Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-23 / 34. szám

marad a köztanitök, segédtanítók, óradíjasok, drágasági pótlék stb. díjazására. Ugyané kulcscsal az ág. evang. középiskolák tanári fizetésének arányszáma : 1412 frt. Ám Itt is, ott is jótékony tömörülés egyesülés,. . . s vele e számok alatt meg van a tisztes minimum. Ez egységes minimumot állapítsa meg elöljáróink, legfőbb hatóságaink atyai bölcsesége, jóakarata. Természetes, hogy az egységes adminisztrációnak az egységes pénzkezelés okvetlen következménye. Az alaki különbség csak annyi volna, hogy nem X. Y. egyházközség, hanem a központi pénztár fizetné az összes tanárokat. Hogy pedig a sok helyütt ma is dívó negyedévenként történő fizetést mennyire múlja felül a havonként való bár kisebb összeget adó fizetség; annak a pontosan beosztható mindennapi élet áldásai a megmondhatói. Periculum in mora. Küszöbön az epedve várt zsinat is. Az előkészületek minden egyébbel foglalkoznak, csak középiskoláinkkal nem. Elöljáróink, egyházi és közéletünk nagyjai legyenek ott ez igaz ügynek lelkes szószólói, miként dicső elődeik tették. Abban, hogy minden iskolánknak egyformán vonzaniok kell tanárainkat, hogy jeles tanerőinket a magunk számára kell megtartanunk; senki túlzást nem talál. Tisztelettel megjegyezvén, hogy államilag segélyezett, tehát elég jól dotált nagy intézetben van szerencsém — kezdettői fogva — működni: a vádtól, hogy pro domo beszéltem, mentnek érzem magamat. Eperjes. Dr. Bakonyi Lajos. BELFÖLD. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. A dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület aug. 12. és 13. tartotta közgyűlését Pápán. Rég volt ily népes közgyűlésünk. Már az előértekezleten — aug. 11. d. u. 6 órakor — megtelt az érdeklődő, előkelő hívek seregével a szép templom. Mintha uj, eleven, friss vér pezsdült volna fel egyházunk testében, mintha a hitbuzgó apák lelke szállt volna a fiakra, pünkösdi gyülekezet volt ez. Ott üdvözölhettük elnöki székükön az ősz Karsayt s az ifjú Radót, egyházunknak e két büszkeségét. Radó felügyelőnk az előértekezleten jelzé a gyűlés két fontos tárgyát : ez a zsinat és a soproni fő. anoda ügye. Aug. 12-én reggeli 8 órakor gyám intézeti istenitisztelet előzte meg a közgyűlést a zsúfolásig megtelt templomban, Gyurátz buzgó imájával s Laucsek esperes lelkes beszédével Ján. Jel. III., 1—2 nyomán. Thema: Miképen támogassuk gyámintézetünket magasztos czéljában? Szól a Krisztus lelke a gyámintézethez: I. Erősítsd meg azokat, a kik megmaradtak, — II. Erősítsd meg azokat, a kik halandó félben vannak. A beszéd szívből jött, szívhez szólt; de részemről szerettem volna, ha minden politikai vonatkozást s elkeresztelési panaszt távol tart a szónok. Ezeknek másutt a helye; a szószék oly magaslat, melyen csak az Isten igéjét méltó hirdetni. Istenitisztelet után gyámintézeti offertorium tartatott, melyen bejött 133 frt 53 kr. Néhány perez múlva megnyílt a gyűlés. Megnyitotta azt Radó felügyelőnk egy valóban magvas, remek beszéddel. Jelentőségteljes éveket lát közeledni, éveket, melyek egy ujabb századnak hoznak törvényt. Rázzon fel — mond — e fontos esemény a közönyből s erősítsen apáink hitében. A haladás kereke visszafelé nem fordulhat ; nagyobb egyházi és társadalmi tevékenységet