Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

Előbb körül írja mindig, hogy miben határozódik egyegy bűntett, vétség vagy kihágás s azután mondja meg, hogy aki ezekben ilyen s ilyen módozatok szerint vétkes, ígv meg így büntetendő. A javaslat két czikkelyével analóg eseteket tárgyalnak a büntető törvénykönyv IV. VI. XIII. és XVII. fejezetei, szólván a lázadásról; az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatósági közegek elleni izgatásról ; a hamis vádról ; a rágalmazás és becsületsértésről. A javaslat kifejezései csaknem szórói-szóra ezekből vannak véve, csak hogy miként? úgy, hogy a vétség körülírása helyett vétetett annak puszta megnevezése, a mi által az teljesen határolatlan fogalommá változik, melynek keretébe sok mindent bele lehet magyarázni olyat is, mi bele nem tartozik. Hogy mily visszaéléseknek nyithat tág kaput ez a határozatlanság, könnyű belátni. Ha nem vagyok megelégedve esperesem működésével, őt képtelen embernek latom a hivatal ellátására, ha valamelyik egyházi tisztviselő részrehajló, a nepotismus embere stb., egyszóval ha alapos kifogásom van ellenük s megbuktatásuk vagy akár csak megbüntetésük érdekében akcziót fejtek ki, fegyelmi kereset alá vonathatom épen a megtámadottak által. Ha valamelyik egyházi törvényt vagy statutu.not károsnak, egyházunk elveivel ellentétben állónak látok s eltörlése, hatályon kivül helyezése végett felszólalok szóval vagy írásban, párthíveket gyűjtök, azonnal rám foghatják, hogy izgatok s fegyelmileg büntethetnek. Ha kedvem kerekedik bármit is az egyház körében bírálat alá venni, s esetleg kemény kifejezéseket használok, talán a tréfának, a gúnynak nyilait is lövöldözöm, e ténykedésemet azonnal fegyelmi vétségnek minősíthetik és nem is szükséges, hogy azt «nyilvános gy-'ülekezetben» cselekedjem, az sem, hogy írásban, képben terjeszszem, rám húzhatják a vizes lepedőt. Pedig bizony igen sokszor «difficile est satyram non scribere» a mi állapotainkról. Érdekes, és furcsa világot vet a javaslat-alkotók gondolkodására, hogy az egyházi hatóságok és hatósági személyek elleni rágalmazás és becsületsértés, úgyszintén a hamis vádaskodás eseteiről teljesen hallgatnak, ellenben a kigunyolást — mit az állami büntető-törvény nem is ismer — oly erőteljesen hangsúlyozzák. Tehát mi, a szabadelvű egyház, megengedjük a súlyosabb vétségeket, de az ártatlanabb, bár sokszor fájó, de soha meg nem becstelénítő csipkelődést meg nem engedjük. Egyetlen kárhoztató szavunk sincs azok ellen, kik egyházunk autonómiáját, legfőbb kincsét, eladni akarják húsos fazékért ; nem azok ellen sem, kik örök igazságú hitelveinket nyíltan, gyakran a szószékről megtagadják, gúny és nevetség tárgyaivá teszik szavaikkal s maguk viseletével; hanem aztán annál keményebben körmére koppantunk azoknak, kik a szentté avatott egyházi hatóságokhoz hozzányúlni merészelnek, s esetleg szennyesüket mosogatni igyekeznek. Nem látjuk-e hova vezet ez? Elbizakodottá teszszük a hatalmat, orvosoihatlanná a sérelmeket, lehetetlenné a bírálatot és javítást a szólás és sajtó-szabadságot. Ha valahol, úgy nálunk veszélyes ez az irányzat. Mert, ha valahol, itt nem volna szabad oly hatalomnak kifejlődni, melyet ellenőrizni s ha kell, megbüntetni nem lehet ; itt nem szabad soha az örök igazság elveitől eltérő visszaéléseknek utat nyitni, itt nem szabad soha gátat vetni a bírálatnak, s