Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 33. SZ. Budapest, 1891. augusztus 16. PROTESTÁNS EGYHiZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni Egész oldal 16 írt, féloldal 8 frt, negyed minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban, oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt.— Bé-Egyes számok ára 20 kr. lyegdíj külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Marad-e vagy szakad? Dr. Masznyik Endre. —• Synodalia. A zsinati előmunkálatok a tóháti lelkészi kör értekezletén. Sütő Kálmán. — A barsi egyházmegye a zsinati törvényjavaslatról. Mészáros József. — A zsinati ügyek előkészitése. Fráter Sándor, — Iskolaügy. A tanitói nyugdíjról szóló törvényjavaslathoz. Gönczy Pál. — T á r c a. A Kiss Áron szerkesztette ; «Magyar gyeimekjáték-gyüjtemény.» Eötvös Károly Lajos. — Könyvismertetés. A Protestáns Szemle ez évi Ill-ik füzete. Gömöri. — Belföld. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. Mementó móri. — Régiségek; Pathai István ágy szökött-e el a Dunántúlról ? Thury F.teie. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Pipa-utca 23. szám. Marad-8 yagy szakad? -— Baltik és a dnnáninneni ev. egyházpolitika. — Néhány nap múlva tartja évi rendes közgyűlését a dunáninneni ev. egyházkerület. Úgy szólván az e°;ész ország élénk érdeklődéssel o o néz a közgyűlés elé, a mióta Csáky Albin gróf ismeretes nyilatkozata az országgyűlésen elhangzott a zsinat ügyében. Most már csakugyan kenyértörésre került a dolog. A nemzetiségi túlzóknak nincs más választásuk, mint vagy megmaradni az egyetemes ev. egyház kebelében s annak rendje s módja szerint meghajolva a közakarat előtt velünk együtt zsinatolni, vagy elszakadni az anyatesttől, s mint külön secta annak kötelékén kívül kezdeni egy egészen új — s bizony ép rájuk nézve legkevésbbé kívánatos — életet. Mire fogják magukat elhatározni, előttünk, kik egész közelről szemléljük az ügyek folyását s ugy tanultuk ismerni őket, mint akik csak addig bátrak és rettenthetlenek, míg a vaskéz nyomását nem érzik, nem titok a dolog. Őszintén szólva — s ne okozzon e szó fájdalmat senkinek — ez a dőre nemzeti eszmék s törekvésekkel egyházunkat folyton kompromittáló vérmes tót párt, Csáky botja nélkül is megjuhászodott, s bizony már a legutóbbi egyházkerületi gyűlésen is csúfos vereséget szenvedett volna, ha épen a mi embereink el nem rontják a dolgot. Érdemes ezt a dolgot — zsinat előtt — kissé szellőztetni. A dunáninneni kerület régóta korhad. E korhadás okát ezúttal nem akarom feszegetni, de annyi bizonyos, hogy a nemzetiségi pártot a mi tétlenségünk és tehetetlenségünk nevelte nagygyá s az egész közegyházra veszedelmessé. Hanem Geduly iránt sokkal több hálával tartoztak, semhogy a szelid és jó lelkű pásztor végső napjait nyílt pártüttéssel meg merték volna keseríteni. Csak a szűr alól fenyegetődztek. Az események azonban előre vetették árnyékukat. Messiásra vártak s — akár csak a zelóta-phariseus-párt — ők is csalódtak abban, aki eljött vala. Hiszen körüíbelől sejtették ők ezt. Baltik sohasem volt az ő szívok szerint való jelölt. De a bizonytalanban — facile credimus, quou optamus. Biztatta őket a tudat, hogy Baltik tót s áltatta a remény, hogv pánszlávvá is leszen, ha ők emelik a püspöki székre. Mert ahhoz — gondolák — elég jellemes, hogy pártjához hú s hálás legyen. Hanem egy dolgot kifeledtek a számításból, azt, hogy Baltik mindenek felett Krisztus szolgája, s hogy neki, mint ilyennek a püspöki széken csak egy pártja van, s ezt a pártot ép akkor ölelte kebléhez, a mikor szivéből a többi, világi jelszavak alatt egymással versengő pártokat örökre kizárta, s az a párt az Urától reá bízott hívek serege, az ev. egyház. Hogy midőn ez egyház üdvét kezdte munkálni, útjában segitő társakra mégis ép azokban talált, a kik imént még ellenfelei voltak, ugy mondott saját pártjával pedig meghasonlásba jött, hát ez igen természetes dolog, mert hiszen aki az ev. egyházat híven és igazán szolgálja, az a hona iránt tartozó kötelességekről sohasem feledkezhetik meg, az az anarchia útjára soha sem tévedhet. De hogy a dologra térjek: Baltik Gedulynk méltó örökösének mutatta magát eleitől fogva. Nem ignorálta egyháza történeti: fejlődését, természetszerűleg kifejlett törvényes állapotát s rendjét egy pillanatra sem, hanem csatlakozott azokhoz, akik a megvetett alapon tovább építeni igyekeznek. Igv lett ő zsinat barát. Ám a nemzetiségi túlzók soha. sem lelkesedtek a zsi-