Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

térnie, mivel egyedül annak köszönheti létjogosultságát s a német nép egész kulturáját. Bizonyára időszerű kérdés, mely a németek részéről megérdemli a komoly megfigyelést. Lipsius is «io Jahre preussischer Kirchenpolitik» cimű művében abban a nézetben van, hogy Bismarck egyházpolitikája tetemesen meggyengítette a német állam prot. alapjellegét s a protestantismus befofolyását általában, a minek oka azonban magukban a német prot. körökben, nevezetesen azoknak a pártküzdelmeiben is kereshető, mi sok tekintetben iiluzóriussá tette az egységes rémet protestantismus eszn.ényi gondolatát. A régebbi nagyobb theol. nemzedéknek egyik utolsó hatalmas oszlopa dőlt ki Reuss Ede strassburgi tanárnak ápril 15-én, élete 87. évében bekövetkezett halálával. Első rangú prot. theologus, polyhistor és antiquarius volt, ki egyforma klasszicitással kezelte a francia és német nyelvet. Mély vallásos s erős prot. érzéke a kritikát csak eszköznek tekintette az irás örök evang. igazságainak földerítéséhez s megvilágításához, miáltal az ó- s az új-szövetség történeti és vallásos megértésének útjait az ő kedvelt szakmájában jelentékenyen egyengette. Két főműve u. m. «Az uj szöv. szentiratok története)), s «A ker. theologia története az apostoli korszakban)) (utóbbi franciául) első rangú irod. terméke az evangyéliumi protestantismusnak. ((Beszédei a theologiai studiumról» gyakorlati czélt követnek a theol. tudomány rövid rendszerezésében s megkedveltetésében. Nekünk is ez a mű nyitotta meg először a theol. tudomány véghetetlen gazdagságát. A franczia Neander: Pressensé mellett egyik legnagyobb veszteség Reuss halála a prot. theologiára nézve.*) Miután a bajor kormány nem gondolhat ez idő szerint az erős prot. reactió miatt a jezsuiták visszahívására, a redemptoristák visszahívását célozza s e tekintetben Döllingeniek egy általa kikért állítólagos véleményére támaszkodik, mely azoknak a jezsuitákkal való összefüggését, s különös államveszélyességét tagadja. Csudálkoznunk kell Döllinger ilyetén helybenhagyó véleményének létezésén, miután Reusch tanárral egyetemben kiadott «Morálviták a római egyházban» cimű művében napnál világosabban van a kérdés föltüntetve. Lehet, hogy a bajor kormány csak azt a kérdést tette Döllingernek : van-e szerves összefüggés a redemptoristák s a jezsuiták között, s avatkoztak-e be valaha politikai intriguákba ? a mire Döllinger nemmel felelhetett a két rend története alapján. De ha a két rend szellemi összefüggése, nevezetesen a jezsuiták s a redemptoristák moráljának összefüggése tekintetében kért volna fölvilágosítást a kormány az agg tudóstól, s arra nézve, mit lehetne várnia az állam- és néperkölcsiségnek a redemptoristák esetleges egyház-gyakorlati működésétől, ugy erre bizonyára olyan feleletet kapott volna, a milyen a Döllinger-Reusch-féle nagy monumentális műben van letéve, hol Liguori, a rend alapitójának morálja a jezsuitákkal való szoros összefüggésében forrásszerűen van föltüntetve. A kínos ügy, s a bajor kormánynak Döllinger nevével játszó kétes értékű szereplése nagy port vert föl a prot. közgondolkozásban, s élénk megvitatási tárgyát képezi jelenleg a kath. és prot. sőt politikai sajtónak egyaránt. Az a kormány az, mely az eddigi törvényes állapot egyenes megsemmisítésével kiszolgáltatta az ó-katholicismust az ultramontanismusnak, miáltal valóságos gyilkosságot