Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-08-02 / 31. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Isten és a világ. Különös tekintettel a természethidományokra. Irta dr. Prohászka Ottokár. Esztergom, i8po. Nyomatott Busárovits Gusztávnál. Nagy 8-ad rét, 2fi lap. Ára i frt. III. Midőn dr. Prohászka művének második nagy részét akarom ismertetni s méltányolni, legelőször is azt jegyzem meg, hogy az első rész ismertetésénél használt tárgyalási eljárástól némileg eltérek. Ez eljárás abban állott, hogy először is az egész rész eszmemenetét mutattam be, csak itt-ott megjegyzéseket s azután vettem az egész tartalmat komoly és lelkiismeretes bírálat alá. Most azonban a második — hogy úgy mondjam természettudományi — rész első fejezeténél huzamosabb ideig megállapodom. E fejezet tárgya: «Az ősnemzés». Szándékom mindjárt a fejezetnél állapítani meg azokat a gondolatokat — és pedig jórészt szerző fejtegetéseiből kiindulva — melyek fényénél nagyon könnyen megítélhetjük a leszármazásról, a darwínismusról s az Isten kormányzásáról szóló fejtegetések értékét, s nagyon természetesen azt is meglátjuk, hogy az ősnemzésről szóló rész mennyiben van jó vagy roszszul tárgyalva ? Valóban a kérdést igy kell az «ősnemzésről» szóló fejezetet illetőleg felállítani : «Jól vannak-e tárgyalva az ide vonatkozó kérdések vagy nem ?» És pedig azért kell igy felállítanunk, mert hiszen szerző tételei ellen nincs kifogásunk, de másnak sem igen lehet. Szerző az ősnemzéssel szemben hangoztatja a híres «omne vivum ex vivo»-féle elvet. Utal Pasteur kísérleteire, kifejti, hogy a szervezetlen anyag természetéből a szerves létezést megmagyarázni nem lehet, s argumentátióját e mondatba foglalva össze: jelenleg nincs ősnemzés, tehát sohasem volt, végül megint czáfolja Nagélit, aki szerint a szerves létezés őseredetében szervetlen anyagokra vihető vissza, mert hiszen ismét szervetlen anyagokra bomlik szét. Dr. Prohászka tételét, hogy a «generatio aequivoca» nem igazolható a tapasztalat által, aláírja most már minden biologus, s ez kétségkívül nevezetes dolog. Mi pedig azt mondjuk, itt van a mai természettudományi gondolkodásnak Achilles-sarka, s nagyon sajnálom, hogy szerző a rendelkezésére álló fegyvereket jobban nem forgatta. Ezzel feleltem a fennebbi kérdésre. Szerintem ez a nevezetes 4. § nincs jól tárgyalva. Szerző nem bir ja az eszméket kellően kidomboritani s nyomrólnyomra követve ellenfeleit, győzelmét teljesen kihasználni. Czáfol, pedig jobban tenné, ha a tények positivurnát ragadná meg s abból következtetne. A dolog t. i. úgy áll, hogy valamire való biologus most már nem tanít mást, mint azt, hogy most ez idők szerint szervetlen anyagból szerves lény nem származik. Hogy egyebet ne emlitsünk, a hírneves Wundt, akiről kár, hogy dr. Prohászka meg nem emlékezik, nagy élettanában azt mondja : Das Stattfinden einer UJ zeugung isi in der heutigen Welt mindéstens als umvahrscheinlich zu bezeichnen. Kár pedig azért, mert Wundt a generatió aequivoca mostani érvényességét megsemmisítő e tétele után egyszerűen odaveti, hogy nagyon természetesen valamikor kellett szervetlen anyagból szervesnek előállania. És ez állítás ereje alól ki nem vonhatjuk magunkat. Ha csak Thomson hypothesiséhez nem folyamodunk, a ki szerint a szerves élet úgy jutott ide más égi testről. Ezzel meg nem sokat nyernénk, ha elfogadhatnánk is, mert hiszen még sem zárkózhatnánk el az elől, hogy valahol kellett