Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

utasítással bocsáttatott vissza, hogy az egyházakban pontosan összeírandók s pecséttel hitelesítendők a szen­vedett sérelmek ; mely tanácsát Dámány András senior­hoz Bécsből 1742. julius 28-án küldött következő magyar levelében is kifejezte : (s-Tisztiléndő Esperest*) Uram! Bizodalmas Nagy jó Uram ! A tudvalevő helységeknek becsületes deputátusai, s ezek között Tiszt. Veszprémi Törsök János uram feljővén, a földes urakat **) mind itt nem találták, és igy azok előtt nem is effectuálhatták szándékukat. De ha szinte mind itt leitek volna is, kevés presidium lehet a földes urakba a Ns. vármegye ellen, ha csak i 111 mé­dia te Fenséges Asszonyunk kegyelmessége nem accedál. Mivelhogy pedig méltán lehet valamely non pu­taremtől félni: szükségesnek ítélem, minél hamarább az egész dolgot egy species factiba cum omnibus Cir­cumstantiis szorítani, observatis in expositione par­ticulan\: quis, quid, ubi stb., hogy az expositio in sut formalitate legyen, mely a helységek pecsétjekkel meg­pecsételtetvén, sine mora küldessék kezemhez, hogy avagy csak in statu tarthassunk meg mindeneket. Ezeket pedig quanto űfcius kell effectuálni.» Dámány András vévén ezen levelet, szorgalmasan utána látott, hogy a sanyargatott ekklézsiák szenvedése a kivánt alakban írásba foglaitassék. A mi megtörtén­vén, átnézés s aztán Bécsbe továbbítás végett megküldte azt a superintendensnek, ki a pécsi generális vicarius és néhány plebánus levelét mellékelve ahoz, Bécsbe utazó kereskedők által el is juttatta az ágenshez. A Bécsbe küldött összeírás tartalma a következő : Baranyamegyében levő ekklésiáknak megháboritta­tása igy történt: 1. Karancsi ekklésia a Mgs gróf Veteránihoz tar­tozó possessio. Ezek a Mgs földesúrnak plenipotentia­rius Tisztjének Annuentiájából s engedeltnéből, nyakukba dűlő templomjukat azon a helyen, a hol eddig volt, akarván újítani: Mgs pécsi püspök és főispán által el­tiltattanak az építéstől, holott ab hominum memória ezen piatspecifikált helységnek volt temploma. Ezen dolognak valóságát mi karancsi bírák és esküdtek bizonyítjuk, melyet usualis pecsétünkkel meg is erősítünk. Balog Mátyás, bíró. Metek János, törv. b. Kaszap István, Varga Sámuel stb (L. S.). 2. Odi ekklézsia. Ez is Mgs Veteráni gróf jószága. Ez a falu ezelőtt két esztendővel Ujtó nevű pusztán volt, és ekkor Ujtó volt a neve;***) de mivel ezt az Ujlót az árvíz igen járta, és jószágukat a víz elpusztí­totta, csaknem minden esztendőben: ezokáért a földesúr onnan Ujtóról Od nevű pusztára szállította őket; hac conditione pedig mentenek arra a pusztára, hogy valami­képen templomuk volt Ujtón, ugy Ódon is lehessen, melyről igen is assecurálta őket a földes úr. Most immár Odra kijővén és templomot akarván építeni : a Mgs pécsi püspök ezeknek is contradikált, hogy ha építenek mindjárt lerontatja, mely hogy legyen mi ódi bírák és esküdtek, adjuk ezen falupecsétjével megerősítetett bi­zonyságlevelünket. Gilván Mihály bíró, Dómján János, Kati Máté, Darni Bálint esküdtek. (P. H.). 3. Nagy falu. Ez Mgs Traun jószága. Ezek is dűlő­iéiben levő templomjukat immár nagyobb részint meg­építették fából, a földesúr tisztjének engedelméből kezd­*) Az esperes név most említtetik'először a Sup. régi j. könyvében. **) A protestánsok követei, s a főurak közül többen éppen akkor jártak Bécsben, hogy vallási sérelmeinket a királynénak elpanaszolják, és orvoslást kérjenek. ***) Az 1726-dik évi Catalogus említi az ujtói ekklésiát. vén a munkához ; most pedig Mgs pécsi püspök és főispán prohibeálra, és a mit épitettenek, azt is elrontani paran­csolta. Melyről mi nagyfalusi birák és esküdtek adjuk ezen usualis pecsétünkkel megerősített bizonyság leve­lünket. Szakas Mátyás bíró, Kaszap Péter, Lógó János, Vajda Mihály esküdtek. (P. H.) 4. Nagy- Tótfalu. Ez Mgs Battyáni ház possessiójt a siklósi dominiumban. Ezeknek ab hominum memória volt faépület!