Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

KONYVISMERTETES. Is fett és a világ. Különös tekintettel a természettudományokra. Irta dr. Prohászka Ottokár. Esztergom, iSpo. Nyomatott Buzárovits Gusztávnál. Nagy 8-ad rét, 24.1 lap. Ára 1 frt. II. Dr. Prohászka szerint a cosmologiai argumentum háromféle szempontból kiindulva, háromféle alakban tüntethető fel. Okoskodhatunk először is az okság elvéből kiindulva s pedig úgy metafizice, mint fizice. Metafizikai eljárást követünk akkor, ha a világot ok és okozati összeköttetésben levőnek gondoljuk s a számtalan sok relatív oknak absolut végokát keressük. Fizikai eljárást követünk akkor, ha az okok során végig megyünk s az első okot igy a sor elején megtaláljuk. Másodszor cosmologiai argumentumot alkothatunk a dolgok specifikus különbségét véve figyelembe. Sem az elemek létezését, sem az összetett testek sajátos mivoltát másként nem érthetjük, ha csak egy olyan lényre nem gondolunk, a ki a dolognak quantitását is, qualitását is meghatározta s ezzel együtt léteit is adott nekik. Végül a világ térben és időben mutatkozó végessége is annak felvételére utal, hogy kell lenni valaminek ami végtelen a térben és időben s mivel anyagi sem végtelen, sem örök nem lehet, az a térben és időben végtelen valami csak az Isten lehet. Meg kell jegyeznünk, hogy szerző nem elégszik meg saját nézeteinek kifejtésével, hanem hol úgy mellékesen, hol meg teljes részletességgel cáfolja Kantot, aki tudvalevőleg erős harczot folytatott a többek közt a cosmologiai argumentum ellen is híres kritikájában, továbbá Nágelit, akinek az az ötlete, hogy az okság elvének nincs érvénye a tapasztalat határain túl, szerzőt hosszabb fejtegetésre birja, mint a mennyit érdemel, Strauss Dávidot, aki az okság elvéből csak arra tudott következtetni, hogy a világ állaga önmagából fejti a különböző tárgyakat és eseményeket, azután megint Nágelit és Flammariont, akiknek a világrészeknek egy organismussá füződésére s ez organismus lelkére, vagyis Istenre vonatkozó felfogását szerző egyszerűen a pantheismussal veti össze, ami annál feltűnőbb, mert szerző a teleologiai argumentumot igy vezeti be: «A világ nemcsak elemeket, összetételeket, dirib-darabokat foglal magában akárhogyan, hanem mindezeket oly arányban, sorban, számban, hogy számtalan egységes, önálló egyedet s ezek az egyedek összevéve egy nagy systematikus egészet képezzenek; már pedig az egyedet nem lehet kimagyarázni az anyagból, tehát a világ, mint önálló egyedek összfoglalata s mint olyan, mely maga is egy nagy egyedet képez, intelligens alkotót követel.» Tehát szerző is beszél az egyedek (csystematikus egészéről)) s ennek ((intelligens alkotójáról)). Mi, a magunk szempontjából nem tartjuk ugyan teljesen helyesnek a Flammarion-féle vagy Nágeli-féle istenfogalmat, bár nagyon fejleszthető gondolatnak mondjuk, amire bírálatunk folyamán még rátérünk, majd ha dr. Prohászka művének második feléről szólunk, s itt csak azt akartuk felmutatni, hogy szerző istenfogalma nagyon hasonlatos amazokéhoz, a mennyiben pedig dr. Prohászka tagadja, hogy az isteni ész, a mens, a melyről Flammarion azt állitja, hogy agitat molem jelen lenne minden részében az anyagnak, merjük állítani, hogy ő van tévedésben és ezt mindjárt most akarjuk bebizonyítani. Dr. Prohászka ugyanis arra hivatkozik, hogy az intelligentia jelenlétére az anyag rendkívüli szervezettsége