Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

2000 frtéi't volt hajlandó átengedni. De pénze nincs sem a íiliának, sem az anyának, a íiliának ezen kivül fekvősége sincs. Az anya-egyház fekvőségeire kellett volna tehát a pénzt felvenni; de ez csak névleges kötelezettség lett volna, mert a filia a föld jövedelméből bőven fedezte volna a törlesztési költségeket. Semmi koczkázattal se járt volna tehát a dolog; a presbyterium be is látta ezt, de ez 20-ik § c) pontja szerint csak javaslatot tehetett; azért e hó 5-kére a tárgy megnevezésével jó eleve a szószékből egyházközségi közgyűlést hívtam össze. Erre azonban egyetlen egy lélek sem jött el, még olyan eljárás mellett sem, mint amilyen mellett 1886-ban 5-en megjelentek volt. Egyházunk gondnoka hiába buzgólkodott azon, hogy fogjon vagy 3 egyházközségi (nem presbyter) tagot erre az egyházközségi közgyűlésre. iMost már hárommal is megelégedtem volna. Lelketlen népboldogitók (akikkel nekem sehogy sincs alkalmam találkozni, hogy felvilágitsam őket) erősen izgattak a mult egész héten a presbyterium ellen. Ezek adták azt a tanácsot, hogy ne menjen el senki arra a gyűlésre. És csakugyan nem is jött el arra csak egy lélek sem. Elmélkedjünk egy kissé ezen tárgy felett. Bizonyosan tanulságos lesz ez az elmélkedés ! Mikor 1886-ban mesterségesen kellett Ágyán egyházközségi közgyűlésre egyházközségi tagokat beszerezni : ennek az volt az oka, mert ezt az intézményt, t. i. az egyházközségi közgyűlést, nem ismerte itt senkisem, ilyenről nem hallott itt még a legöregebb egyházközségi tagnak a szép apja sem. Eddig a presbyterium határozott s határozatát megerősítés végett, nem a presbytereket választó egyházközségi tagok gyűléséhez terjesztette le, hanem közvetlen az egyházmegyére terjesztette fel. Igy gondolkoztak itt a templomból kijövő egyházközségi tagok, mikor én magam is kértem őket, hogy menjenek az iskola tantermébe s várjanak ott addig, mig oda megyek. Ígértem, hogy csak a palástot teszem le, s megyek azonnal. De azért nem ment oda és nem várt ott engemet senki sem, mert sehogy sem fért a fejőkbe az, hogy lefele kelljék bármit is vinni, ha azt megerősíteni akarjuk. Semmiképen és sohasem lefele, hanem okvetlen felfele kell azzal menni. És ez az okoskodás nekem ma is természetesnek tetszik, mert nem vét ez a szigorú következtetés (logica) törvénye ellen, és mert olyan eset, hogy bármely ügyben is leterjesztés történjék és nem felterjesztés, nem fordul elő csakugyan sehol a világon, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatás terén. Mikor a mult vasárnap egy lélek sem jött el az egyházközségi közgyűlésre : ennek meg az volt az oka, mert lelketlen népboldogitók arra tanították az egyházközség tagjait, hogy ugy lehet legbiztosabban s legrövidebb uton érvénytelenné tenni a presbyterium végzését, ha senki sem jelenik meg az egyházközségi közgyűlésen. Es ez az okoskodás is természetesnek tetszik nekem, mert ez sem vét a szigorú következtetés törvénye ellen. Nem ám ! de csak azóta, amióta fennáll a 20-ik §. c) pontja. Ez rendeli, hogy valahányszor ujabb terhet kivetni, egyházi fekvő birtokot eladni, venni, csereszerződést, kölcsönügyletet akar kötni a presbyterium, mindannyiszor csak javasolhatja ezeket, de az ezek feletti határozás joga az egyházközségi közgyűlést illeti. Édes jó Istenem ! hiszen a mi egyházaink életéken, az ujabb teher kivetésének, vagy a kölcsönügylet kötésének szüksége azonnal előáll, mihelyt csak