Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

nak adandó több szavazat a legfontosabb önkormányzati ügyek iránt való érdeklődést szüntetné meg; mert — ugy mond — ennek egyedüli alapja csak az irigység lehetne, ez pedig egyházakhoz nem illő dolog. Nem bizony ; de miért nem kiáltja ezt oda dr. Hungarus ur azoknak a nagy egyházaknak, melyek több szavazatot kívánnak, mert hát — mint dr. H. ur szépen kimutatta — mivelhogy azért a hegemónia még sem kerül az ő kezükbe, ennek a kívánságnak az alapja sem hatalomvágy tehát — mint ez is bebizonyíttatott — hanem egyedül az irigység, hogy azok az apró-cseprő, kis egyházak is épen annyit szavaznak, mint mi, a kiknek több a prezsbiterünk, mint nekik hivők ! A harmadik pont azt vitatja, hogy e javaslat törvényerőre emelése effvházunk demokra<j o ^ tikus jellegét sem változtatná meg, erre felhozza érvül Franczia- és Magyarországokat, mint a melyekben Paris és Budapest több képviselőt küld a parlamentbe, mint Bougival és Haraszti, de azért alkotmányuk mégis csak democraticus. A példát ugyan jobban is meg lehetett volna választani, s lehetett volna felhozni igazán democraticus népeket és országokat, de igy is jó, mert még az északamerikai nagy köztársaság példája sem bizonyítana itt többet, mert hiszen ez az államról vett analógia alapjában téves. Az államban a monas az egyén, az egyházban pedig a gyülekezet; mig tehát az állam democraticus jellegét nem alterálja az, ha Paris többet szavaz mint Bougival, addig az egyházét nagyon is alterálja, ha Debreczen többet szavaz, mint Vencsellő. Mert hogy ott azért a monasok lehetnek egyenlő jogúak, itt ellenben már egyiknek több joga lenne, mint a másiknak. Erről azonban később. E három érv tehát a legjobb akarat mellett is legalább is annyit bizonyít a javaslat ellen, mint mellette; sőt mivel azt akarja bizonyít mi, hogy az a jelenlegi állapotot nem változtatja meg, ezzel együtt azt is bizonyítja, hogy tehát nincs is rá szükség. Van elég dolog, a mit meg kellene változtatni, azt csináljuk. Tagadhatatlanul ezek is igen fontos körülmények, de mégis egészen más az, a mi bennem e javaslatok iránt komoly aggodalmakat támaszt, s ez az, a mit dr. Hungarus úr a 4—ik pontban s harmadik közleményében oly világosan kifejt : a gyülekezeti elv megtámadtatása. Határozottan kimondja, hogy a gyülekezeti elv szép ugyan, de nagyon is abstract, nagyon is elvont. Hogy ez alatt ki mit ért, az teljes szabadságára hagyatik mindenkinek Én őszintén megvalva semmit sem vagyok képes alatta érteni, de azt hiszem, dr. Hungarus ur sem ért sokkal többet. Mivel azonban ezzel a szóval szokták néhol az egészséges gondolatokat agyon ütni, úgy sejtem, azt akarja jelenteni, hogy a gyülekezeti elv valami légből kapott ideális gondolat és kivihetetlen a gyakorlatban. Pedig ha széttekintünk, könnyű meglátnunk ennek a nagyon is abstract, nagyon is elvont elvnek nagyon is concrét megvalósulását. Vagy nem ezen az elven nyugszik-e a mi egyházunk is? Igen, dr. Hungarus ur, az én presbyteriumom egy erkölcsi individuum, s ma még, legalább hivatalosan, hála Isten az a debreczeni is, meg a vencsellői is, ha ugyan ott van. Ezt nem látja ez a javaslat, ezt nem akarja látni dr. Hungarus ur. Mert ha ezt látná, nem vádolna engem következetlenséggel azért, mert azt mondom, hogy mint az államban az állam monasáé, az egyéné minden jog, ugy az egyházban is az egyház monasáé, mi a gyülekezet; s nem igazítaná ki okoskodásomat következetesre ily formán : az egyházban ugyan a gyülekezet a monas, és épen ezért, mint az államban, ugy az egyházban is az egyéné minden jog. Ezt a következetességet én nem kívánom megtanulni. Itt kezd kitűnni dr. Hungarus félreértése, a mit a harmadik közleményben egész világosan kifejt, itt még csak tanít, hogy úgy kellett volna okoskodnom, később aztán bizonyosra vévén, hogy tanácsának engedtem, azt hiszi, hogy már úgy is okoskodtam, s szórói-szóra ezt mondja: ccAzt mondja dr. Aristophanes, hogy az államban az egyéné minden jog; igy kell ennek lenni az egyházban is. Jó, elfogadom.)) Csakhogy én meg nem logadom ám el, mert én ezt nem mondtam, csak dr. Hungarus ur szerette volna, ha mondtam volna, hogy aztán megczáfolhasson. Igy ármánykodik ő ellenem ! Jóakaratú tanítást ad! s aztán — annak az alapján jól elveri rajtam a port. Természetes dolog, hogy ha igy veszszük fel a kérdést, akkor engem tüzetes megfigyelés alá'kellene fogni, ha be nem látnám, hogy dr. Hungarus urnák igaza van. De nem igy áll a dolog. Mert a gyülekezetet a polgári községgel egy vonalra állítani sokkal sértőbb, mint egy bármily kövér vagy bármily gérbics emberrel, azon felül pedig — a tények sem engedik. A keresztyén gyülekezet nem egy közigazgatási czélból alakult község, még csak nem is hitközség, mint a zsidóké, hanem ekklézsia, a kiválasztottak gyülekezete, a szentek egyessége,