ől való templomuk, de ezen felső eszten­dőnek junius havában és annak 20-dik napjának éjsza­káján mennyütő-kő vagy égi tűz által régi faépületű: templomuk meggyulladván, egészen földig leégett, mely­nek újólag fából való építéséhez midőn hozzá akarná­nak kezdeni, Mgs pécsi püspök által megtiltattak. Mely­nek valóságát mi tótfalui birák és esküdtek bizonyítjuk és usuális pecsétünkkel megerősített levelünket adjuk. Szekeres Gergely főbíró, Poroszka Sámuel, Ns. Tancsó János, Konyhás András esküdtek. (P. H.) 5. Büdös fa. Ez Mgs Königseck jószága. Ezek jól­lehet eleitői fogva mindétig jártanak Nagy-Peterdre, és filiája volt N.-Peterdnek : de a békességes időben ezek a büdösfaiak szaporodván, maguk kezdettenek néha mestert, néha pedig prédikátort tartani maguknak tem­plomot építvén Pesti Commissio után. Minekokáért a Mgs pécsi püspök a templomtól arceálta őket, kemény parancsolattal parancsolván a templomnak elhányattatá­sát. Már szegények a templomnak fedelét el is hányták, de azzal is nem elégedtenek, hogy már sem templomuk, sem tanítójuk nincsen : de annakfelette még a maguk hitin való tanítótól is arceálta őket a generális vicarius, mint mutatja a levele, melyet el is küldöttünk. Mind­ezekről egyszersmind mi is bizonyságot teszünk. Méhes György bíró, Pap András, Király Mátyás stb. esküdtek. (P. H.) stb. A szegény baranyai ekklézsiák igazságos panaszára nem érkezett Bécsből semmi vigasz ; de annyival inkább meghallgatták ott a pécsi püspöknek a református pré­dikátorok ellen beadott igazságtalan vádját, s még sep­tember közepén kiadta ellenükbe a Helytartótanács a következő, s elől jelzett rendeletet: Illustrissimi, Reverendissimi Spectabiles ac Magni­fici etc. Helveticae Confessioni addictis Ministris in Regno hoc Hungáriáé, no tantér in Dioecesi Quinque ecclesiensi, per Dioecesanum debite et suo ordine visitatis, inter alias eorundem pravas doctrinas et id compersum est, quod iidem Ministri in puncto baptismi perversissimo et in plurimarum animarum interitum tendenti princi­pio insistant : in nullo videlicet pláne necessitatis casu, imo in ipso etiam proximae mortis diserimine, a nullo alio, quam Praedicante infantes posse baptisari per­verse asserentes et nullatenus admittentes, insuper et id pertinaciter statuentes, quod infantes sacro etiam fonté non renatos Deus aliter salvare possit: baptismus item, quod solis praedestinatis ad aeternam salutem deserviat, et nec infantes, nisi praedestinatos, etiam si in infantia decedant, salvet pari pertinacia Statuentes. Quae damnata principia, cum novae Haereseos indicia ac specimina trahant, in hocque perversissimo dogmate, ,si iidem Predicantes pertinaciter versari ulte­rius permitterentur, consequenter iidem Obstetricibus in casu necessitatis, infantum baptisationem ultronée interdicerent, plurimae animae in aeternum exitium praecipitarentur. Complurium itaque animarum salutis periculum cum subsit, sacra sua Regia Majestas, pro innate sibi pietate ac Apostolico munere, de congruo remedio prospicere pientissime cupiens, hujus Regni

Next

/
Oldalképek
Tartalom