Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

folytatja — élsz te kedves abonyi egyházam, reform, gyülekezet egy négyszerte nagyobb testvér-egyház túlnyomó többsége között. Élsz, nem háborgatva el nem nyomva e többségtől, békében élvezve a törvények által adott s a felvilágosodás és emberszeretet századának szelleme által örökre biztosított jogodat, hogy hited és meggyőződésed szerint imádhasd Istenedet, szerethesd és épithesd templomodat, tarthasd iskoláidat. S te mint illik is, élsz e természet adta s törvény biztosította jogoddal, mert szereted az Úr házát, melyet őseid által harmadfél század előtt rakott alapon nagy apáid egy századdal ezelőtt építettek, szereted nemcsak szájjal, hanem szívvel, nem csajt szóval, hanem tettel is. Mert örömmel látogatod azt a nyugalom és ünneplés napjain s teljes szívvel énekled ama szép éneket: «Im béjöttünk nagy örömmel, felséges Isten!» Ezután megdicséri a gyülekezetet nemcsak vallásos buzgóságáért, hanem egyháza iránt való áldozatkészségeért, melynek csak a legközelebb mult 25 évben is olyan sok szép példáját sorolja fel, megdicséri erkölcsi tisztaságáért, hogy kebelében nincsenek elharapózva a mai kor divatos bűnei, az Isten káromlás, az iszákosság, fényűzés stb., s buzdítja őket, hogy tiszta erkölcseiket ezután is megőrizve legyenek méltók őseikhez, legyenek méltók Jézus tanítványaihoz. Beszédét így végzi: «ahol még erős és szilárd a hit s a vallásos élet, ahol az egyháziasság a templom szeretete és az Isten igéjének szomja még nem hátrált meg szégyenlősen az álfelvilágosodás hangzatos szavai és csúfolódása elől, a hol a hit még áldozatokban s az erkölcsi élet tisztaságában, emberi gyarlóságának érzete mellett az Isten irgalma iránti bizodalomban nyilatkozik, a hol a bűnös voltát érző ember félelemmel és rettegéssel végzi ugyan idvessége munkáját, de erős hittel veti magát Jézus lábaihoz, ott még nincs elveszve az üdvösség reménye, s nincs eltévesztve az ahhoz vezető út. Ne legyen az nektek se soha!» Szép imával zárá ezután beszédét, mely az ihletett szívek imájával öszhangozva bizonyára megtalálta az utat az örökkévaló trónjához. A dalárda éneke rekeszté be e lélekemelő isteni tiszteletet, mely után mindenki a vallásos megnyugvás édes érzetével távozott haza abba a legédesebb családi otthonba. Isteni tisztelet után az egyház által fenntartott 3 iskolát vizsgálta meg főtiszteletű püspök ur, melyek mindegyikében szép rendet, értelmes tanítást s ennek következtében szép sikert tapasztalt, miért méltán meg is dicsérte Molnár Pál, Tömösközi József és Fördős Károly tanítókat, mint a nevelés ügynek lelkes, buzgó munkásait és szakavatott apostolait. Iskola vizsgálat után presbyteri gyűlést tartott, melyen kellemesen győződött meg arról, hogy e gyülekezet kebelében mintaszerű vezetés mellett mindenek ékesen és jó rendben vannak. Ezután az egyház tanács-termében a különböző küldöttségek fogadtatása következett u. m. a városé Komáromi József főbíró, az izraelita hitközségé dr. Vajda Béla rabbi, vezetése alatt, a helyben állomásozó tisztikar nevében Mariancsik János huszár kapitány, a casinó nevében Gullner Gyula orsz. képviselő, a polgári kör élén Tömösközi lózsef tanító, elnök. A róm. kath. olvasó egylet élén Király János elnök, az ifjúsági olvasókör élén Pap Péter jegyző, s végre a népkör küldöttsége élén Makai János elnök üdvözölték, mely üdvözletekre szellemes rögtönzésekben válaszolt. Ebéd előtt még pár látogatást tett Abonyban lakó régi barátainál Antos János egyházmegyei gondnok úrral s két órára tértek haza, hol már az ebédre meghívott vendégek diszes koszorúja várakozott rájok. Mintegy 40 vendég foglalt helyet a pompás uri lak széles folyosóján felterített hosszú asztal körül, s magyaros jó kedv uralkodott, mit a házi asszony és az egész család szíves jósága mintegy megszentelt. Szebbnél-szebb pohárköszöntők mondattak, melyek az előkelő társaság vidám hangulatát magasra fokozták. Csak az volt a kár, hogy nagyon hamar elérkezett az 5 óra, mikor válni kellett, hogy a l

