Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

sel: «Az egyházmegyei gondnokok és esperesek hivatalukban az egyházmegyei közgyűlés altal erősíttetnek meg, ugyanott teszik le hivatali esküjüket. A választás tudomás végett az egyházkerülethez felterjesztetik.» (159. 162. §§-ok.) A mit ez ujabb szövegezés indokolására a zsinati előkészítő bizottság mond, a magunk részéről teljes mértékben aláírjuk s csak természetesnek találjuk, hogy az esperesek és gondnokok ccmiután az egyházközségek presbyteriumai által választatnak és legiőbb munkakörünk az egyházmegyére s az abban foglalt egyházközségek szellemi és anyagi állapotai fejlesztéséi e s emelésére terjed ki: ott az egyházmegye színe előtt, az egyházmegyei közgyűlésen tegyék le ünnepélyesen a hivatali esküt és megválasztatásuk egyszerűen jelentessék be az egyházkerületi közgyűlésnek.)) De nem ez szerintünk, e második részben, a leglényegesebb reform, hanem az, a mi a IV. fejezetben foglaltatik : «a szegények és árvák gondnokáról.)) Evangyéliomi egyházunk hivatása s tehetsége szerint eddig is kötelességének ismerte ugyan felfogni a szegények, özvegyek és árvák ügyét, s itt-o't, némely városi gyülekezetekben, jótékony nőegyletek, kór- és árvaházak is létesültek : de be kell vallanunk, hogy e kiválóan evangyéliomi munkamezőn magyarországi prot. egyházunk mindezideig vajmi kevés munkálkodást fejtett vala ki. Pedig, ha ev. egyházunk nemes feladatát teljes mértékben megvalósítani kívánja és nem akarja, hogy a közjótékonyság terén már is jelentékeny haladást tett polgári társadalom által túlszányaltassék: valóban itt az ideje, hogy ismerje legsajátosabb hivatásának a szegények ügyéről való gondoskodást s ne csak szóval prédikálja, de igyekezzék kimutatni cselekedeteivel is, az irgalmas samaritanus példájának követését. Csak örömmel üdvözölhetjük tehát a zsinati előkészítő bizottság által indítványozott ezen ujabb fejezetet, mely az árvakról és a munkaképtelen szegényekről való gondoskodást «szervileg» beilleszteni akarja az egyházigazgatás körébe. A mit erre nézve a 101 —103. szakaszokban törvénykönyvünkbe igtatni óhajt, kezdetnek elég szép. Lesz legalább valaki a presbyteriumban, ki a szegények és árvák gondnoka szép czimével felruházva, egyszersmind kötelezve is lesz, figyelmét és tevékenységét kiválóan a szegények és árvák ügyének szentelni, nevezetesen : «vezetni, a lelkész felügyelete alatt, a szegények és árvák segélyezését, felügyelni az ev. ref. vallású iskolakötelezett árvák iskoláztatására, erkölcsi és vallásos neveltetésére, a ki a szegények és árvák létszámáról, szükségleteiről s a segélyezés módjáról időrőlidőre, különösen az iskolai év kezdetén az árvák iskoláztatásáról, a presbyteriumnak jelent, az egyházlátogatás alkalmával az esperesnek felvilágosító adatokat szolgáltat.)) Életképes lesz-e vájjon ez az uj intézmény, s ha igen, mivé fejlődhetik idővel : majd elválik. Annyi áll, hogy e belmissziói mezőn megint igen szép, bár terhes feladat néz reánk, lelkészekre ; a mint hogy a javaslat készítői remélik is, hogy «a hol a lelkészek elfoglaltsága megengedi, e kiválóan nemes s egyházi életünk jövőjére mélyen beható kötelességet elvállalni nem lesznek idegenek.» Magam is azt hiszem; kivált miután a szeretet e munkájában jelentékeny segítséget is találhatnak, hogy többet ne mondjak, legelőször is életük hű társaiban, a Krisztusi szeretettől áthatott papnekban, a kik egyenesen