Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

Melléklet a „PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 27-ik számához, 800 meghallja az Úrtól : «Beteg voltam s te meglátogattál engemet.® Kencssey Béla theologiai tanár a budapesti ref. theol. akadémia nevében üdvözölte a Bethesdát elmondva, hogy a krisztusi szeretet ily eredményeihez szeretné elvinni a világ hitetleneit, a kik nem tudjak, hogy a Krisztus evangélioma Istennek ereje s azokat is, akik még ma sem értik a samaritánusról szóló példázatot. Végre Bachát, ev. esperes és Schrancz ev. lelkész-Szóltak, amaz azt fejtegetve, hogy a reformátusok és lutheránusok küzdelme is, öröme is közös ; emez arról szólva, hogy a Jézus ott van jelen, a hol a békességet kedvelik, mint a Bethesdaban is. A jubileumi ünnepélylyel együtt megtartatott az ujonan készült épületszárny felavatása is. Az ünnepélyen d. e. vagy d. u. az emiitetteken kivül gr. Tisza Lajos, dr. Bakody Tivadar, Biberauer Tivadar, Farkas József theol. tanár, a ref. leányegyház presbyterei és még számosan — férfiak és nők — vettek részt. Vajha az Úr, a kegyelem Istene lelkesítene minél többeket a Krisztusi szeretet munkáinak Krisztusi lélekkel és az ő tőle vett erős, élő hittel való gyakorlására a Bethesda példája által! A derék intézetet pedig virágoztassa és aldja meg az Isten a szenvedők javára, s az evangéliomi protestantismus hasznára és örömére. — (X.) (Mi pedig eszmék pengetői, tervek kovácsai zsurnalisztikái hivatásunkból kifolyólag indítványt teszünk arra nézve : nem volna-e célszerű, hogy a zsinat rendelné el, hogy országos jótékony intézeteink számára, köztük a Bethesda és Országos prot. árvaház javára az ország minden g)ülekezetében évenként egy-egy külön vasárnapon (kórházi vasárnap, árvaházi vasárnap) a templomi perselyek közadakozás végett kitétessenek?! Az Országos Közalapnak van egy perselyes napja: ez a más kettő is megérdemelne. Ajánljuk ez indítványunkat a zsinati atyák b. figyelmébe! Szerk.J * Az ág. hitv. evang. zsinat tárgyában tudva-1 evőleg a kultuszminiszterhez még április hónapban interpellációt intézett br. Kaas Ivor a dunáninneni egyházkerület azon ismeretes magatartása miatt, hogy szláv többsége nem akar részt venni a folyó évben tartandó zsinaton. A miniszter a ház általános helyeslése között jun. 27-én következőleg valaszolt az interpellációra : A kormány az 1791. XXVI. tc. 4. §-ának 2-ik bekezdését, mely az ev. egyház belső rendjének a zsinat által meghatározására s az egyházi törvények hozatalára nézve intézkedik, mindenkivel szemben s minden irányban érvény esitni fogja. A szabályszerűen összehívott, szabályszerűen megalakult zsinaton, szabályszerűen alkotott és ő felsége által megejősitett határozatokat, igenis, tekintet nélkül arra, hogy egyes szabályszerűen meghívottak azon képviseltették magukat vagy nem, a kormány olyanoknak tekinti, mint a melyek az összes magyarhoni agostai evangélikusokat egyaránt kötelezik, mint egyházi törvények és ebből folyólag, ha e határozatok végrehajtásában ne hézségek merülnének fel és az illetékes felekezeti hatóság a kormány segédkezését igénybe venné, igenis a kormány segédkezni fog a hatarozatok végrehajtásánál. A kormány egyszersmind el van határozva, minden állam- és vallásellenes pánszláv izgatásn ak és üzelmeknek elejét állni, a rendelkezésre álló eszközökkel azokat megtorolni és minden esetben a leghatá rozottabban, legerélyesebben eljárni. * A kisújszállási gimnázium köréből. KesziHajdú Lajos tanár magas életkorára való tekintetből, (ez év augusztus havaban 78 évet tölt be), hivataláról lemondott, melyet az egyháztanács a derék és tudós tanférfiú érdemeinek elismerése