Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

méltósága, szentsége van egynek a másik felett.» (Lásd u. o. 77. 1.). Igy mondja Allah az al-korán LXVI. Sárájában a 4. és 5. versben : «Ha megtértek Istenhez óh Haphsa és óh Aisa (Mohamed nejei), megbocsát néktek Isten : ha pedig ellenkezni fogtok Mohamettel: a ti uratok jobb feleségeket is adhat nekie, moziémákat, buzgókat, kegyeseket, böjtölni és búcsúra járni szeretőket)) stb. Igy mondja II. Súra («A tehéné») a 30-ik versben : ((Emlékezz oh Mohamed arra, mit monda Urad az angyaloknak : «Én a földön helytartót akarok tenni !» Csudálkozom, hogy még nem hivatkoztak e helyre azok, kik a római pápák helytartóságának és csalhatatlanságának a jogosultságát vitatják!? * * * Midőn a lapokban olvastam, hogy «a római pápa különös kegyelméből megengedte a magyarországi tóm. katholikusoknak, hogy azok hét esztendeig pénteki napon is zsírosat ehetnek)) ; vagy midőn aszáznapi búcsút engedélyezett azoknak, akik sz. Pomponio 3 napi ünnepélyén megjelentek)) s nem tudom hány miatyánkot, hiszekegyet és ave Máriát mondottak el; a midőn nem rég olvastam, hogy e szent atya hazánkat Komlóssy előtt még most is aRegnum Marianumnak» nevezé; s hogy még most a 19—ik. század végén is találkoznak oly jámbor katholikusok, akik a 7 millió lírányi királyi évi jövedelemmel biró «szegény vatikáni fogolynak)) ezreket és ezreket adományoznak ; vagy a midőn olvasok azokról az ájtatos zarándokokról, a kik csapatostól sietnek Rómába, csak azért, hogy a szent atyát megláthassák és csókolhassák, ki a kezét, ki a lábát, ki a bocsko ... akarám mondani papucsát; megvallom, hogy ilyeneket olvasva, részint botránkozás, 1 észint a szánakozás érzelme tölti el szívemet, látva a felvilágosultság századában az attól elmaradt jámbor együgyűséget. Ilyenkor eszembe jut, hogy mennyire máskép viselte magát az a Péter apostol, kinek a pápák utódjaiul tartják magokat, de a «kinek nem volt sem aranya, sem ezüstje», és a kinek midőn cceleibe menvén Kornélius és az ő lábainál leesvén, tiszteié őtet, Péter pedig felemelé őtet, "mondván : «Kelj fel, én magam is ember vagyok !» (Ap. csel. X. v. 25. és 26.). * * * Különben a szent atyáról lapjainkban most csak keveset olvasunk. írják, hogy gyengélkedik ő szentsége. Néha olvassuk, hogy legnagyobb mulatságát abban találja, hogy «olasz szokás szerint)) tágas parkjában a kisebb madarakat hálóval és hurokkal fogdosgatja. A történelem emlékezik «légy csapó Domitián»-ról, «tyúketető Honoriusróh), s igy meglehet, hogy XIII. Leót «madarászó»-nak fogja majd nevezni? * * * Nálunk ugyan még a népiskolai tankönyvek is tiltják a kisebb éneklő madarak fogdosását. Bizonyára ismerte e tilalmat bold. Simor az esztergomi primás is, mert ő már nemesebb passiónak hódolt, a midőn fejedelmi palotája terraszáról az éhező madarakat étetgette! * * * Boldogult Simor primasról jut az eszembe, hogy a midőn elhalt, a «Pesti Naplów sietett kiemelni necrologjában, hogy milyen kitűnő hazafi (!) volt; s kifejezte egyszersmind azon reményét is, hogy «a megboldogult bizonyára hazai jótékony czélokra is tekintélyes összeget hagyományozott.)) Hát én megvallom, a hagyatéka között egyeiltn hazafias czélra tett adományt sem olvastam. Hanem igenis, hagyott ő még életében 20,000 frtot «csendes