hivatva is vannak, hogy hazánkban — ugy miként ez a külföldi prot. gyülekezetekben csaknem mindenütt történik — mint megannyi Thabiták járjanak elől a szegényekről, árvákról való gondoskodás nemes munkájában, magok köré gyűjtve a gyülekezet jobb érzésű asszonyait, a kikkel egyesülten, mint az első keresztyének idejében a diakonisszák, valóban megbecsülhetetlen szolgalatot tehetnének az evangyélium ügyének. E szent czél előmozdítására szolgálna az ugynevezhető ^Szegények és árvák vasárnapja)) is, melynek eszméjét épen a minap pendítette meg lapunk, mely eszmét nagyon figyelemre méltónak tartom magam is; mivel ha lesz egy nap a gyülekezet életében; mely egyenesen a szegények és árvák ügyének szóval és tettekben nyilatkozó istápolására volna szentelve, ez által a ker. hitélet és szeretet bizonyára dúsabb gyümölcsözést mutatna fel közöttünk is. Ez a reform volna hát a legfőbb, úgyszólván egyetlen fontosabb változtatás az egyházalkotmány e második részében. Apróbb javítások, módosítások, kihagyások tétettek ugyan csaknem mind a 17 fejezeten; de mindezek a törvény eddigi rendelkezésén valami sokat s lényegest épen nem változtatnak. A mi azonban nem ment fel minket azon kötelezettség alól, hogy a javaslat egyes főbb pontjait revisio alá véve, a tett kisebb-nagyobb módosításokról be ne számoljunk, illetőleg esetleges észrevételeinket egyik-másik szakaszra nézve röviden elő ne soroljuk. (Folyt, köv.) Lévay Lajos. Az egyházközségi közgyűlésekről, A 20-ik §. c) pontjához. Az ágyai ev. ref. egyház 1886-ban kénytelen volt - az egyik iskolájának tantermét kibővittetni. A kibővittetési költség nem telhetett ki a rendes évi egyházi adóból, tehát mint ujabb terhet kellett azt kivetni az egyházközség tagjaira. A presbyterium meg is szavazta, minden legkisebb ellenvetés, avagy zúgolódás nélkül. Azonban a 20-ik §. c) pontjának értelmében a presbyterium ezen szavazata csak javaslat lehetett, amely feletti határozás az egyházközségi közgyűlés jog- és hatáskörébe tartozik.. Én tehát a presbyteri gyűlést követő vasárnapon tudtára adtam a szószékről az egyházközségnek, hogy mit akar a presbyterium, t. i. kibővittetni az egyik iskola tantermét, s a kibővittetés költségeinek fedezésére ujabb terhet vetni ki az egyházközség tagjaira. Köztudomásra hoztam azt is, hogy a zsinati törvények 20-ik §~ának ej pontja értelmében a presbyterium e tárgyban csak javaslatot terjeszthet elő, a határozás joga az egyházközségi közgyűlésé. Mához egy hétre tehát egyházközségi közgyűlést fogok e tárgyban tartani épen azon tanteremben, a melynek kibővittetéséről van szó. A kitűzött határidőben pontosan megjelentem, az egyházi jegyzővel együtt az illető tanteremben, de ekkor még egy lélek sem volt ott. Vártunk egy teljes óráig. Ezen idő alatt sem jött csak egy lélek sem. Élküldtem tehát néhány értelmesebb egyházközségi tag, (de nem presbyter) után a harangozót. El is jöttek így öten. Ezek emelték aztán, az én erős sürgetésemre, a 16 tagból álló presbyterium szavazatát (a törvény szerint javaslatát) határozati erőre. Ezen határozatot jóváhagyták az illető egyházi felsőbb hatóságok, s igy a tanterem csakugyan ki lett bővítve. Legközelebb, e hó 5-kén kellett volna az egyházközségi közgyűlésnek egy hasonló ügyben határoznia. Az ágyai egyház filiája Szintye részére kellene megvenni József főherczegnek egy 21 holdas birtokát, mit ő a szintyei egyházra való tekintetből csaknem fél áron :