mellett elfogadott. A tisztes ősz 35 éven keresztül szolgalta Kisújszálláson a magyar protestáns tanügyet fáradhatlan buzgósággal és lelkesedéssel. Az ifjúságot igazi ev. ref. puritán szellemben és azon magasztos hazafias érzületben oktatta, nevelte, melynek maga forradalmi szerepléseért, mint államfogoly martyrja volt. Az egyháztanács tisztelve az érdemet, kimondotta, hogy illő nyugdíjaztatásáról gondoskodni fog. A tanév bezárultával pedig — junius 24-én este — egykori tanítványai közül számosan, több tisztelői és tanártársai tiszteletére bucsulakomát rendeztek, mely alkalommal az ünnepelt érdemeit méltató szép és szellemes felköszöntőkben nem volt hiány, melyekre az ősz tanférfiú, ifjúi hévvel és ékesszólással, minden jelenlevőt mélyen meghatva válaszolt. Általános az óhaj, hogy jól kiérdemelt nyugalmát, csendes békességben és jó egészségben sokáig élvezhesse. * Az eperjesi collegium köréből. Herfurth J. nyug. gymn. tanár történeti tanszékére a pártfogóság junius 28. tartott évzáró gyűlésén 4 jelölt közül 36 szavazattal 6 ellenében Szigeti Lajos uj-malomsoki s. lelkészt választotta. E gyűlésen Schmidt Gyula coll. felügyelő fájdalmas hangon búcsúzott el a pártfogóság nevében a távozó dr. Bartha Béla barátunktól, méltányolva annak a prot. és jogi irodalom, tanügy s a társadalmi élet körében mindnyájunk által készséggel elismert érdemeit, mire Bartha meghatottan valaszolt. A Barthától való búcsúzás nehezen esik a főiskolának és Eperjesnek egyaránt. Helyére a coll. jegyzőségre egyhangúlag dr. Szlávik Mátyás választatott. Jogi tanszékére, a melylyel a Nemzetgazdáságtan, Statisztika és Váltó- és kereskedelmi jog tanitása, 1000 frt fizetés, 14 óra után járó tandíj, vizsgadíj és 2 öl tűzifa van egybekötve, augusztus i-ig terjedő határidővel pályázatot hihietett a gyűlés. A collegium s a kerület közötti viszony rendezése s egyéb ügyek képezték befejező tárgyát annak a népes gyűlésnek, a melynél élénkebbet régen tartottak Eperjesen. A főgymnasium érettségi vizsgájához Zsilinszky Mihály helyére Mauritz Rezső kassai reál isk. igazgató lett kormánybiztosul kiküldve. — (sz.) * Az üdv hadserege Budapesten. Az üdv //aiserege képviselőinek itt létéről már egyik korábbi számban volt említés téve; többek között, hogy Jókait is igen befolyásos embernek tartván a jámbor katonák, elmentek hozzá tisztelegni. Értesülésem szerint Jókai igen szívesen fogadta és türelmesen hallgatta őket, de ilyen forma választ adott tudakozódásaikra: ((Nagyon örülök, hogy országunkba is szándékoznak eljönni; a magyaroknak ugyan nincs önökre szükségök, de lássák csak, mennyi német, tót és más ilyes náczió van itt közöttünk, azokat javítsák meg, azokra nagyon ráfér, azokat ajánlom a pártfogásukba.a A minisztériumnál is jártak, de választ nem nyerhettek, s igy ülést nem tarthattak. Hogy azonban Booth generálisnak «re bene gesta» helyett legalább «veni et vidi»-t írhassanak, a commissarius úr a hírlapok képviselőinek és más érdeklődőknek meghívót küldött a Paris szállodában tartandó értekezletre. Eme meghívás folytán e hét folyamán összegyűlt vagy 14 fiatal hírlapíró, egy rákospalotai illemtanár, a Bethesda orvosa, a Bibliatársaság elárusítója, egy nyugalmazott hivatalszolga, két pinczér, — no meg én is ide tévedtem ! Eleinte azt hittem, hogy ez a két jámbor üdv-honvéd oroszlán barlangban lesz a sok hírlaptudósító között. Mennyire csalódtam ! «Conticuere omnes intentique ora tenebant». Még a szivarjukat is csak biztatás mellett merték újból használni. A hadnagy úr, majd a commissarius imádkozott; majd az utóbbi felszólítására a hadnagy úr elbeszélte katona-életét svájezi német akczentussal, a commissarius úr meg ja-