Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

ségei is feltűnnek nálok, amiről a növényeknél szó nem lehet, még ha Leibnitz vagy Fechner álláspontjára állanánk is, s valami rendkivül kezdetleges psychikai életet feltételeznénk is náluk, mert hiszen absolute semmi eszközünk nincs a növények állítólagos psychikai életének kimutatására. Az ember, akármit gondoljunk is róla, még tökéletesebb, mint az állatok, mind organismusának alkalmassága, mind a környezet nagyságánál fogva, melyre hathat, s melyet felhasználhat, mind psy^chikai életének kifejlődöttségénél fogva. A legtökéletesebb lénynek azonban a legtökéletesebb életnyilvánulásokkal kell bírnia. Hogy az Isten nemcsak a világ lelke s ereje («la force» c'est dieu, amint Flammarion mondja), hanem a legtökéletesebb élő lény, ez az.a nagyon nevezetes, pedig nagyon egyszerűen feltalálható gondolat, a mit a természettudós korunk, de — fájdalom -dr. Prohászka sem tud érvényre emelni. Igazán lehetetlenség, képtelenség az embernél nemcsak tökéletesebb, hanem épen a legtökéletesebb lényt is olyannak gondolni, mint aki valami holt tehetetlen, a mai világra már nem ható. Sőt, mivel minél tökéletesebb valamely élő lény, czéljaira vagy annál több vagy annál jobban felhasználható anyagi rész áll rendelkezésére, a legtökéletesebb lénynek minden anyagi részre s pedig azok teljes felhasználásával kell hatásának lennie. íme, a mit Jézus igy fejez ki (hogy az ő kicsinyei is megérthessék): A mennyei Atya akarata nélkül égy veréb fiúcska sem esik le a ház födeléről. Mivel minél tökéletesebb valamely lény, annál kiterjedtebb a környezete (az ember elér az égi testek vegyi részeinek megismeréseig), a legtökéletesebb lény környezetét minden tárgy és minden lény kell, hogy képezze. íme, amint az" írás gyönyörűen így fejez ki: Hova mennék a te lelked előtt s a te arczád előtt hova futnék ? Ha a mennybe megyek ott vagy; ha a koporsóba vetem az én ágyamat ott is jelen vagy. Mivel a psychikai élet már az emberben elér az öntudatosság fokára, a legtökéletesebb lényben levő psychikai élet az öntudatosságot nem nélkülözheti. Á mi nem személyes, még ember sem lehet, még kevésbé Isten. Az Isten tehát — ellentétben a pantheismussal — nem a vasnak, fűnek, fának, virágnak összesége, hanem az Isten lélek, és szükség, hogy a kik ő> imádják, lélekben és igazságban imádják. Még egy felette nevezetes dolgot kell a legtökéletesebb lényről megállapítanunk. Minden élő lénynek nagy hiánya az, hogy a halai kisebb-nagyobb mértékben diadalt vesz rajtok. Az élet a földi élő lényeknél voltakép folytonos küzködés a halállal. Ezek az élő lények igazán véve élő-haló lények. És pedig ekként, hogy némelyek szerint még az embert sem véve ki, a halál gvőz az élet felett. Mi a magunk részéről azt hisszük, hogy a legtökéletesebbb lény életnyilvánulásai minden élet nevezetes tényezői. Az embernél pedig oly mértékben, oly erőteljesen, hogy a halál diadalma itt ki van zárva. Annyi azonban kétségtelen, hogy minél feljebb megyütik a létezők során, annál kisebb a halál diadalma. Látszólag ugyan ennek ellenkezője áll. Sok növény tovább él, mint az állatok akármelyike. De alapos vizsgáló az életnyilvánulásoknak nemcsak tartamát, hanem értékét is tekintetbe kell, hogy vegye. Egy év az ember életéből, hát még egy Pál apostol vagy egy Newton életéből, több diadalát mutatja az