Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

natért, mert magukra s törekvéseikre nézve ke­vés jót s annál több roszszat vártak attól, hanem azért, ha ímmel-ámmal is, abban a hiszemben, hogy úgy sem lesz abból semmi, készültek reá ők is. Bizottságot is küldtek ki az elő­munkálatok megtételére, s ez a bizottság javas­latával, mely végső szövegezése szerint a nem­zetiségi túlzók óhajtásait, feltételeit s követe­léseit foglalta magában, el is készült, s ama híres nevezetes közgyűlés ép a végre hivatott egybe, hogy annak sorsa felett határozzon. Hanem — s ez igen érdekes és jellemző dolog — mihelyt a pánszlávok (már csak igy nevezem őket én is) azt látták, hogy a zsinat­ból végre valahára csakugyan lesz már valami s hozzá Prónay aerában, egyszerre kitört rajtuk a zsinatiszony s kiadták a jelszót: nem me­gyünk vágóhídra! Ott feküdt a zsinati javaslat a közgyűlés asztalán, de biz ahhoz senki sem szólt. A többség hallani sem akart többé a zsinatról, a kisebbség pedig mindenáron zsi­natolni akart. S megindult a szenvedélyes szó­harcz. Baltik aggódva látta kerülete felett tor­nyosodni a vész felhőket s pártok felett foglalva állást, az egyház nevében és érdekében szólott : Atyafiak ! ne vagdaljátok hiába a levegő eget. Nem arról van most szó: megyünk-e zsinatra vagy sem, hanem, hogy az ellőttünk fekvő zsi­nati munkálat sorsa felett határozzunk. Ti már eleget beszéltetek, s tudjuk is mit akartok, hadd beszéljen most már az egyház s tudjuk meg azt is, hogy az mit akar. Indítványozom tehát: Küldjük le a munkálatot a gyülekezetekhez s azok véleményét meghallgatva egy későbbi gyű­lésen határozzunk a további teendőkről. Bölcs indítvány volt ez, s a legnemesebb intentio szülte. Baltik időt akart nyerni, hogy a mit eddig még meg nem tehetett, megtehesse, hogy felhasználva állása hatalmát, személyes bölcseségét s befolyását, megszerezze kerületé­ben magának a többséget s ekként biztosítsa a rendes kormányzás lehetőségét. S bízott magá­hoz, hogy ami egy Gedulynak nem sikerült, az neki sikerülni fog, s végleg meglesz törve ev. egyházunkban a nemzetiségi izgatók hatalma. S ugy is lett volna, hanem — egek cso­dája ! — ép a hazafias párt egyik legtekintélye­sebb tagja -— azt is mondják — feje: Trsztyénszky Ferencz ellenezte leghatározottabban indítvá­nyát mondván: «Ne huzzuk halaszszuk tovább a kínos ügyet, a helyzet tiszta, döntsünk vagy jobbra vagy balra.» S riadó éljen kisérte beszé­dét a pánszláv táborban. A kerület határozott: nem megy zsinatra. S Baltik elbukott talán? Oh nem. Most lett csak igazán kerületének püspöke, feje. Ki­szabadult végleg úgynevezett pártja fojtogató karjai közül s mint ki immár köszönet s há­lával nem tartozik senkinek az ő egy Urán kívül, oda állt, felülről várva segedelmet hajója kormányához, nem kisebb elhatározással, mint­hogy két karjával segíti azt be a biztos ki­kötőbe. S íme az első erőfeszítésre megmozdult a megfeneklett hajó, s ha eddig országszerte biztosra vették, hogy a dunáninneni kerület az egyetemes egyháztól elszakad, ma szintoly biztosra vehetjük, hogy annak kebelében marad, sőt hogy még a pánszlávok is ott lesznek a zsinaton, a mi ugyan nem valami kívána­tos dolog. E nagy fordulatnak nyitja pedig a liptói örvendetes esemény, melyről — szinte csodá­latos ! — némely álmos egyházi lapok nem siettek tudomást venni. Baltik csendes, de SZÍ­VÓS működésének ugyanis sikerült immár ki­vinni, hogy a liptói esperesség meghódolt s csatlakozott a hazafias párthoz, ugy hogy ma már nem 5 : 3-hoz hanem 4 : 4-hez viszony­lik kerületünkben. Hz pedig annyit jelent, hogy Baltiké a többség, illetőleg Baltik s elnöktársa Szentiványi Márton a többség. Bizony ez örvendetes változás előidézése, ha állandó leszen, Baltiknak elévülhetetlen ér­deme marad. S legyen ennek nyilvános con­statálása fényes elégtétel a férfiú számára, kit csak az imént még oly méltatlanul gyanúsí­tottak, meghurczoltak s megcsúfoltak. S a fel­séges Isten adjon a derék püspöknek állandó erőt s kedvet, hogy a megkezdett munkát: a dunáninneni kerület megmentését, ujjáteremté­sét s felvirágoztatását, tovább folytathassa s egyetemes egyházunk szervezetébe, mint egy ép s életképes tagot örök időkre beilleszthesse. Dr. Masznyik Endre. SYNODALIA. A zsinati előmunkálatok a tóháti lelkészi kör értekezletén. A beregi egyházmegyében a tóháti lelkészi kör jLilius hó 28-án Kerecsényben tartotta meg rendes érte­kezletét, mely a zsinati előmunkálatoknak a közigazga­tási bíróságokról, a lelkészválasztásról, az egyházi adó­zásról és a közalapról szóló részei vétettek tárgyalás alá 14 rendes és két segédlelkész jelenlétében. 1. A ((közigazgatási biróságok»-ról szóló szakasz, egyházi életünk jövőjébe annyira belevágónak, presby­teriális önkormányzatunk alapelveit oly mélyen érintő­nek ismertük fel, hogy körünk erkölcsi kötelességének tartotta e tekintetben is nyilatkozni s véleményét és

Next

/
Oldalképek
Tartalom