s a melyekre felelni is kell? Az illedelem törvénye tiltja, hogy itt részletekbe menjünk. Legyen elég annyit mondani, «hogy ha a férjek csak tized részét tudnák annak, a mi a gyónta­tok és nejeik közt történik)), inkább halva szeretnék az utóbbiakat látni, mint annyira lealacsonyítva. A mi minket illet montreali leányokat és aszo­nyokat, kik tapasztalatból ismerjük a gyóntató-szék szennyét, nem győzünk elég hálát adni az Istennek, hogy megmutatta nekünk a mi tévelygésünket s fel­világosított bennünket, hogy nem egy hozzánk hasonló, gyarló és bűnös ember lábánál, hanem egyedül a Krisz­tus lábainál kell keresni az üdvösséget)). (46 nő aláírása.) Ezután következik az Előszó ; vagy is Ezekiel VIII. 1 —18. versei; mely találó előjátéka a XII. feje­zetből álló munkának; melynek I. Fejezete : A nő küzdelme a gyóntató-székben. Ez a fejezet meghatóan irja le a még romlatlan szivek küzdelmét, melyet női tisztesség, szemérem érze­tükkel kell vivniok a gyóntató atya kérdéseinél. A szána­lom, fájdalom, elkeseredés és harag szívből jövő sorai­ból álljon itt mutatóul néhány részlet: «Sok nemes szívű, jó nevelésű, emelkedettebb gon­dolkozása nőre az se volna borzasztóbb, ha parázs fölé kötözve kínoznák, mintha kénytelen feltárni szivét, egv férfi előtt, felfedezni lelkének rejtekeit, magán vagy házas életének legszentebb titkait s megengedni annak, hogy olyan kérdéseket intézzen hozzá, melyeket még a leg­elzüllöttebb nő sem szeretne hallani aljas csábitója ; szájából)). a Mily nyomorult életök lehet azon nemes lelkek­nek, kiket Róma babonájának sötét börtönében fogva tart! Könyveikből olvassák, szószékeikről hallják, miszerint ha egyetlen bűnöcskét hallgatnak is el gyóntatóik előtt, örökre elkárhoznak ! De mivel képtelenek lábbal tiporni önérzetöket és a szemérzet, folyton az örök h.ilál félel­mei között lebegnek.)) «A világ soha sem látott borzasztóbb, kétségbe­esetebb és ünnepélyesebb küzdelmet annál, mely a szegény reszkető leány kebelében végbe megy, ki ezen ember lábainál határozni kénytelen a felett, hogy fel­nyissa-e ajkait arra, a minek nyilvánítása ellen szól mind a csalhatatlan Istennek, mind az ő női becsületének és önérzetének hangja.» ((Csalhatatlan egyházam könyörtelenül kötelezett, hogy kényszerítsem a szegény reszkető és síró leá­nyokat és asszonyokat velem és a többi papokkal, Sodorna és Geniora vizeiben úszni azon ürügy alatt, hogy a mi feloldozásunk megtisztítja őket.» Azután részletesen leirja egy jó családból való leányka szomorú sorsát, kit két gyóntató egymásután tett ágyasává a fülbegyónás kérdéseivel; s a ki e sza­vakkal halt meg: «Engem kétszer gyilkolt meg a gyóntatószék, és sok leány jutott hasonló sorsra isme­rőseim közül.)) II. Fejezet. A fülbegyónás a papokra nézve a pokol mélységes kár hozat a. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a kath. pap sem rosszabb, mint más ember ; de viszont követelem, hogy ő se tartsa magát szentebbnek, jobbnak mint más halandó. Occasio facit furem. És senkinek sincs a világon annyi alkalma kipuhatolni, hogy melyik nőben mily alapon áll a szűzies érzet, mint a gyón tatónak a fülbe­gyónás által, s mivel a felszentelés által ő benne sem fordulhat visza az esendő emberi természet, a kisérte­tek őt is egész ugy megejtik, mint Ádám egyéb ma­radékát. A kath. papság romlottságának meg van a maga természetes logicaja. «A pápának ördögi hatalma elvette a paptól azt, a mit Isten felajánlott mindenkinek azért, hogy tisztességes, becsületes életet folytathasson. És

Next

/
Oldalképek
Tartalom