Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

választás eszméjét mindenki örömmel üdvözölte köztünk, holott a meghívás életbe léptetése mellett a kandidálást is fenntartani semmiképen sem volna logikus dolog. A meghívás körüli eljárást azonban szabatosabban kell majd körülírni, vagy épen uj és czélszerűbb módozatot kitalálni, mivel a tervezet szerinti eljárás, nézetem szerint, nagyon impraktikus volna. Hogy minden rendes és segédlelkész minősítési fokozata az egyházkerületi jegyzőkönyvekben évről-évre nyilvántartva legyen, ezt én részemről fölösleges jó cselekedetnek tartom s czélirányosnak sem találom. Az egyházi adóról szóló rész is egyhangúlag elfogadtatott ; bár szó volt róla, vájjon nem volna-e tanácsos az osztályba sorozást, illetve vagyonaránylagos kivetést, imperative kimondani a törvényben. Minthogv pedig ez esetleg nagy rázkódást idézhetne elő egyházi életünkben, mintegy átmeneti intézkedésképen elfogadtuk a javaslatot ugy a mint van. Az orsz. közalapról szóló törvényen tett módosításokat szintén elfogadta a közgyűlés ; sokallja azonban a missziói czélokra fordított és fordítani szándékolt 25°/0

-ot, ellenben kívánatosnak tartja, hogy a reménybeli lelkészi nyugdíjintézet továbbra is részesüljön legalább a morzsalékokban, vagyis hogy e czélra évről-évre a tiszta jövedelem io°/0