]2

6 órai vonattal kiki visszatérve saját otthonába folytassa rendes megszokott foglalkozását. Püspök ur is megköszönve a szives vendégszeretetet kocsira ült, s hosszú kocsi sor által kisérve a vaspályához hajtatott s ezúttal bevégzett kőrútjából az esteli vonattal Budapestre utazott, hogy családja szerető kebelén pihenje ki fáradalmait. Ezerek áldó imája kisérte a szerető főpapot boldog otthonába ! És itt bevégezhetném tudositásomat, ha még egy kedves kötelességet nem kellene teljesítenem, mi abból áll, hogy egyházmegyénk nevében őszinte köszönetet mondjak mindazoknak, kik püspökünk fáradságos útját megkönnyíteni, szives figyelműkkel s készséges közremunkálásukkal nehéz munkáját megédesíteni igyekeztek. Hálás köszönetet mondok azért első sorban a politikai hatóságok képviselőinek, a járások szolgabiráinak, a városok polgármestereinek és elöljáróinak, kik mindenütt a legnagyobb készséggel felajánlották szives szolgálatukat s fáradságot nem ismerve, hatóságuk területén mindenütt együtt jártak szeretett püspökünkkel, köszönetet mondok továbbá egyházmegyénk szeretett gondnokának, ki magas kora daczára a gyülekezetek legnagyobb részében megjelent püspök ur oldalán s a hol ő maga nem jelenhetett meg, fiait küldé el maga helyett, kik szíves készséggel vettek részt a körút fáradalmaiban, miért fogadják hálás köszönetünket; köszönetet mondok az egyházmegye mindazon világi tanácsbiráinak, kik becses megjelenésökkel a püspöki körút fontosságát növelték, s végül fáradhatlan buzgóságú esperesünknek és lelkésztársaimnak, kik egyházmegyénk e felső részében püspök ur nehéz munkáját megkönynyiteiu s pihenő óráit kellemesekké tenni igyekeztek. Őszinte hálánk legyen jutalmuk fáradságukért és Isten áldása kisérje őket jóságukért. A konventi képviselők választási módja. (Dr. 4 Hungarus* kritikája szerint.) (Folytatás és vége.) A fokozatos képviseltetés elvéhez, mint mentő szálhoz fogódzik dr. Hungarus, s azt mondja, hogy ennélfogva «egyedül következetes és feltétlenül logikus csak az a törvény lesz, mely a konventi tagok választásának jogát minden kétséget kizáró módon az egyházkerületi gyűlésekre bízza.» Ez a fokozatos függés bürokratikus bűzü logikája szerint jól volna mondva; de sem a demokratia alapjoga és joggyakorlatával, sem a mi magyar ref. egyházunkéval meg nem egyezik; de meg más egyházkerületeket, melyek a konventi képviselők választását az 53. § f) pontja szerint intézik, legalább is illogikusoknak stb. jelez. Á demokratia ugyanis, midőn a választás által kibocsátja tisztviselőit, ugyanazokat a választás által tartja féken, időről-időre joga megújításával gátolja túlkapásaikat, hivatali mindenhatóságuk lehetőségét. Ezen demokrata alapon nyugszik magyar ref. egyházunk alkotmánya is, ezen elv intézi zsinat-presbyteri rendszerünkben életgyakorlatát. Hát ha dr. Hungarus szerint, a konventi képviselők választás-