Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-25 / 4. szám

lehetett volna készíteni s venni. A tanügyi intézkedésekben legnagyobb károkat tehet egy fej; igaz, hogy sok fej is viszás állapotot idézhet elő, de csak úgy, ha sok tagú tanács előlegesen meg nem fontolt s nem tanulmányozott ügy, eszme, terv sorsát egy-két óra alatt in pleno dönti el. Van az országban nagy számú derék tanféifi s módszerész, kik közül többen csekély tiszteletdíjért véleményt adhatnának egy bizonyos tankönyv jó tulajdonságairól vagy hiányairól; e véleményeket egy előadó összefoglalhatná s a tankönyv szerzője szükségkép tekintetbe venné a könyv közrebocsátása, altalános engedélyezése előtt. Ily ügykezelés mellett esetleg a közoktatási tanács is felmenthető volna a tankönyvbírálattól. A tankönyvek ügye egyik sarkalatos érdeke közoktatásunknak. A tankönyvek minősége szerint képeztetik, halad vagy hanyatlik a tanulás szelleme. A tanitó, tanár, akár önálló akár nem, többé-kevésbé a tankönyvhez alkalmazkodni kénytelen; az önálló a tanulók kedveért, a nem-önálló a maga kedveért is. Jó tankönyvhez alkalmazkodni áldásos, rosszhoz alkalmazkodni átkos. A nem alkalmazkodásnál jobb a tankönyv teljes mellőzése. A teljes mellőzés füzetezést szül; a tankönyv részleges követése mellett kihagyások s pótló jegyzetek éktelenitik el a tankönyvet. S mindez a tanitó és tanuló terhelésével, a haladás késleltetésével jár. Mindezekkel azonban nem azt akarom ajánlani, hogy a népiskolai tanulók tankönyvekkel halmoztassanak el s tankönyv nélkül egy tantárgyat se tanuljanak! A közoktatási miniszter különböző intézkedésekkel, rendeletekkel törekedett a népoktatást javítani. Nevezetesen a tanfelügyeletet czélszetűebbé akarta tenni az irodai teendők csökkentésével, egyszerűsítésével és az iskolalátogatás szorgalmazásával stb. E czélból meghagyta a tanfelügyelőknek egyebek közt azt, hogy a népiskolai ügyeket lehetőleg személyesen végzett tárgyalással intézzék el, ne pedig az iskolafentartókhoz intézett majd ezektől átvett hosszadalmas iratokkal. Továbbá a tanfelügyelőknek kötelességükké teszi a gondos iskolalátogatást oly módon, hogy ügyeljenek az iskolás gyermekek egészségi állapotául is. a tanítóknak pedig utmutatást adjanak a tanítás munkájának helyes végzésére. A tanügy barátja igazán örömmel üdvözölheti az ilyen ministeri intézkedést; de — hogy öröme zavartalan legyen — ne jussanak eszébe azok a tanfelügyelők, kik az iskolában tájékozatlanok s «a tanítóknak utmutatást» nem adhatnak. A tanítóképzést javitó intézkedések említése mellett a miniszteri jelentés több helyütt panaszolkodik a felekezeti intézetekben íenálló hiányokról, pl. a tanítóképző tanárok gyarló fizetéséről, szervezeti hiányokról, a méhészet iránt tanúsított közönyösségről, továbbá arról, hogv «az állami képezdékben a hit- s erkölcstan oktatásával megbízott egyének nem felelnek meg mindig a követelményeknek)), stb. E ministeri panaszokkal szemben a pénzhiányon kívül egyéb mentségek is hozhatók fel. Azonban mindegyik panaszszal szemben talán nem is szükséges a mentegetődzés. Mert kétségtelen az, hogy a tkép. intézetek első rendű feladata az iskola részére oly tanítót képezni, ki tananyagában és a tanmódban biztos, továbbá országos viszonyainkhoz képest az egyházközség részére kántort is képezni. E kettős feladat csakugyan jobb szervezetet követel, mint a minővel számos tkép. intézeteink birnak. Azonban az elsőrendű kettős feladathoz a Trefort-féle eszmék iparos-és gazda-tanító képzését is csatoltak. Elitélni nem szabad e gyakorlati irányú törekvést, nem szabad különösen hazánkban; ámde csakis csoda lehetne a 4-dik gymn. osztályból jött növendéket 3— 4 év alatt jó tanítóvá, kántorrá és még ezek mellett gazdává s iparossá képezni. A tapasztalat mutatja, hogy sokoldalú képzés mellett a fő feladat meg nem oldatik ; a tanítói működés néhány évét tapogatódzással tölti el a kezdő, s megállapodása sók esetben nem vall paedagogiai elvekre. A miniszteri jelentés is mondja, hogy népiskoláinkban a tanitás eredménye csekély. Bajos volna bizonyítani, hogy az elégtelen eredményben nincs szerepe a sokoldalú képzésnek. Az ellenkezőt bizonyítani könnyebb. A tanítók anyagi helyzetének javításával is foglalkozik a tevékeny minister. Erre vonatkozólag adatokat gyűjtött s feldolgoztatott; revízió alá vette már a tanítók nyugdijáról szóló 1875. 32-dik törvényczikket. A nyugdíj kedvezőbbé tételét már az a körülmény is kívánja s lehetségessé teszi, hogy az országos nyugdíjintézet alapvagyona 1875-től 1888-ig több mint 6 millió forinttal, 1888-tól 1889-ig tehát egy év alatt 667 625 frttal gyarapodott. (Vége köv.) Fábriczy János. TÁRCA. A gyóntató-szék erkölcsi veszélyei. — Chiniijuy K. A pap, a nő és a gyóntatószék c. müve nyomán. — (Fulytalás.) I. Épen ilyen alkalmas időben megjelent könyv Chiniquy Károly, amerikai pap : A pap, a nő és a gyóntatószék című munkájának Révész Mihály által történ t magyar fordítása. Alkalmasnak jelezzük ezt az időt azért, mivel a klérus mostanában merészel kultúrharccal megfenyegetni az országot abban a reményben, hogy «a kath. világi elemet maga mellé heccelheti e dicstelen küzdelembe;)) tehát felette szükséges, hogy e világi elem jó eleve megismerje a maga egyháza dogmáinak és klérusának intentióit s megmérlegelhesse keresztyéni és hazafias szíve érzetével, hogy méltó lesz-e ama gyászos zászló alá seregelenie. Olvassák hát ezt a munkát és iíéljenek, mely a közvetlenség tisztaságaival tartja fel a kath. egyház, fő dogmájával, a fiilbegyónással való visszaélések egész sokaságát. Fülbegyónás! ez a rettenetes eszköz, melylyel a klérus beláthatlan hatalmat szerez hívei felett, s mely ezer és ezer ártatlan lélek erkölcsi sülyedésének lőn okozója, s melynek tanításánál a kath. kathekizmus már az iskolába beplántálta az együgyű gyermek szívébe azt a balhitet, hogy egyedül a pap oldozhatja fel őt bűnei alól; s ha a teljes bűnbocsánat áldásában akar részesülni, akkor minden bűnét részletesen el kell sorolnia gyóntatója előtt. Ezt a rettenetes dogmát, mely az igazságos, mindentudó, irgalmas és szent Isten egyedüli jogát a pap kezébe játsza, mutatja fel jelzett mű az ő páratlan erkölcsi sülyedségében. Olyan ember beszél erről, ki maga is 25 évig volt pap; tehát a ki maga is egy negyed századig viselte a gyóntató atya szerepét; s a közvetlenség olyan elevenségével és igazságával beszél,