misékre», életében s halálakor százezreket kizárólagos róni. kath. egyházi czélokra, s összes aranyait az Olaszországban lakó, idegen nemzetiségű «egyház fejedelemre)) XIII. Leo pápára ! * * * Azok az u. n. «kath. legény-egyletek» is megérdemlik, hogy néha működéseiket figyelemmel kisérjük. Hazánk majd minden nagyobb városaiban találhatók azok, s élükön nemcsak kath. püspökök és papok, de tekintélyes világi egyének, sőt «néhol tanfelügyelők is» állanak. Egy ilyen kath. legény-egyletről a székes-fehérváriról azt olvastuk nem rég lapjainkban, hogy az egyletükből kidobták a Kossuth és Deák Ferencz arczképeit. És az ilyen hazafiatlanság kellő megbélyegezésére nem volt lapjainknak szavok. Sőt az «Egyetértés)) azzal mentegette őket, hogy «nehogy valaki azt hidje, hogy itt a püspök a hibás; hát siet kijelenteni, hogy «a magyarországi róm. kath. legény-egyleteknek nem a megyés püspök parancsol, sem nem az esztergomi érsekprimás, hanem azok — sajnos — mindnyájan Gruscha bécsi érsektől függnek, s onnét Bécsből veszik az osztrákok érsekétől az utasítást!» És mégis mennyire érzékenykednek némely jó urak, ha közülünk valaki «per analogiam» merészkedik egybehasonlitást tenni. Fia p. o. azt mondanók, hogy «némely oláh pópák talán Bukarestből, némely szerb kalugyerek talán Belgrádból s némely turóezszent-mártonvidéki elvakított papok talán ismét máshonnan, de hasonló módon «idegen helyről)) veszik az utasítást.)) Suum cuique! * * Bátran az «idők jelének)) vehetjük azt is, hogy a jezsuiták, a kik eddig csak ugy sutytyomban sompolyogtak közöttünk, most már bátran emelgetik fejőket, s kihívóing támadnak bennünket ugy a szószéken, minta sajtóban is, a kik nem vagyunk hajlandók elismerni az ő földi Istenök, a római pápa főnökségét. S tartok tőle, hogy a hazánkban legutóbb megujult vallási viszály szitói és okozói is Jézus nevének e megszentségtelenitői valának. A lapokban nem rég olvastuk, hogy a fővárosban az igen fényes «szent szív templomán épül számukra. «Nagy tudományukat, fényes megjelenésüket, s kiváló szónoki képességeiket)) sokszor hirdeti a hírlapi reklám. Sőt még a vidéki sajtó is nem egy helyen veri a nagydobot; síppal-dobbal csalogatja a nagy közönséget meghallgatásuk végett. Ennek illusztrálásául legyen szabad bemutatnom a «Kassai Szemle» f. évi 36-dik számában olvasható két egymásután következő hírt : «Tudós pap püspökünk ő méltóságánál jelenleg egy Jésus társaságbeli szent atya időzik, a kinek hitelvi mély tudományosságáról értesülve, a közönség köréből azt a kérelmet terjesztik elénk, hogy a szent atya igéit a szószékről hallani áhitozzák a kath. hivők, hogy ezen a lelkük épüljön, a tudásuk gyarapodjék. Szívből óhajtjuk, hogy a szent atya e kérelmét meghallgatva, Nagypénteken, vagy Húsvét első napján a népnek hirdesse az Ur szavat.» «Szent beszéd. A fenti hírrel kapcsolatban jelezzük, hogy páter Flodung jezsuita atya, a ki az őszi papi gyakorlatokat tartotta, engedve a vallásos áhítatból eredő általános óhajnak, Nagypénteken d. e. 10 órakor a szemináriumi templomban magyar szent beszédet fog tartani a híveknek, a melyre, tekintettel a tudós pap szónoki hírnevére, figyelmeztetjük a kassai kath. világot!)) Hát azt hiszem, ehhez sem kell semmi commentár ! Abaúj-Szántó, 1891. Czékus László, ev. lelkész.