kell kifejtenünk, tevékenységet az irodalom, a miszssió és a nőnevelés terén ; hitünk — mond — erősebb, mint elleninknek ^jlenünk való hatalmi. Kívánja, hogy közigazgatásunk, törvénykezésünk a helves utón haladjon ; kívánja, hogy egyházunk az egyházi érdekek és önkormányzat köpönyege alatt ne kompromittáltassék. A közelgő zsinat alkalmából fölemlíti, hogy egyházaink a zsinatra az egyház szellemi és erkölcsi erejét válaszszák és küldjék. Kipróbált, oszlop férfiakra van szükségünk s örömmel jelenti, hogy Karsay, a mi bölcs, a mi buzgó, a mi apostoli lelkületű püspökünk ime, itt van. Meghatva felel most Karsay s kijelenti, hogy lelkiismereti n dolognak tarotta volna — egészsége javulván — végkép visszalépni a küzdtérről épp most Mig roncsolt tagjaimat birom — mond meghatva az ősz püspök — szolgáiatomat az egyháznak szentelem. Riadó éljen hangzott fel e szavakra, majd néma könny csillogott a szemekben. Miután a hivataláról lemondott Berzsenyi világi aljegyző helyett Nagy József választatott meg helyettes aljegyzőnek : 1. Olvastattak a miniszteri leiratok. Megütközéssel találkozott a kultuszminiszter leirata, mely azt mondja, hogy a felső-lövői és bonyhádi tanintézet nem képvisel államérdekeket, s ezért nem ad e két tanodának államsegélyt. Sajnálatos tudomásul veszi ezt a közgyűlés s kimondja, hogy a kultuszminiszter ur jobban informáltassék ; mert igenis a f.-lővői jeles tanoda alkalmat nyújt a magyar ajkú ifjúságnak a németnyelv elsajátítására, mely nélkül, a mint ezt épp a kultuszminiszter tartja, már mivelt sem lehet a magyar ember; a bonyhádi, fontos missziót teljesítő tanoda pedig a németség közt meglepő eredménynyel erősíti a magvarságot s terjeszti a magyar nyelvet és szellemet; ez meg talán csak nem baj ! 2. Olvastatott Prómy Dezső báró egyetemes felügyelő levele az egyetemes gyűlés meg a zsinat tárgyában. A kerület intézkedett, hogy a zsinati képviselőket a gyülekezetek mielőbb megválaszszák. Főtiszt. Kún Bertalan ev. ref. püspököt, jubileuma alkalmából, a kerület átiratban fogja üdvözölni. 3. Olvastatott a püspöki jelentés, mely nagy gonddal szerkeztve, sok örvendetes mozzanatot tüntet fel. 4. Az isk. nagybizottság jegyzőkönyve olvasásánál érdekes vitát provokált Homér nyelve. Ugy látszik majd mindenki Baksay bátyám forditásában óhajtja a nagy költő remekét olvasni. De hát csak így is olvasná! Csaknem tudományos akadémiává lett a közgyűlés; még délben a fehér asztal mellett is görögül tósztoztak a görögök a görög-ellenesekre. A vita vége az lőn, hogy a görögnyelv marad s az újítás, sok szegény deák méltó aggodalmára, elnapoltatott — «ad graecas calendas.» E pontnál tárgyaltatott a soproni lyceum fontos ügye. E vitában Beliezay dr., Radó, Schreiner dr., Ihász, Andorka, Kiss és Gebhardt vettek részt. A soproni iskolánál nagyobb építkezéseket kellvén tenni, a költség államsegélyből lenne fedezendő. Minthogy azonban a soproni gyülekezettől — mely ez iskolát 300 éven át nagy áldozatokkal tartotta fenn — ujabb, mintegy 40—50 ezer frtnyi áldozatot nem kívánhat a kerület, minthogy e költséget a gyülekezetekre sem lehet kiróni, azon gyülekezetekre, melyek évenként amúgy is nagy áldozatot hoznak nevezett iskolára: javaslat tétetett, venné át a kerület ez iskolát tulajdonjogukig a soproni