Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-02 / 31. szám
hogy ez abnormis állapotot épen a felekezeti iskolák hozzák létre legnagyobb mértékben; félek pedig főként azért, mert e bajon nem segitve, elriasztjuk magunktól a jobb tanítókat, a meglevőknek pedig kedvét szegjük. Jaj pedig nekmk, ha népiskoláink alásülyednek; ott van a mi igazi erőnk, ott kell nevelkednie a prot. népnek, prot. öntudatnak; de e czélt nyugdíj után áhitozó tanítókkal el nem érendjük. Kettőzött erővel kell tehát hozzá fognunk a tanitói fizetések rendezéséhez, nem csak törvénvhozásilag, hanem valósággal is, mert a bájon az nem segit, ha a zsinat megszabja, hogy 300 frt a minimum, ha nincs, aki azt keresztül vigye. S van egy más baj is itt ! A 40 évet kicsit soknak tartjuk. Nem tartjuk ugyan indokoltnak tanítóink arra irányuló mozgalmát, hogv egészen egyenlő színvonalra helyeztessenek a középiskolai tanárokkal, állami és közigazgatási magasabb hivatalnokokkal, bírákkal, de a számot mégis lejebb szállítani szeretnénk. Nagyon nem ; mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a tanitó általánveve nagyon fiatal korában kezdi szolgálatát s 40 év után is alig több 60 évesnél ; 50 évvel nyugdíjazni valakit legalább is könynyelmű gazdálkodásnak tartanánk, mert ekkor még a legtöbb férfikort ért ember szellemi és testi erejének teljes birtokában van. Munkabíró., de nem munkálkodó heréket szaporítani nem lehet czélja az államnak, s nem lehet gyönyörűsége a társadalomnak. És még egy ! 300 frt lévén 40 év után a nyugdíj minimum, a revideált törvény 10. §-a szerint pedig mindenki a számára biztosított nyugdíjösszeg 2°/0 -át tartozván fizetni évenként az intézetnek, megtörténhetik, s bizonyára meg fog történni igen sok esetben, hogy a 300 frtnál kisebb fizetést húzó tanítók épen annyit fognak fizetni, mint a 300 írttal bírók, a mi méltánytalanság; hiszen épen ezeken a szerencsétleneken kellene könnyíteni és pedig főként addig, mig a magasabb nyugdíjba be nem lépnek; de a törvény contemplatiója szerint ezek társaiknál aránytalanul nagyobb teherrel lesznek sújtva, könnyű levén belátni, hogy 150 írtból nehezebb kifizetni a 6 frtot, mint 300-ból. Óhajtandó volna, hogy a kérdés méltányos megoldásra találjon az országgyűlésen ! Ugyanazon elveken, mint a nyugdíj-szabály nvugszik, de ugyanolyan fogyatkozásokban is szenved a törvénynek az özvegyekre és árvákra vonatkozó része. A számítás alapja itt is 300 frt minimum, ennek 50°/o_ át, illetve nagyobb fizetésű tanítóknál 600 frtig a biztosított összeg 5O°/0 -át, s a 600 frton felüli résznek még 2O°/0 -át kapja az özvegy, a gyermekek pedig — egyet leszámítva — egyenkint J /e részét az özvegyet illető segélypénznek, de a gyermekek összes illetménye nem lépheti túl az özvegyét. A teljesen szülőtlen árvák ezen felül egyenkint 25, illetve, ha mindkét szülőjük a tanítói pályán működött: 50 frtot kapnak gyámpénzül. Az ilyenek, valamint a segélypénzt nem élvező szülővel maradt árvák részére is a javaslat árvaházakat rendel állíttatni a nyugdíj-intézet rendkívüli jövedelmeiből, hol 3 éves koruktól kezdve nyernek ellátást, őket megillető gyámpénzeik fejében. Nagy a haladás e részben is. Lépést tart egészen a nyugdíj kérdésével. De