Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

álomnak is, a tespedésnek is. Ne adjunk-e neki oda minden jogot, minden kényelmet, hogy valahára felébredjen, ne utaljuk-e minden áron önmunkásságra, ne keltsünk-e benne érdeklődést az egyház minden ügyei iránt? Tal 111 eö

is igen. Minden szép theoriát, minden édes nyugalmat, minden kényelmes kormányzást, minden reménybeli közgazgatási gyorsaságot és pontosságot legyünk készek feláldozni azért az egyért: az ébredésért. Ámen. Dr. Aristophanes. TÁRCA. Catholicae res. (Folytatás.) S hogy miként zsarolták ezek a pápák hazánkar. évszázadokon át; bizonyítják a «pápai adószedők)) jelentései is. «Egy-egy czimen kivetett adók behajtása évtizedekig eltartott; gyakran az egyik kivetés hátralékainak behajtása még véget sem ért, mint p. o. az 1245-ki buszadoké, midőn a másiknak az 1274-diki tizedeknek gyűjtése már javában folyt. Ily módon a pápai adószedők működése folytonossá vált; egyik a másiknak adta át működési körét, s ezzel együtt iratait; s mondhatjuk, hogy a XIII. század második felétől kezdve a XIV. végéig a pápának folyton volt megbízottja Magyarországon, ki egyik-másik czitn alatt kivetett rendkívüli adózás ügyében járt el.» «A már-már folytonossá válni kezdő tizedeken kivül csakhamar még egyéb rendkívüli fizetésekre is kötelezte a pápa Magyarország papságát; különösen súlyos volt az a teher, mely a XIV. század elején, Gentilis bibornok követsége idejében a követség költségeinek fedezéseként s a követi fényes udvar ellátásának ürügye alatt procuracio czimén reá háramlott.a «V. Kelemen pápa Gentilis de Monteflorum bíboros követi megbízó-levelével egy időben, 1307. aug. 8-án felhatalmazta őt, hogy Magyarország összes papjait — a világiakat ugy, mint a szerzeteseket — a legszigorúbb egyházi fenyítékkel is kényszeritheti a tetemesre szabott procuraciók lefizetésére.)) (Mon. Vaticana. Series. I. Tom. II. 6. lap.). Óriási összegek voltak azok, melyeket e czimen a pápai követ Magyarország papjaitól behajtott s behajtatott megbízottjai által. 1316. évi dec. 8-ikán XXII. János pápa fontos tartalmú bullát intézett Magyarország összes papságához. (Tbeiner Mon. Ilung. I. 446. 1.). ((Elmondja ebben, hogy a szent szék nem képes állása követelményeinek és szándékainak, melyek a hívek javát célozzák, megfelelni; mert jövedelmei szükségleteit nem födözik. Ezért elhatározta a pápa, hogy azon egyházi javadalmak első évi bevételei, melyek a bulla keltekor üresedésben vannak, vagy három éven belől megürülnek, a pápai kamara javára essenek. Az új adózás megállapítására szolgáljon a tized kivetés, a mint azt országokként a «taxatio decima» meghatározza)) stb. (Lásd «Pápai adószedők Magyarországon a XIII. és XIV. században.)) Dr. Eejérpataky Lászlótól «Századok» 1887. foly. 503-50

5- !•)• 1338-ban pedig, midőn az országgyűlés az egyházakra és a papokra is némi adót vetett, a magyar főpapság e határozat ellenében Avignonba XIl. Benedek pápához fordul; a pápától kér segélyt a hazai törvény ellen (akár napjainkban is! Czékus), s bepanaszolja előtte Károly királyt és az országgyűlést, megírván neki többek között azt is, hogy Magyarország a szent szék tulajdona. «Et regni Hungáriáé, qitod sem per devotum et peculiare Sanctae Romanae Ecclesiae exstitit.» stb. (Lásd : Pray «Annales)) lib. II. 46. lap.). Hogy VI. Kelemen pápa mennyire fel tudta használni Lajos királyunk vakbuzgalmát, s milyen játékot űzött vele, ismerjük. A midőn Johannát, te stvére gyilkosát bűntelennek nyilvánította, «megbűvöl tetvén» ez elvetemült nőnek nemcsak szemei, de sok aranyai által is, melyekkel folyton üres kincstárát megtöltheté. Hogy nemzetünk milyen türelmesen hordozta a pápai jármot, mutatja az 1387. évi országgyűlés, a melynek egyik végzése szerint Zsigmondot csak azon feltétel alatt választják királylyá, hogy: «Idegen számára nem kérhet országunkban levő javadalmat urunktól, legfőbb papunktól, a pápától, hanem magyar nemzetbelieknek köteles adni a főpapi állásokat, méltóságokat.)) (((Anjonkori Diplomácziai Emlékek)) III. k. 821. 1.). És hogy ilyen körülmények között hova sülyedt a királyi tekintély, mutatja ugyancsak Zsigmond király példája, a ki még 1397. után is arra kéti a pápát, hogy egyik-másik kedvelt hivének javadalmat adjon. (Századok «IX. Bonifácz pápa Bullái» 1890. 486. 1.). Az 1447-ben tartott országgyűlés a papoknak ((hűtlenség büntetése alatt tiltja meg, ho gy az egyházi hivatalok, püspökségek keresésében, vagy egyházi törvényes kérdésekben az illető egyház i törvényszékek mellőztével, egyenesen Rómába a pápához folyamodjanak^ (Horváth Mihály: ((Magyarok tört.» III. k. 17. 1.). 1448-ban Hunyady hasztalan fordul az előbb őt bizgató pápához, hogy a török ellenében adjon segélyt. «A pápa e helyett herczegi czímet s ar anylánczról függő mellkeresztet küld néki. S a nagy hő s udvariasan adja tudtára a pápának, hogy ez igen me llekes dolog, s ő a keresztyénségfejétől inkább segedelmet vá't a keresztyénség ellenségének a megtörésére. E szerény hős a berezegi czímmel soha nem élt, a keresztet pedig a gyulafehérvári káptalannak ajándékozta.)) (Horváth : M. III. k. 20.1.). 1450-ben egv Bálint nevű pálos szerzetes, pápai követ és gyóntató egy pápai brevével jelent meg az országban, mely őt dömösi préposttá nevezte ki. Az országtanács nem fogadta el a királyi kegyúri jogot sértő brevét és István esztergomi prépost gondviselésére bizta a dömösi prépostságot. A mellőzött Bálint e miatt egyházi átkot eszközölt ki a pápától István ellen, ha a prépostságot át nem adja. Ekkor a rendek indulatosan tőitek ki az olaszok s a szent szék ellen, kijelentve, hogy Bálintot befogadni egyáltalában nem akarják, J- a pápának megíratták, hogy bármit készebbek tűrni, mintsem az ország jogait megsérteni engedjék. (Lásd : Horváth M. ((Magyarok tört.» III. k. 30. 1.). 1458-ban II. Pius (Aeneas Sylvius) Mátyást azon levelében, melyben neki felmagasztaltatását tudtára adja, királynak czímezi ugyan, de azon császárpártiaknak, kik neki e miatt szemrehányást tőnek, nem kételkedett akként válaszolni, hogy: ((nyugodnának meg; ő csak addig nevezi Mátyást királynak, míg őt a királyság csendes birtokában meghagyják.)) (Campanius «Vita Pii II.» 462 1. Horváth. M. ÍII. k. 88. 1.). 1469-ben, a midőn Mátyás királyunk Podjebráddal alkudozott, ennek fiai biztosító levél nélkül Olmü-