Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

3. Nekünk, falusi lelkészeknek igazán életkérdés az egyházi vagyon kezelése s a számadások készítése. Ti szerencsések, kik még csak most, vagy ezután egy évre olvassátok, hogy mi minden vár tireátok az egyház vagyona s a számadások rendszeres vitelénél; ti a kik eddig azon boldog hitben éltetek tractusostul, hogy ha a gondnok által vasárnaponként chronologiai rendben bediktált kiadások és bevételek rovatait év vécével aláhúzva, összegezitek, a visitációkor az esperesnek bemutatnátok : ezzel «számot adtatok)) mint hű sáfárok : jól van, rendben van minden, esztendő ilyenkorig ezzel több gondotok nincs, a számadáson átestetek; és ti százszor boldogabbak, ti városi nagy papok, kiknek oldala mellett fizetett pénztárnokok, s ellenőrök, főgondnokok vezetik szakszerűen a számadásokat, ez csak arra felügyelvén és azt ellenőrizvén : oh ti boldogok, ha nektek innotok kellene abból a pohárból, melyből mi, itt, e tájon, már rég iszunk s ha majd — oh szegények ! — behajtjátok ti is jármot még eddig nem viselt nyakatokat a számadások igájába s a 12-féIe cimen befolyó egyházi adót kivetitek 290 adózó egyháztagra, ezt beírjátok egyenkint, 290-szer a főadókönyv 3X12 rovatába s mind a 290 adókönyvecskébe, majd ötféle, külön természetű pénz- és magtár bevételeit, kiadásait, hátralékait 3X15 rovatba, s mindezen számokkal teleirt rovat tengerből kihalászszátok, s tárgy szerint csoportosítjátok, logikai rendben az adatokat, megcsináljátok ezekből a zárszámadást s a mérleget, melynek részletekben és egészben ugy kell passzolniok, mint az óra kerekeknek és ekkor, itt a végponton tapasztaljátok, hogy öt heti keserves munkátok hiába volt, mert a mérlegben 1 forint 25 krajcárnyi különbözet mutatkozik, s ekkor mint a roszszul gombolt reverendát, újra keli kezdeni az egész munkálatot; vagy mint a széna kazalba dugott gombostűt, keresni kell az irtózatos számtengerben az elbujt 1 frt 25 krnyi különbözetet, belebódulsz, mint a mániákus az örökmozdony vagy repülőgép feltalálásába, számok röpködnek szemeid előtt a sötétben, mig végre megvilágosodik elméd: felfödözöd az 1 frt 25 kr különbözetet. Heuréka! Hamar ird újra azt az ivet! aztán be kell csomagolni postára, a számvevőszékhez küldeni a vaskos köteget, bolonduljon bele az! Hónapok óta először alszol nyugodtan, veszed észre, hogy édes az élet, a számadásokon kívül egyéb is kezd érdekelni. Roppantul összegyiilemlett minden eddig elmellőzött egyéb hivatalos és magán végzendőd. De lassankint belezökkensz a rendes kerékvágásba. Megy szép csendben rövid időn minden, jön a tavaszi egyházmegyei közgyűlés. A számvevőszék beterjeszti jelentését. A tied is visszautasittatott, a mérleg 9V2 krajcár különbözőiét mutat... Ti boldogok, kik most óriási nagy többségben vagytok, kezem irását merem adni, hogy ezen decennium első felében felállatok mint egyetlen nagy óriás, s egyhangú riadalommal megostromoljátok a magyar ref. Siont s kényszerititek, hogy égessék meg a 258-ik §§-t, ha ugyan belejön az új törvénykönyvbe. De hogy bele ne jöjjön: mi, a kik hordjuk már ezt a súlyos keresztet, kérjük érettetek a zsinatot : Oh könyörületes szívű atyák, ne rakjátok az Űr szolgáira ezt a nem nekik való nagy terhet, mely megbénítja lelki-testi erejöket, elvonja őket szorosabb hivatásuktól. Hiszen a számadások8