követett el e legújabb kath. reformmozgalom szent ügyén! E tekintetben a *) Nekrológját egyik munkatársunk tollából nemsokára közöljük. Szerk. Kis-Szászország derekasabban viseli magát a legujabbi jezsuita-mozgalommal, s a hozzájok hasonló rendeknek esetleges visszahívásával szemben. Ljból kiállítják Krisztusnak varratlan trieri köntösét! és pedig Konim az u. n. békepüspök. Az 1845. eseményekből ismeretes e rokk története. Sybal történetíró kimutatta, hogy még más 18 krisztusi köntösnek reliquiái ismeretesek. E hamisnak, sőt csalásnak bizonyult rokknak kiállítása tehát nyilvános botrány, mely a kath. nép tiszteletének tárgyát nem képezheti. A német kormánynak egy szavába került volna a botrányos dolog megszüntetése, e helyett azonban — mint olvassuk — Korúm püspök a rendszeresen gyenge német kormánytól 6 heti engedélyt kapott a kiállításra. I öl tehát protestánsok — a kik üdvözülni akartok — a német Rómába Krisztus ereklyéjének tiszteletére! Szívesen látnak ott titeket! Meg lehet vele takarítani az utat és költséget — Rómába gonzagai Sz. Alajos ünnepére és tiszteletére! Eperjes. , Dr. Szlávik Mátyás. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A felső-baranyai egyházmegyében, mint jó forrásból értesülünk, a tavaszszal elrendelt választások utján e. m. e. tanácsbirákká Ambrus József viszlói, Hoff^r Károly kis-harsányi és Fejes Sándor lúzsoki lelkészek választattak meg. A Krisztus lelke tegye mind bölcsebbekké őket, s vezérelje Ítéletüket! — Lapunk szerkesztője néhány heti szabadságra családjával Gyömrőre költözött, s onnan rövid időre Erdélybe utazott rokonai látogatására. Helyettea szerkesztést a mai számmal kezdve Szabó Aladár és Hamar Andor vezetik. — A debreczeni főiskola főgymnasiumában a magyar és latinnyelvek egyik tanszékére hét pályázó közöl Kulcsár End'e csurgói tanárt választotta meg a tanár-válasz tó küldöttség ; a jeles kézpettségű s az irodalom terén is több figyelemreméltó dolgozatával feltűnt fiatal tanárnak e promotiójához szívesen gratulálunk. — A kolozsvári egyetem klasszika-filologiai tanszékére, mely Hegedűs Istvánnak Budapestre áthelyezésével jött üresedésbe, király ő felsége dr. Petz Vilmost, a budapesti evang. főgimnázium tanárát nevezte ki rendes tanárrá. Melegen gratulálunk tisztelt barátunknak e jól megérdemelt előléptetéséhez! — A már.-ugocsai ev. ref. egyházmegyében b. emlékű Timár Pál utódjául világi főjegyzővé dr. Tóth Jenő megyei főszámvevő választatott meg. * Vasárnapi munkaszünet. Lapunknak, mint a valláserkölcsi eszmék hű szolgájának, lehetetlenség meg nem emlékeznie arról, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény immár e jelen vasárnappal érvényre jut, életbe lép. Jól tudjuk, hogy a törvényhozókat nem annyira valláserkölcsi indító okok, mint inkább socialpolitikai gondolatok mozgatták, mikor a törvényt megalkották. Jól tudjuk azt is, hogy a törvény hatálya alól való nagyon is számos kivétel tökéletesen megsemmisíti azok reményét, akik olyan angol vasárnapfélét vártak. Mindazáltal jól esik tudomást vennünk arról, hogy a magyar törvényhozás socialis politikájával legalább kezdeményezésképen oly útra lépett, mely a keresztyén valláserkölcsi gondolkodás érvényesítésre alkalmat ad. Ez alatt ezt értjük, hogy a vasárnapi munkaszünet még nem a vasárnap msgszentelése, de miután a munkaszünet eszméjét a törvényhozás elfogadta, most már mindig többet tehetnek s kell is azoknak tenniök,