a szólásszabadságnak. Ez utóbbi az egyesnek is legdrágább kincse, de egyúttal közkincs is, mely által az egésznek előmenetele, boldogsága munkáltatik. Ezt elvenni, vagy megtámadni, az általános emberi jogok s a közjó elleni bűntett, s minden ide irányuló törekvést kereken vissza utasítani kell. Hatóságaink elégedjenek meg azzal a tisztelettel és tekintélylyel, melylyel önként, § nélkül felruházzuk őket; ugy is csak hamis tisztelet és tekintély az, mit parancsszóra kell megadni és elfogadni, akár érdemlik meg, akár nem. Mindenekre nézve pedig adassék meg a bírálat szabadsága, hogy azok Ítélhessenek minden dolgunk felett, kiktől lételünk van s minden hatalmunk és tekintélyünk származik : az egyház alkotó individuumok. Tiltakozunk s «egyenesen felhívunk» mindeneket tehát, hogy tiltakozzanak, egyfelől a fegyelmi bíróság időközi tanácsa ellen, mely titkos inquisitionalis bíróságnak képezheti magját, másfelől azon veszedelmes támadás ellen, mely a 361. § e) és f) pontjában a szólás és sajtó-szabadsága ellen terveztetik. Amaz intézmény s eme rendelkezés együttes működése megbéníthatja egész egyházi nyilvános életünket, elfojthatja irodalmunkat, legszentebb elveinkben támad meg, azért föltétlenül eltörlendők, hogy még nyoma se maradjon annak a szégyennek, hogy valaha fel is merülhetett egyházunkban oly törekvés, mely megrendszabályozni akarta a szót, az igét, és a szabadságot; s az inqusitiót s ennek borzalmas eszközeit behozni kívánta ! Futásfalvi. SYNODALIA.*) A vértesaljai és gömöri egyházmegyék a zsinati előmunkálatokról. A vértesaljai egyházmegye közgyűlésében a zsinati törvényjavaslat a kérdések fontosságához képest aránylag kevéssé tüzetes megvitatásban részesült, daczára hogy a megelőző napi értekezlet is foglalkozott annak egyik-másik nevezetesebb pontjával. A lélekszám szerinti szavazás, valamint a konventi tagoknak az egyházkerület által való választása egyhangúlag és minden vita nélkül elvettetett, s a 28. § rí. pontjának második kikezdése ekként formuláztatott: «Ezeknél a szavazatoknál minden anyaegyháznak annyi szavazata van, a mennyi rendes lelkészi állást tart fenn.» A lelkész teendői közé (117. §) felveendőnek találjuk a kátémagyarázatot is; ünnepkövetségbe a theologusokon kivül a harmad és negyedosztályú tanitóképezdei növendékeket és a 8-ik gymn. osztályból azon ifjakat is kibocsáthatóknak tartjuk, a kik papi pályára szándékoznak lépni, mig a jogászok a legacióból teljesen kizárandók volnának. A forma-ruha kérdése sem idézett elő hosszasabb vitát. A reverendáért, ugy látszik, kartársaim nem igen hevülnek; maradjon meg a mostani forma-ruha — mondják — de aztán legyen az kötelező mindenkire. A lelkészválasztási törvényjavaslat általánosságban szintén elfogadtatott, részletekbe nem bocsátkoztunk. Az előző napi conferentián nyomatékos hangok emelkedtek ugyan a mostani választási törvény — tehát a .kandidaló bizottság — további fenntartása mellett is, mivel — ugy mondták — a mi egyházmegyénkben a kandidáló bizottság működése eddig még soha sem adott panaszra okot; a gyűlés többsége azonban határozottan ellene nyilatkozott e sokfelől kárhoztatott intézménynek, már csak azért is, mivel a meghívás utján való *) Zsinati kérdések rovala. Készséggel közöljük benne testületek és egyesek véleményét, birálatát és javaslatait. Hadd legyen tüköré az egyházi közszellemnek. S:erkx