Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-09 / 32. szám

Comitatibus ac Civitatibus, serio ac districtim injungendum clementissime commisit, ut tales Praedicantes, ab hujusmodi perverso, et contra totius Christiani Orbis praxim, ab immemorabili tempore, inter Catholicos pariter et Acatholicos, praecipue vero in Regno hoc Hungáriáé semper observatam introducto, ac Obstetricibus observari per dictos Praedicantes impie inculcato principio, compulsivis etiam mediis retrahant, et ne quid siniile imposterum dicti Praedicantes attentent, sub gravi animadversione eosdem inhibeant. Obstetricibus vero, in casibus necessitatis baptizandi licentiam singolorum Comitatuum in gretriio sui currentali'ter publicent, neve Obstetricis, id, quo pacto omittant, aut a Praedicantibus id circo impediantur, sedulam vigilantiam gerant, contravenientes vero aut impedientes exemplariter puniant. Hanc proinde Benignam suae Majestatis Regiae resolutionem ac serium Mandatum praetitulatis Dominationibus Vestris, pro ejusdem debita observatione solenni Publicatione, ac in Contravenientes etiam statuenda exemplari animadversione Consilium hoc Locumtenentialepraesentibus intimandum esse duxit. Dátum ex Consiiio Regio Locumtenentiali Posonii Die decima qninta mensis Septembris, Anno Millesimo Septingentesimo Quadragesimo secundo celebrato. Praetitulatarum Dominationum Vestrarum ad Ofiicia paratissimi, Comes Leopoldus de Nádasd mpr. Georgius Fabjankovits mpr. Mihael Domsics mpr. F.zen rendelet az egész országban kihirdettetett, s némely megyében, különösen a pécsi püspök hatósága alá tartozókban és Hevesben a megyei tisztviselők kör-Ievélileg parancsolták annak szigorú megtartását. Pestmegvében és Pest városában is ünnepélyesen felolvastatott, de a megyei hatóság nem követelte prédikátorainktól a feltétlen engedelmeskedést. Később más megyékben is elveszté erejét e rendelet. Földvári László. KONYVISMERTETES. Isten és a világ. Különös tekintettel a természettudományokra. hta dr. Prohászka Ottokár. Esztergom, 1890. Nyomatott Buzárovits Gusztávnál. Nagy 8-ad rét, 241 lap. Ára / frt. (Vége.) Röviden felelnünk kell még arra a kérdésre is, mert Ígéretet tettünk rá, hogy mi az Isten megismerésének igazi útja. A mit ugyanis fentebb elmondottunk az csak a helyes istenfogalom — elismerjük, rövid s hiányos — kifejtése volt. De amit elmondottunk, abból azután következik, hogy az Isten megismerésének egyetlen helyes útja a vele való, mondhatnánk biologikus összeköttetés. Istennel ugyan minden lény van bizonyos contactusban s igy minden ember is, az atheista is. De hogy az ember Istent valóban megismerje, arra az szükséges, hogy az isteni élet az emberi életnek alapvető tényezője legyen olyanformán, mint az oltó ág a fának. Nemcsak azért, mert — a mint birálatunk második részében emiitettük, akármilyen lényt sem lehet másként, mint tapasztalás által megismernünk, de főként azért, mert az Isten felettünk álló élet, s pedig tökéletes élet, az igazi élet. Már pedig természeti törvény, hogy semmi egy magasabb életkörbe át nem mehet, ha csak a magasabb élet rágyakorolt hatásainál fogva nem. Az ásványrész csak akkor lehet növénynyé, ha a növénynyel biologikus szerves összeköttetésbe jő. A ember is pedig olyan viszonyban áll Istenhez, mint az ásvány a növényhez. Az ember élő lény s életnyilvánulásai nagyobbszerűek, mint bármely más földi lényé, de az absolut élettel szemben az ember is halott, — valóban Jézus is (Ján. V., 24.) Pál apostol is (Efez. II., 5.) igy tartották, mert önmagában nem bir oly élettényezőket, melyek életének hatalmát a halál ellen biztosítanák. Istent megismerni annyi, mint a legtökéletesebb életnyilvánulásokat, az igazi életet megismerni. De ez nem lehet másként, mintha a halott vagy tökéletlen életállapotban a tökéletes élet által magasabb életnyilvánulásokat nyerünk. Épen azért azt mondhatjuk, a Krisztus a legmagasabb, az isteni életre az Isten megismerésére vonatkozólag époly természetesen mondotta: Ha valaki nem születik lélektől, az Isten lelkétől, nem mehet be az Isten országába; mint a mily természetesen mondja a falevél a levegőben kerengő szénsavhoz : Ha nem születsz ujjá növény által, nem mehetsz be a növény országba. A második felelet arra a kérdésre való, hogy vájjon dr. Prohászka helyesen világította-e meg a leszármazásra vonatkozó problémákat. Erre nézve azt jegyezzük meg legelőször is, hogy nem helyeseljük szerző amaz eljárását, melylyel a darwinismus tárgyalását természetesen csak külsőleg, mert a leszármazásról szóló fejezetben is folyton Darwinról szól, elválasztotta a leszármazás tárgyalásától. Az ugyan tökéletes igaz, hogy nem minden leszármazási elmélet darwinismus, de az is igaz, hogy a darwinismus a leszármazási elméletekhez oda tartozik. Azt sem tartjuk helyesnek, hogy szerző a darwinismust, mint a species tagadását tekinti. (189. 1.) Különös állitás ez, ha meggondoljuk, hogy Darwin főművének a czíme épen : A fajok eredete. Darwin s a darwinisták valóban nem is tagadják a fajokat, csak más értelmet tulajdonítanak e szónak: «species», mint a szerző vagy mint Aristoteles.j Nem tagadhatni viszont, hogy szerző a leszármazásról és a darwinismusról szóló két fejezetben sok helyes megjegyzést tesz. Teljesen igazat adunk szerzőnek abban, hogy sem a systematika, sem a morphologia, sem az embryologia nem képes egy oly leszármazási elmélet megokolására, amely minden faj létrejöttét csak egy vagy néhány őssejtből akarja kimagyarázni. Különösen sikerültnek tartjuk szerző embryologikus fejtegetéseit, mert hiszen pl. a Margó Tivadar által is bemutatott proteus anguineus, amelynek, ha vizbe teszik kopoltyúi fejlődnek ki, ha pedig szárazföldre, tüdői s az ilyes példák csak annyit bizonyítanak, hogy az efféle lények bírnak különböző irányú fejlődési képességgel, de amint szerző helyesen megjegyzi, az egérnek nem nőnek kopoltyúi, ha víz alá merítjük. Hogy a palaeontologia nem bizonyít a minden lényre kiterjedő leszármazás mellett, azt már Agassiz s mások is kimutatták s az ide vonatkozó fejtegetéseiben is elég szerencsés dr. Prohászka. Abban sem téved szerző, hogy létért való küzdelem, alkalmazkodás a környezethez s ivari kiválás, a milyen Darwinnak kellene, nem mutatható ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy szerző némileg igazságtalan Darwin iránt. Felfogását rosz spekulácziónak nevezi, pedig elismeri, hogy tapasztalati tényekből indul ki (csakhogy — s ez az állítása dr. Prohászkának nem kifogásolható — túlságos sokat következtet azokból), elismeri, hogy a variabilitásnak, s a Darwin által felhozott többi tényezőnek is volt bizonyos szerepe a szerves világ kifejlődésében. Igazságtalan azért is, mert hiszen dr. Prohászka is olyanformán,