egy fala kidől valamelyik egyházi épületnek, mert a rendes bevételekből nem jut semmi rendkívüli kiadásra. Tehát, ha rendkívüli szükséglet fedezése merül fel, ez a fedezés csak ugy eszközölhető, ha vagy ujabb tehet ró a presbyterium az egyházközség tagjaira, vagy kölcsönt vesz fel. Mi lesz, mi történik hát ilyen esetekben, ha az egyházközségi közgyűlés nem tartható meg amiatt, mert nem megy el oda egyetlen egy egyházközségi tag sem ; vagy ha elmennek is pl. öten avagy hatan, de ezek ellenkezőt határoznak azzal, amit a sokkal nagyobb számú presbyterium javaslatba hoz? Annak, aki ezen kérdésre igy felel nekem : legyenek ott és szavazzanak az egyházközségi közgyűlésen a javaslatot előterjesztő presbyterek is, s akkor — kevesebb számú egyházközségi tag ellenében — az a javaslat biztosan határozati erőre lesz emelhető, mondom, annak ezt válaszolom : ez a felelet engem nem elégit ki, mert igaz ugyan, hogy minden presbyter egyszersmind egyházközségi tag is ; de szerintem a saját javaslata felett senki, tehát a presbyter sem határozhat. Én egyházközségi közgyűlésen presbyter szavazatát nem tartom elfogadhatónak. Ha elfogadhatónak tartanám, akkor a mult vasárnapi egyházközségi közgyűlés is meg lett volna tartható. Az én meggyőződésein, a már szerzett tapasztalatok alapján az, hogy a 20. §. c) pontja törlendő törvénykönyvünkből, mert ez nem erő, hanem gyengeség, nem építő, hanem romboló hatalom a mi egyházaink életében. A presbytereket az egyházközségi tagok választják, amazok tehát ezeknek képviselőik, s azért választják azokat, hogy építsék legtisztább érzéseik s legjobb meggyőződéseik szerint a Krisztus testét, vagyis az anyaszentegyházat ; gondoskodjanak affelől, hogy legyenek mindenek ékesen és jó renddel az ekklézsiában; szóval hogy érezzenek és gondolkozzanak ők nem a választók szívével és elméjével, hanem kiki közülök a saját szíve érzéseit és saját elméjének gondolatait használja akkor, mikor az egyház akár anyagi, akár szellemi ügyei felett tanácskoznak. Ám legyen — s ezt én i.s óhajtom — hogy határozottan körülírt nagyobb fontosságú egyházi ügyekben, a presbyterium tartozzék esetről-esetre határozatait a foganatosítás előtt az egyházmegyei közgyűlés, sürgős esetekben pedig csak az esperes és az egyházmegyei gondnok elé terjeszteni, de a presbyterium tevékenységét megbénitani, kezeit mintegy megkötni az által, hogy már csak egy-két száz forint kölcsönnek felvevését, vagy ugyanannyi ujabb tehernek kivetését is az egyházközségi közgyűlés elé tartozik vinni, én a legveszélyesebb intézkedésnek tartom, s azt a törvényt, amely ezt követeli, eltörölném egyetlen toll vonással! Én tehát azok közé tartozom, akik a presbyterium jog- és hatáskörét, a saját egyházuk ugy szellemi mint anyagi ügyeinek intézésében, a lehető legszélesebb alapra kívánjak fektetni, természetesen ugy, hogy minden cselekedeteik és határozataik az egyházmegye elbírálása alá essenek, az egyházmegyének minden cselekedeteikért felelőséggel tartozzanak. Ajánlom ezen elmélkedést a leendő zsinati atyák nagybecsű figyelmébe 1 *) Ágya, 1891. julius 9. Nagy Sándor, evang. reform, le kész. *) Mi nem tartjuk helyesnek a gyülekezetnek kizárását a fontosabb vagyoni ügyek intézéséből. Ez az egyház iránti érdeklődés fenntartásának egyik hathatós eszköze és úgy vagyunk meggyőződve, hogy kellő előkészítés, a gyülekezeti tagokkal való sűrűbb érintkezés mellett soha az elősoroltakhoz hasonló esetek fel nem merülhetnek. Csak ha