szervetlen anyagból állani elő a szerves létezésnek. A biblia szerint is a szerves lények a már meglevő földből állottak elő természetesen az Isten teremtő munkássága folytán. Erre azután azt mondhatja valami istentelen ember: «Én nem törődöm az Isten teremtésével, nekem elég ez a tény, hogy valamikor szervetlenből állott elő a szerves.» Azután igy nyitva az ajtó ahhoz a feltevéshez, hogy hát ha mégis mostanra nézve is megállhat a generatió aequivoca. Azért is fejezi ki magát ovatosan Wundt: mindestens als unwahrscheinlich és nem mondja határozottan a mit Pasteur mond a gen. aequivocáról, hogy t. i. az képtelenség. Meg azután ilyen argumentálással : nincs ősnemzés, tehát 7iem is volt, nem nyerünk semmit. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy e szerint nem tudjuk az élet miből és hogyan állhatott elő? Mit kellett volna hát dr. Prohászkának tennie ? Először is a tudományos eljárás szigorúsága megkövetelte volna, hogy ne csak a generátió aequivoca melletti következtetéseket czáfolja, de ezekkel együtt kimutassa az olyan kísérletek alaptalanságát is, a milyen pl. Bastiané, aki azt mondta, hogy általa hermetice elzárt edényben, melyben minden élőt megölt, később mégis álltak elő apró lények. Azonban kitűnt, hogy — tévedésből, nem csalási szándékból — sem az edény nem volt hennetice elzárva, sem az élő lények teljesen nem voltak megsemmisitve. Igy a generatió aequivoca melletti védelem összetörése lett volna az első lépés, az első kidomborítani való nagy eszme. Azután kellett volna foglalkoznia azokkal a nevezetes kísérletekkel, amelyek napnál fényesebben mutatták, hogy azok a legapróbb lények, melyekről a köztudat is, a tudomány is azt tartotta, hogy szervetlen anyagok véletlen találkozása folytán állottak elő, mind szerves csirákból képződtek. Szerző, mint emiitettem, utal ugyan Pasteurre, de úgy látszik ennek nevezetes kutatásait csak a más vállán keresztül nézegette, s nem tudja róla tudományos pontossággal, hogy ama szerves csirák formáját, nagyságát, hatását, hogy állapította meg. Mind ennek alaposabb kifejtése odavezette volna szerzőt, hogy a kérdést nem igy kell feltenni: «van-e ősnemzés)), hanem igy: «miből áll elő az élő lény ?» Az ősnemzés védelmezőinek összetörése azt a feleletet adta volna : szervetlentől, halottól élő nem származik. Ha erre azután azt mondja valaki, hogy valamikor a földön nem volt élő lény, annál jobb, mert akkor okvetlen kitűnik, hogy a földi élő lények oly élőtől, de mindenesetre élőtől származnak, akinek nemcsak a földre van hatása, s akinek oly tökéletes élete van, hogy amit ma a legtökéletesebb földi lény sem bir megtenni, a szervetlen anyagból állithatott elő szervest, a halottból élőt. Most azután lett volna jó alkalma dr. Prohaszkának annak a tökéletes életnek fogalmát meghatároznia s egyúttal tudományos uton, lehetne mondani, alulról felfelé eljutni egy olyan istenfogalomhoz, amilyet az evangelium, mintegy felülről lefelé, elénk állit. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy minden dolog a szerint többé-kevésbbé tökéletes, amint életnyilvánulásai kisebb-nagyobb mértékben tökéletesek. A növényország tökéletesebb, mint az ásványok, mert ezekben nincs életnyilvánulás. Az állatok megint tökéletesebbek, mint a növények, mert az állatok már nemcsak organismussá képesek alkotni az anyagi részeket, nemcsak hogy nagyobb környezetre tudnak hatni, mint a növények, hanem a psychikai élet kezdetleges jelenős