fordittassék s csak a fennmaradó 15°/0

költessék a misszióra. A közigazgatási bíróság behozatala ellen egyes hangok emelkedtek ugyan, mindazáltal a nagy többség kívánatos, sőt szükséges ujitásnak tartja e tervezett intézményt, csupán a bíróság hatáskörét szeretné kissé megszűkiteni, nehogy a közgyűlés joghatósági köre nagyon is megszorittassék. Apróbb módosításokkal azonban az egész javaslat elfogadtatott. Ép igy elfogadtuk az egyházi törvénykezésről szóló javaslatot is, kivéve a nyugalomba helyezésről szóló passusokat, melyeket törülni óhajtunk. A köznevelési és közoktatási szervezet szintén elfogadtatott szó nélkül. Megérdemelt volna ugyan e nagy fontosságú zsinati törvényjavaslat mélyrehatóbb vitát is részünkről, azonban a gyűlési tárgyak halmaza s az idő előrehaladottsága miatt kénytelenek valánk mondanivalóinkat lehetőleg rövidre fogni. — L. L. A gömörmegyei papi értekezlet és a zsinat. A gömörmegyei papi értekezlet f. hó 11-ikén Totnallyán tartotta meg közgyűlését, szép számmal összegyűlt tagok jelenlétében. Tanácskozásai elvi magaslaton állottak, s a jelenleg egyház társadalmi életünkben felszínen levő nagyhorderejű kérdéseket egész terjedelműkben felölelték. A zsinati törvényjavaslatra egy bizottság adta meg a kritikát, melynek alapos munkálatát az értekezlet — kevés kivétellel — elfogadta. E szerint szavának és tekintélyének egész súlyát mérlegbe veti az értekezlet — melynek a gömöri összes ev. ref. papság tagja — az egyházközségekről szóló fejezet 28. § és az egyházkerületekről szóló fejezet 53. § azon sérelmes pontjainak ellenében, melyeknek elseje lélekszám szerint akar a presbyteriumoknak szavazatokat adni, másodika pedig a konventi tagok választását az egyházkerületi közgyűlésre ruházza. Előbbit igy rectifikálja : Lélekszámra való tekintet nélkül, minden anyaegyházn ik annyi szavazata van, amennyi lelkészi állomást tart fenn; utóbbit: a konventi tagok választása e presbyteiiumok hatás- 1 körébe taitozik. Kívánja, hogy valamint a presbyterek, ugy az egyházmegyei és egyházkerületi tisztviselők is élethossziglan választassanak. Maradjon el minden tisztújítás. Az egyházközségek, s ne a presbyteriumok, válaszszák a tanítókat is, kik szintúgy hivatalos szolgái az egyháznak, s szintúgy a hívek által fizettetnek, mint a lelkészek. A lelkészválasztási törvényeket mindenestől elveti, s kimondatni kívánja ismét — a visszaélések szigorú büntetésével — a teljes szabadválasztást. Centralizáló iránynak tartja, s mint veszedelmest mellőzi a közigazgatási bíróságot, de óhajtja, hogy jövőre az esperes az egyházmegyén tárgyalandó ügyeket, esetleg előadókkal, készíttesse elé. Égető szükségét érzi a charta mielőbbi rendezésének, nemkülönben a zsinat tárgyai között szeretné látni a házassági jog, az alapok- és alapítványok rendezését, a megfelelő államsegély sürgetését, a főrendiházi képviseltetés olynemű módosítását, mely minden püspökünket és főgondnokunkat (Erdélyben a legidősbet) felölelné. Emelje fel a zsinat szavát a teljes vallásegyenlőség mellett is. Kívánja, hogy menjen bele a cultus reformálásba, mit az előrehaladott kor és fejlett izlés követel. Mindenekfölött tisztázni óhajtja a két prot. egyház közötti viszonyt, mi annyival in kább megtörténhetik, mert a két prot. egyház egyszerre zsinatol, s nem hiányzik a kölcsönös jóakarat. Ha e viszony tisztázva nem lesz — az unió úgyis csak pium desiderium —< bizony felette elszaporodnak a temesvári és lekenyei áldatlan civódások. Kérje fel a zsinat a kormányt, hogy a vasárnapi munkaszünetet a mezei munkára is terjesztesse ki. Szent Istvánnap megünneplésétől — mint kath. jellegű cerimoniától —• az értekezlet irtózik. Lelki örömmel látná a parochialis könyvtárak felállítását, a népies olvasmányok mielőbbi megindítását, s szívesen üdvözli egy prot. napilap eszméjét. íme főbb vonásaiban a tanácskozás eredménye! Szabadelvű szellem lengi át, amellett, hogy az alkotmányosság bástyáit védelmezi. A kornak enged, a mig lehet, azontúl egy jottát se. Visszautasit minden centralizáló törekvést, minden episcopalismust, s a synodo-presbyterialis rendszert kérlelhetetlen consequentiáival véli fentartandónak. Ne legyen egy parányi nyílása sem a farkasnak az akolba ! —• N. Hajdan és most. (Észrevételek az egyházi törvényjavaslatra.) (Folytatás.) 2. Helyes, hogy a presbyterium teendőitől szóló 28-ik §-ban kimondja a javaslat, hogy a presbyterium választja szavazatával a felsőbb egyházi kép- és tisztviselőket. De nem helyes, hogy nem itt, hanem a konventről szóló fejezetben (56. §) javalja, hogy ennek — t. i. a konventnek — képviselőit nem a presbyterium, hanem a kerületek válaszszák. A tiszántúli kerületben nagy mozgalmat indított ez elv mellett vagy ellen beszéljenek s —• hiszem fognak is — mások. Én csak a már érintett ama helytelenségre utalok, hogy a javaslat (és törvénykönyvünk is) ugyanazon tárgyról más helyen is szól, még pedig eltérőleg. A mi nagy baj ; mert az ily helyek megannyi kövei a botránkozásoknak, melyekben gyakran megütődnek a furfangos Tertullusok vagy jóhiszemű jámborok. Ujabb például felhozom a lelkészekről szóló fejezet 133-ik §-át. Ebből bátorsággal olvashatnám ki, hogy a lelkésznek nem kötelessége a gondnoki számadások sok fáradsággal járó vezetése, összeállítása; hanem csupán az egyház vagyonára, felügyelet és ellenőrzés. De íme az adóról szóló fejezet 258-ik §-ából fejemre olvashatnák a sentenciát, hogy de bizony kötelessége, mert «a számadások a lelkész segélyével készítendők el.» Ha még összhangzók volnának is ez intézkedések, szükség, hogy a párhuzamos helyek zárjel közt meg legyenek említve. Ha pedig eltérők, az egyik okvetlen töröltessék, különben lesz tömérdek bonyodalom és per.