sokszerű s csak olyatén vezetésére is, amint e javaslat — és elismerjük igen helyesen és bölcsen — contemplálja, egy egész ember szükséges. Ne hasítsátok ketté a lelkipásztort. Bízzátok az anyagi ügyek vezetését, a számadásokat más egyénre. Mondjátok ki, hogy minden oly gyülekezetben, hol alkalmas, intelligens emberek vannak, ezek vagy ilyenekre bizassék az anyagi, vagyoni ügy vitele. Csak a hol a lelkészen kivül nincs több értelmes s megbízható egyén, ott ily kicsiny helyen vigye ezt a kis keresztet a pap. Higyjétek meg, ez intézkedéssel sokat nyerünk, hivatásának élő egész lelkipásztort nyerünk. Tegyétek csak a pesti, debreceni, vásárhelyi stb. lelkipásztorokat ily igába, azzal a körülbelül harmadfélezer gyülekezet lelkipásztorával együtt, kiknek nyakuk még nem kényszeríttetett az ő szorosabb hivatásukkal meg nem férő igába, majd meglátjátok, mit vesztünk a lelkiekben. Nem csak az a baj e javaslatnál, hogy egy ugyanazon dologról megint beszél másutt is, még pedig eltérőleg; hanem hogy megint szánandó opportunitásból intézkedésével megbénítja a lelkipásztori működést. Mert azt soha sem ismerem el, hogy a lelkipásztor hivatása az anyag, a vagyon rendszeres, szakszerű vezetésében álljon, még — tapasztalás után — azt sem, hogy az egyházi vagyon kívánalmaknak megfelelő, szakszerű vezetése ugyan ne bénítaná a lelkipásztort más működésében. Akik ezt az igát, e számadások rendszeres vitelét, könnyűnek és gyönyörűségesnek tartják : nem veszik komoly lelkiismeretességgel sem a lelkipásztorkodás!, sem a számvitelt. Bizonyára itt már az ideje, hogy vége vettessék az egyházi vagyon ama primitív, rovás szerinti, gondatlanságot és lelkiismeretlenséget is megtűrő kezelési módjának, mely mindeddig gyakorlatban áll a magyar ref. egyház s

/i

részében ; s behozzassék az egyöntetű, rendszeres, szakszerű kezelési mód. Ámde itt van ideje már annak is, hogy a lelkipásztori működés súlyát ne az anyagiakra helyezzük, pénzügyi közeggé, gazdasági intézővé, számadó bojtáará tevén a lelkipásztort; hanem fölszabadítván az anyag láncai alól, hagyjuk őt, sőt szorosabban utasítsuk tulajdonképeni s valódi hivatásának: a lelkek gondozása, belmisszió, a vallás-erkölcsi élet ápolása s növelésének teljes erővel való gyakorlására. (Vége. köv.) Szentkúti Károly. A szigetvidéki lelkészi-kör észrevételei az egyházi törvényjavaslatra. 1. Altalános határozatok. 7. §. A VI. részt értekezletünk elvi szempontból ellenezvén, e §-t kihagyandónak véljük. 9. §. E szakasz, mely annak idején Erdély javára és kedvéért hozatott, igy, a hogy van, meg nem állhat, mert Erdély a törvényt magára nézve kötelezőnek nem tekinti, igy p. o. a lelkészválasztási szabályok rendelkezéseit (melyek pedig az ő különleges egyházi alkotmányába nem ütköznek) figyelembe nem veszi. Magának nem rendszabályt, hanem — és pedig a zsinat óta — külön törvényt alkotott, melyet az egyházi törvénynek nem alá — vagy mellé — hanem föléje rendelt. Igaz, hogy az Erdély számára hagyott fentartásokat a zsinat körülírás mellett adta meg; ámde Erdély az a) pontra nézve, minden ügyet — kivéve azt, hol ő nyerne előnyt, s jogokat élvezhet — belügynek nyilvánít; a b) pontot nem tartjuk a zsinat méltóságával megegyeztethetőnek; mert a maga által hozott törvénynek fölibe emeli az erdélyi törvényt, s csak az el nem