életnek, mint egy egész erdő vagy • egy mammuth-csorda élete összevéve. A legtökéletesebb lény életét a halál nemcsak az időtartamára nézve meg nem szakithatja, hanem annak nagyszerű munkáját meg sem ronthatja, úgy hogy minden időben, minden történés egy oly resultáns, amelynek egyik 1 legfontosabb, de különböző erőnyilvánulással működő tényezője a legtökéletesebb élő lény. Azért az a legfontosabb eredménye a természettudományi alapon nyugvó vizsgálatoknak, hogy a legtökéletesebb élő lény voltaképen a legtökéletesebb élet, az igazi élet s nem tudjuk, a Krisztus nagyságát állítja—e előnkbe jobban vagy a bizonyosságot erősiti meg még inkább a felől, hogy az Isten Lelkének kijelentése, meg a természet bizonyságai összevágnak : az a tény, hogy a Fiú, akiben az Atya megjelent, ezt a vallomást tette magáról : «Én vagyok az élet ?» Még mielőtt tovább mennénk, egy megjegyzést kell tennünk, s pedig oly tárgyra vonatkozólag, mely nem tartozik ide, de a fentebbi állitások egyikét roszszúl értve, arra a tárgyra nézve vonhatna ki valaki helytelen következtetést, mely ellen óvó szavunkat fel kell emelnünk. Istenről azt mondottuk, hogy ő, mint legtökéletesebb élet, minden történetekre nézve nevezetes tényező. Kétségkívül az a bűnös cselekedeteknél is, de s ezt kell itt esetleges félremagyarázások ellen hangsúlyoznunk, nem mint késztető, elősegítő, s munkáló, hanem mint óvó, intő lelkiismereti furdalást keltő, a roszat is jóra fordító, de a rosszat mindig megsemmisíteni törekvő hatalom. Ezzel, a mennyire bírálatunk szűk köre engedte kifejtettük ama nevezetes gondolatokat, melyek most máilehetővé teszik, hogy megadjuk ama feleleteket, melyekkel még dr. Prohászkának tartozunk. (Vége köv.) Dr. Szabó Aladár. BELFÖLD Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Május 31-én vasárnap reggel 9 órára fényes ünneplő közönség gyülekezett az abonyi kis református templomba, hogy meghallgassa a dunamelléki ev. ref. egyházkerület nagy nevű püspökét, ki az ige örök szépségével és a szónoklat varázs erejével úgy le tudja bilincselni a szíveket és megnyerni a lelkeket. A szépen feldíszített templomba bemenve a gyülekezet éneke után Szánthó Elek helybeli lelkész ur ment fel a szószékre és szép alkalmi imádságával a templomi buzgóságot az áhítat magasságára emelte, melyet a dalárdának az ima után felhangzó éneke szintén fokozott, ebben az áhítatos csendben lépett püspök úr az ez alkalomra készült remek teritővel fedett és szép virágcsokrokkal díszített Ürasztalához s hangzottak el ajkairól az. apostoli üdvözlet szavai: ((Kegyelem és békesség nektek !» Ez üdvözlő szavak után elmondd tiszta evangyeliumi szellemtől áthatott s ihletett költői nyelvezetévet gyönyörködtető beszédét, melynek bevezetésében Nagy-Abony városát «édes otthon»-nak nevezi, hol mindenki oly boldognak érzi magát, mint odahaza a saját családi körében, s hova ő is, mint a meszsze útról haza térő atya, betért egy kissé pihenni, hogy a saját otthonának édességét előre megizlelje. S felteszi a kérdést, hogy «mi az a vonzó erő, ami ez otthont oly édessé teszi ?» Nem más, mint az a drága isteni adomány, hogy e város és ennek népe oly szépen egyesíti magában a nagy város minden előnyeit annak árnyoldalai nélkül és egy egyszerű falu minden jó tulajdonságát annak hibái és ferdeségei nélkül. «Ebben az egyszerű de bájos környezetben — így