szükséges, a milyen az agyvelőben van. Az elemekben pedig nincs ily szervezettség, tehát nincs bennök intelligentia. Hát hiszen Fechner a ki pedig nagy psychologus volt, azt nem hinné el dr. Prohászkának, hogy az intelligentia jelenlétére olynemű szervezettsége szükséges az anyagnak, mint a minő az agyvelőben van. A kérdést legalább is vitatni lehet. Annyival inkább, mert egy magasabb intelligentiáról nem mondhatjuk, hogy annak époly anyagi szervezetre van szüksége, mint a mi kisebb intelligentiánknak. Azonban tekintsünk mindettől el. Ne vegyük figyelembe azt sem, hogy mig dr. Prohászka arról szól : az intelligentia az anyag nagyfokú szervezettségét föltételezi, nem inkább azt lehetne-e mondani, hogy az intelligentia a maga nyilvánulására aszerint bír tökéletesebb és még tökéletesebb szervezetet az anyagból előállitani, a mint maga is m 1-gasabb vagy még magasabb fokú? Csak azt hangsúlyozzuk, hogy jelenlét és működési közeg felhasználása közt roppant nagy a különbség. Az ember intelligentiájának közvetlen működési közege vagy a mint Lo:ke nevezte «fogadó terme» az agyvelő, de az emberi intelligentia nemcsak az agyvelőben van jelen — ez persze nem térbeli jelenlét — hanem bizonyos értelemben az egész testben, sőt lehet mondani, mindenhol ahova csak hatásai eljuthatnak, ameddig környezete ér. Az isteni intelligentia hatásai pedig hova nem érnének el? Lehet-e hely vagy tárgy, a mi e hatások alól, melyet természetesen milliófélék lehetnek, s nem esnek össze mint a pantheismus követeli, az illető tárgyakkal, magát kivonja? Semmi esetre sem. Hogy miért nem, arról a mint Ígértük, majd később szólunk, de kötelességünknek tartottuk dr. Prohászkát arra figyelmeztetni, hogy nagy félelemmel viseltetve a pantheismus iránt, elteledi, hogy a pantheismusban is van egy, bár túlzásba vitt, helyes mozzanat, s ezáltal a félelem által azután ő meg odavitetik, hogy istenfogalmát majdnem teljesen deisticussá teszi, túlságosan s egyoldalúan emelve ki az Isten transcendentiáját, elmellőzve majdnem egészen a szükséges transcendens elem mellett az immanens elem érvényesítését. Ez az oka annak is, hogy a teleologiai argumentum fejtegetése közben nagy ellenmondásokba bonyolódik. Llogy úgy mondjam, lépre megy a természettudósok nagy részének túlzó, mechanikus felfogását teljesen elfogadva, másfelől nemcsak czélszerűséget, hanem célratörekvést is vitatva az egyes létezők számára. De hol fér meg a <élratörekvés, ha minden mechanikus hatásokra és eredményekre vezethető vissza ? Czáfolja azután a célszerűség ellen felhozott tételeket, különösen Helmholcz, Lange és Tyndall állításaival s az idevonatkozó pantheisticus természetmagyarázattal foglalkozva. Meg kell itt jegyeznem, hogy szerző Lange-nek adott felelete nagyon gyenge. Lange azt állitja, hogy rendkivül sok csira elvész anélkül, hogy élet fejlődnék belőle, ami a czélszerűség hiányát mutatja. Czélszerű volna-e, hogy egy ember ezer lövést hiába pazarolna el ? Dr. Prohászka erre azt feleli hogy az embertől, az okos lénytől, az bizony nem volna helyes, de a természet nem eszes lény. Dr. Prohászka épúgy, mint a dilettánsok, sokat beszél arról, hogy a természet ezt meg azt teszi. Pedig a természet semmit sem tesz. A természet elvonás. Entitás, a mint Comte nevezte. Oszszege minden tüneménynek s tárgynak a miből tehát e tüneményeket s tárgyakat magyarázni akarni circulus