Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-19 / 29. szám

lábon a gyülekezetben, mit világosan mutat a nagyon elharapózott Isten káromlás és még inkább a hamis esküvés s az ezzel — fájdalom, — immár együtt járó hamis tanúskodás rettenetes bűne : «A te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot ne tégy, igy szól a IX-ik parancsolat)). Hát mikor valaki a törvényszék elé áll — úgymond — s valamely ügyben, melyet nem látott, nem ismer, megvesztegetve, pénzért hamis esküt teszen le ! Olyan elvetemedettség, amelynek fokát sem tudom megmérni, olyan gyalázatosság, melyet nevén se tudok nevezni, ha csak a szent lélek elleni bűnnel nem hasonlítom össze, amely «nem bocsáttatik meg soha!» Megdorgálja azután őket a törvénytelen összeállásokért, az anyákat a leányok erkölcsi nevelésének elhanyagolásáért s a fiatalságot bűnös könnyelműségeért s így végzi beszédét: ((Térjetek meg, kiáltom nektek ker. Jánossal, mert elközelített Isten országa s valamely fa jó gyümölcsöt nem terem kivágatik és a tűzre dobatik (Máté III. 2 — 10.) Mert nem elég szájjal dicsérni az Istent, nem elég templomba járni buzgón, imádkozni farizeus módra, hanem tisztán kell tartani magunkat a bűntől! Azért vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!)) Beszédjét egy remek imával végzé, mely után ismét a gyülekezet éneke hangzott fel, bezárva ezen a gyülekezetre nézve örökre teledhetetlen isteni tiszteletet. Isteni tisztelet után az ó- és új-kécskei elöljáróság tisztelgését fogadta, melynek nevében Érsek Elek és Antal Balázs jegyzők üdvözölték a fáradhatlan főpapot s végül az újkécskei izraeliták küldöttsége tisztelgett nála élén Weiner Dániel birtokossal. A tisztelgések elvégződvén, még ebéd előtt az első vegyes iskolát látogatta meg, melyben 44 fiú és 52 leány tehát 96 növendék jár fel Gál József segédtanító keze alá. A fiatal segédtanító a nagy létszám daczára is a legszebb sikert mutatta fel, melyért püspök ur méltán megdicsérte. Fél egyre járt az idő, mikor az iskola vizsgálatról szállására térve püspök ur egy kissé megpihent, hogy egy órakor a tiszteletére rendezett dísz-ebédre az egészen összeépült O- és Új-Kécske közt levő s épen ezért «központi»-nak nevezett vendéglőbe menjen. Összegyűlt a vendéglőben ez alkalomra a két község egész értelmisége, mintegy 50 főből álló társaság, melynek kebelében vidám jó kedv uralkodott, s a szebbnélszebb felköszöntők egymást érték. Ebéd után a még hátra levő két iskola megvizsgálása s majd a presbyteri gyűlés következett, ezért már 3 órakor távozni kellett, hogy mind eme hivatalos dolgot ideje korán végezni lehessen. A nagyobb fiú-iskola növendékeinek száma a 2 — 6 osztályban 102, kik Antal Gyula kántortanító vezetése alatt elég szép haladást tanúsítottak. A leányiskola növendékeinek száma pedig 99. Tanitójok az öreg Lakó József, ki agg kora és a növendékek nagy száma daczára is, ha nem is teljesen kifogástalanul, de elég jói teljesítette kötelességét. Az iskolák meglátogatását bevégezve püspök úr az együtt levő presbyterekkel a községház szép nagytermébe ment, hol utolsó hivatalos teendőjét a presbyteri gyűlés megtartását végzé. Itt figyelmeztette az egyház elöljáróit az iskolák túl népességének a tanításra nézve hátrányos voltára, s felhívta figyelmöket ennek következtében a 4-ik iskola felállításának immár elodázhatatlan szükségére, s azután az egyházi adózás és egyéb egyházi ügyek felől magának tájékozást szerezvén berek észté a gyűlést, s ezzel elvégzé már úgy is egészen estvéig tartott hivatalos functióját, mely nemcsak szellemi, de physikai erejét is annyira megviselte már, hogy egy csésze theának elfogyasztása után csakhamar nyugalomra tért annyival inkább, mert a holnapi nap ismét ujabb fáradalmakkal várakozott reá. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. Az orosz császári házba házasodott két német hercegnőnek u. m. a német császár nővérének s a hesszeni nagyherceg leányának legujabbi áttérése a gör. keleti hitre kínos benyomással volt a német prot. körökre. Bár anglikánus közvetítések műve ez áttérés, mégis alig képzelhető, hogy egy ilyen szellemileg szegényes egyházba való áttérésök vallásos indokokon alapulna. A német prot. egyházi körök érzelmeit e kínos alkalomból a leghívebben tolmácsolja a szász tartományi Ev. szövetség következő resolutiója : «Az Ev. szövetség gyűlése mély fájdalommal értesült két német evangyéliumi prot. hercegnőnek a gör. keleti egyházba való áttéréséről. Különösen ma, mikor ez az egyház rendszeresen üldözi az evangy. hitvallást, lehetett ilyen lépésre elkészülve az a német nép, mely a történelemből jól tudja, hogy mennyit köszönhetnek a német fejedelmi házak a reformációnak. A gyűlés abbeli reményének ad kifejezést, hogy jövőben a német prot. fejedelmi családok összes tagjai benn a hazában épugy, mint a külföldön híven fogják követni az evangy. hitvallást, hogy e tekintetben is példányképűi szolgálhassanak a tántorithatlan hithűségben a német prot. népnek.» Ugy látszik már a prot. Németországban is a politika, a vallásos meggyő :ődés kritériuma ! A porosz tartományegyház brandenburgi konzisztoriuma elnökévé Hegel helyébe az eddigi világi h. elnök a főegyházi tanácsban : dr. Schmiedt neveztetett ki. A prot. Berlin ezzel egy békésebb, az ellentéteket kiegyenlítő egyházpolitikának néz elébe, a melyre benső egyházi életét tekintve, a német birodalmi fővárosnak égető szüksége is van. Schrader udvari lelkész helyére pedig Faber magdeburgi superintendens lett Berlinbe a dómba meghíva, a kit a német prot. sajtó «kitünő szónoknak, tájékozott theologusnak s irenikus jellemű embernek)) mond. Első eset ez, jegyzi meg Beyschlag, hogy az u. n. Ev. középpártnak egyik tagja magasabb egyházi hivatalt nyert. Bizonyára haladást jelent e tény a berlini főpapi protestantismus egyházpolitikájában 1 A porosz tartományegyház u. n. Ev. középpártja május 26-án Halléban tartotta rendes évi közgyűlését. Lic. Dr. Weser berlini lelkész volt az ünnepi szónok. Schrader egyetemi főgondnok a gyűlés elnöke. A gyűlésen dr. Beyschlag hallei tanár a «Deutsch Ev. Blattén), mint az Ev. középpárt hivatalos organumának szerkesztője arról a kérdésről értekezett : «Milyen fejlődést vett az egyház és az állam közötti viszony Poroszországban a XIX. században, s milyen javitást igényel az?» Ebben kimutatja, hogy a porosz államnak az ev. egyházhoz való viszonya annyiban változást szenvedett, a mennyiben az állam egy hamis paritási elv alapján prot. alapjellegét megtagadta és sok hajlamot mutat a katholicismus aránytalanul kedvező fogadására, miáltal az állam fejének az ev. egyházhoz való s történeti alapokon nyugvó fensőségi viszonya is bensőleg megalakult. Az államnak újból prot. alapjel'egére kell visszaél*