itt is van korrigálni való. Helytelen az, hogy az özvegyi és árvái illeték csak fél év múlva utalványoztatik ki a nyugdíj-jogosult halála után. Hisz ez egyéb nyugdíjasoknál nincs igy. Miért képezzenek kivételt a tanítók ? Méltatlanság is félévig kitenni az úgy is sokfelől szorongatottakat oly hosszú ideig a segélytelenség nyomorainak. Aki gyorsan ad, kétszer ad: ez sehol sem igazabb, mint ez esetben. De az iskola-fenntartókra is méltatlan terhet ró, mert bizonyára lesz anynyi szív ezekben, hogy e félévet megadják még az elmaradottaknak, ez azonban nem menti fel őket azon kötelesség alól, hogy az iskola ellátásában az özvegynek segítségére legyenek. Kettős terhet fognak viselni tehát, mig a gazdag nyugdíj-intézet kényelmesen hasal bezárt pénzes zsákjain. E részét okvetlenül törölni kell a javaslatnak ! Visszás az is, hogy egy gyermek után soha sem számit gyámpénzt, s ezt több gyermeknél nem engedi magasabbra rúgni az anya segélypénze összegénél. Vagyis egy gyermek után az anya nem kap semmit, kettővel egy után, 7 vagy többel, 6 gyermek után kap gyámpénzt. Miből tartsa most már azt az egy kiátkozottat ? Es talán 7 gyermekénél többnek nem szabad lennie ? Régen volt, még a ker. gondolkodás megszületése előtt, hogy Görögország közellátással jutalmazta meg a több gyermekű atyát; nem régen esett meg, hogy Francziaországban indítvány tétetett a 7 vagy több gyermekkel bíró. szülők állami segélyezése érdekében ; nem tudom ugyan, keresztül ment-e ez indítvány, de hogy ellene mond a javaslatban nyilvánuló kicsinyeskedő; és szűkkeblű felfogásnak, az bizonyos. Aztán, nem nemzeti érdek-e az, hogy minél jobban szaporodjunk, s gyermekeink neveltetése minél inkább biztosítva legyen ? Nem szabad néhány forintért ennek — bár talán nagyon kevesekre nézve is — útját vágnunk. Inkább úgy legyen, hogy egy gyermek után egy negyed, három után négy, hét vagy több után tiz negyed vagy ötöd részt kapjon az özvegy. Ne feledjük, hogy ez az összeg úgy is a legtöbb esetben nagyon csekély, mert nem a 35—40 évig való szolgálat után elhalt tanítókra, hisz azok kiskorú árvát uem igen hagynak maguk után, hanem a 10—20—30 évi szolgálat után kidőltek hátramaradottaira vonatkozik, akiknél az özvegyi segélypénz nagyon csekély, még csekélyebb aztán az árvák illetménye. Pl. 10 évi szolgálat után meghalt 300 frt fizetéses tanitó özvegye kapja 4O°/0 -nek a felét, azaz 20°/0 -et, pozitív összegben 60 forintot ; legyen három árvája, kettő után kapja az anya illetményének '/o részét, azaz összesen 20 Irtot. A végösszeg, a teljes segély tehát 80 frt. Mi ez akkor, amikor a tanitó után még épen semmi nem marad, s akkor amikor 3 gyermek neveléséről kell gondoskodni. Húsz évi szolgálat után 500 frt fizetéssel is csak 150 frtot tesz ki az özvegyi segély s vegyünk hozzá 5 gyermeket, kik összesen 100 frtot kapnak, a teljes segély leszen 250 frt, ami bizony éhen halni sok, megélni s öt gyermeket taníttatni kevés. Ami propoziciónk ennél méltányosabb, bátoritóbb, s megnyugtatóbb ! Legnemesebb alkotásai lesznek a javaslatnak, ha törvénynyé lesz: a tanitói árvaházak. Hogy mily nagy áldás forrásai lesznek ezek, mily temérdek nyomor megszüntető]', s mily sok elzüllés megakadályozol, teljesen
