Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-30 / 35. szám

A nagy egyházaknak adandó szavazatokat evangyeliumi demokratikus intézkedésnek bizonyára senki sem fogja tartani, sőt ez sem egyéb, mint egy arisztokratikus elvnek, a polgári törvényhozás nyelvén szólva, a virilismus intézményének az egyházi életbe való átültetése, a hatalom és irányadásnak a népesebb egyházak részére való biztosítása, azon a czimen, mint a polgári megyénél, hogy a nagyobb egyházak többet fizetnek, a mi pedig nem is áll, a mint az többek által már ki volt mutatva, különösen a szathmári egyházmegye testvéri szózatában, mely érdeme szerint, elég élénk érdeklődést és viszhangot keltett. Az is a legtöbb egyházkerületben uj dolog, a mi a 189, 190 és 210. §§-okban a lelkészek, még inkább a segédlelkészekre nézve törvénybe iktatandónak czéloztatik. Egy kalap alá, egy püspöki kalap alá akarják e §§-ok vonni a rendes és segédlelkészeket. Azt olvassuk ezekből, hogy a segédlelkészek elhelyezése a püspökökre ruháztatik. Ez ideig a gyakorlat az volt, hogy a lelkész meghivott egy vizsgázott iíjút káplánul, kérte az esperest, hogy rendelje mellé segédlelkészi 1, s oda rendelte. Aztán az esperes-atya, mert régen úgy hívták az egyházmegyei kormányt, hogy atyáskodó kormány és az esperes igazán atyja volt a segéd-, sőt még a rendes lelkészeknek is, gondoskodtak az ifjú atyafiakról. Ez a fogalom persze, maholnap kimegy a divatból és a gyakorlatból; mert ma az egyházmegyei kormány is, az esperes is a hatalom képviselői, személyesitői. Parancsolnak, rendelkeznek, az alantas lelkészek és segédlelkészeknek pedig engedelmeskedniük kell. —• De az esperesnek és egyházmegyei kormánynak is igen kevés joga marad ; mert a centrum elnyel mindent. Az esperes, ha akarna sem lehet többé atya, hanem csak egy engedelmes, végrehajtó közeg. Hogy aztán a centrum, illetve a püspök hatalma annál nagyobb legyen, az egyházkerületi jegyzőkönyvben egy minősítési táblázat lesz olvasható, szemlélhető minden az egyházkerületben működő rendes és segédlelkészről (190. §), mely táblázatot megint a püspök, illetve az egyházkerületi elnökség állit össze. Szakasztott mása lesz ez az államnál szokásos nyilvántartási könyveknek, a hova majd belejegyzik évről-évre, a javavaslat szerint, kinek-kinek magaviseletét, előnyeit, hátrányait, érdemeit, fogyatkozásait. Akkor merjen majd valaki szólani a felsősége ellen ! Avagy csak törvényjavaslatot bírálni is önálló gondolkozással, szabadon! Bejegyzik azonnal a fekete könyvbe! Megbélyegzik, mint afféle radikalis rebellis embert. Persze, ez sok embert, még többet, mint ma, pedig ma is nagyon sokan vannak az opportunusok, vissza jog tartani véleménye szabad nyilvánításától. Es tudjuk-e hová vezet ez ?! Az idő multán majd megsokallják az emberek, hogy az ő táblázatuk évrőlévre köröztessék az egyházkerületi jegyzőkönyvekben és maguk fogják kérni, hogy egy külön könyvbe vétessék fel ez a táblázat s a czél ekkor lesz teljesen elérve. A centralis, központi hatalom, a püspöki iroda, épen mint a minisztériumban van, minden emberről olyan képet fog festeni, a milyet akar és pedig titokban, az asztalfiókban s e hatalmat minden lelkész és segédlelkésznek rettegnie kell! Nem centraüsmus ez? Protestáns intézmény lesz-e ez ? Fog ez egyezni a zsinat-presbyteri rendszer követelményeivel? Kell ez valakinek?! Egyelőre talán elég ennyi, annak igazolására, hogy a javaslatban lefektetett irányelvek a zsinat-presbyteri rendszer követelményeinek általánosságban nem felelnek meg; sőt a centralisatiót, a központosítás elvét viszik be az egyházi életbe is. Sok dolgot lehetne még felhozni, a minek benne kellene lenni a javaslatban, p. a lelkészi fizetés kérdése, államsegély, az alapok alapítványok ügye, a házassági jog rendezése, stb. az egyházi adózás arányosítása stb.; azonban ; ezekről igen alaposan s behatóan tárgyal Debreczeni Bertalan a ((Sárospataki Lapokban)); ennél fogva — és mert tárgyamtól akkor kissé már el is térnék — azokat én most mellőzöm. Mindezen eddig mondottakból nyilván kitűnik, hogy a javaslat a szentesitett egyházi törvénnyel szemben hanyatlást, visszaesést jelez ; mert egyesektől, presbyteriumoktól, hatósági személyektől, egyházmegyéktől több jogokat elvesz s azokat a felsőbb hatóságokra ruházza, a centralis hatalmat erősíti, központosít; a mi a •2. §-ban kifejezett zsinat-presbyteri rendszer elvével és a protestantismus fogalmával s jól felfogott érdekeivel ellenkezik. Szóval a felsőbb régiókban, a centrumban a javaslat a jogokat öszpontosítja, a nagyok jogait növeli, a kisebbektől elveszi s ez által ez utóbbiakat az egyházi élettől, s az egyházi intézményektől elidegeníti, a mi a protestantismusnak hanyatlását idézi elő okvetetlen. Ennélfogva a Szász Károly püspök ur mottóul vett szavaival végzem t. i. ((adakozó és alapító fejedelmek egyszerre óriási lökést adhatnak minden ügynek, az egyház és az iskola ügyének is; a százezrek hozzájárulása lassan, de folytonosan viszi azt előbbre. Az egyes nagyokból ki lehet fogyni; az egésznek munkája sohasem fogy el. Egyptom piramisait, melyek évezredekkel daczolnak, a hatalmas fáraók