Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

czig kisérték őt, a hova Mátyás gyűlést hirdetett. Itt a pápai követ Koborella Lőrincz, II. Pál pápa meghagyá- | sából arra in gerle Mátyást, hogy tenné fogoly lyá a két hérczeget. De ő e méltatlan tanácsot bosszúsággal utasítá el magától. (Galeotus Mart. «De Matbiae regis dictis et factis.» Cap. I. Schwandtnernél I. 535. 1.) Tudjuk, hogy aPodjebráddalfolyt dicstelen háborúba is a pápák tüzelték bele Mátyás királyunkat, mely annyi pénz és véráldozatot kivánt nemzetünktől. (Lásd Csánky Dezső: «I. Mátyás udvara» Századok 1883. f.) 1471-ben az országgyűlés rendeli, hogy «Rómába panaszkodni senki se menjen, különben javadalmát, ha ez nincs, fejét veszitse». Horváth: M. III. k. 145 1.). 1480-ban is Mátyás királyunk tele van a pápa (IV. Sixtus) kétszinű politikája miatti panaszszal; aki a király kegyúri jogát is folyton sérté. ((Bizonyára fájlaljuk — úgymond — hogy a keresztyénség védelmeért tett annyi fáradalmaink után ő szentségétől, kitől egyebet érdemelnénk, oly gyakran zaklattatunk. Mi a modrusi püspökséget illeti, ugy hiszszük, nem tenne ilyeneket ő szentsége, ha tudná, mily nagyon szívökre veszik az ily félét a magyarok. Hogy tehát erről világos tudomása legyen ő szentségének, győződjék meg róla, hogy a magyar nemzet ama kettős keresztet, mely országunk czimere, inkább hármassá változtatja, mintsem abban megegyezzék, hogy a koronához tartozó főpapi javadalmak a szent szék által töltessenek be.» (Horváth M. III. k. 185. 1.). 1489-ben pedig VIII. Incze («a haza atyja!») követének Pechinollio Angelo ortanói püspöknek Mátyásunk igy felelt többek között: «Minden időben a szent szék vagy követének egyszerű felhivására kész voltam fegyvert ragadni, mégis a szent szék leghívebb törekvéseimben cserben hagyott.» ((Reméltem, hogy sikerülni fog ezúttal keresztyén hitre téríteni a törököt, de a szent szék nem hallgatott meg.» ((Ellenkezőleg ő szentsége a pápa ugy viselkedett irányomban, mint tekintélyemnek, dicsőségemnek irigye.» «Ő szentsége a pápa azzal sem érte be, hogy elleneim ösztökéllésére legátusait küldé a franczia királyhoz, hanem nem restelte követemet, a n.-váradi püspököt, ki ekkor megbizásomból Francziaországban volt, egy breve segítségével ügyem árulójává tenni, s azt arra bírni, hogy ezentúl e török (Zizim) kiadatását ne részemre, hanem a szent szék részére közvetítse.)) «Ne gondolja ő szentsége, hogy cselekedeteinek a rugóját nem ismerem, ismerem a franczia király legelőkelőbb tanácsosai leveleiből. O szentsége a velenczeieknek akarja e szegény török herczeget átszolgáltatni, mert ezért néhány ezer aranynyal kínálták meg.» ((Azonban cselekedjék ő szentsége tetszése szerint, nekem az teljesen mindegy. Ellenségeskedjék ő szentsége továbbra is, mint a hogy eddig tette : arról biztosítom, hogy ügyeim s királyságaim tekintetében nem fogom a kellő erélyt és tapintatot elmulasztani.)) «A mi végezetül önnek ügyét illeti legátus uram, hogy én az anconaiakat — kiket én török meg velenczei ellen védelmembe fogtam — most szolgáltassam ki ő szentségének, oly kívánság ez, melyre becsületem s méltóságom megsértése nélkül nem is felelhetek, legkevésbé most, mikor ő szentsége az anconiaikat bosszúságomra és a velenczeiek örömére excommunicálta, s minden kigondolható egyházi büntetésekkel illette.)) (Lásd: Mircse János ((Emlékezések Mátyás király élete utolsóelőtti évéből)) «Századok» 1882. foly.). (Folyt, köv.) Czékus László, ev. lelkész. BELFÖLD. Ő felsége a király Pécsett. Ivöz tudomásu . dolog, hogy Ő felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk a restaurált, sőt csaknem egészen újnak mondható pécsi székesegyház felavatása alkalmából — mint azt ez előtt 11 évvel megígérte — Pécs városát legmagasabb látogatásával szerencséltetni kegyeskedett. Mondanom se kellene tán, hogy Pécs ez alkalommal ugyancsak kitett magáért, hogy az a két nap, melyet Ő felsége itt töltött, az ünnepélyességek oly lánczolata volt, mely ugy külső tény és pompában, mint az itt egybegyűlt óriási közönségnek a király személye iránt tanúsított tiszteletteljes érdeklődése tekintetébők ritkítja párját a maga nemében. O felsége látogatásának hírére a felső-baranyai, úgy a szomszédos alsó-baranya-bácsi és tolnai egyházmegyék hatóságai, kellő időben megjették hivatalos jelentésüket illető helyre, melyszerint O felsége legmagasabb színe előtt testületileg óhajtják egyházuk nevében hódolatteljes tisztelgésüket megtenni. Igy felvétetvén egyházunk a programmba, már jóval előbb azon örvendetes hírt vettük, hogy szeretve tisztelt főpásztorunk, Szász Károly püspök ur is lejön ez alkalommal Pécsre s mi lehetett természetesebb, mint hogy küldöttségünknek a király elé vezetésére szives készséggel vállalkozott. Pécs város hatósága gondoskodott a küldöttség elszállásolásáról, mit a szállásoló bizottság elnöke, a küldöttségek minden egyes tagjával külön-külön előre tudatott, mely figyelemért fogadja a nemes város hatósága e helyütt is hálás köszönetünket. Megérkezvén a küldöttségek f. hó 20-án Pécsre, püspök úrtól azon felhívást vettük, hogy másnap reggel 6 órakor a városháztéren teljes díszben mindnyájan megjelenjünk. Másnap reggel 6 órakor a kitűzött helyen voltunk, hova püspök ur is megérkezett és a hol a belső-somogyi egyházmegye küldöttsége, Begedi István esperes úrral élén, szintén hozzánk csatlakozott s ekként a 4 küldöttség, Szász Károly püspök úrral élén, egy egészszé alakult. Alig helyezett el bennünket a rendező bizottság a királyt váró küldöttségek sorában a legszebb és legalkalmasabb helyen, nyomban vettük — mindenkinek saját nevére kiállítva — azt a belépti jegyet, melylyel másnap, a már felavatott székesegyházban a király jelenlétében tartott «Te Deum»-on megjelenhettünk. Majd közelgett a 7 óra, a király érkezésének ideje, vezető püspökünk néhány perezre tőlünk búcsút vett, a számára rendelt díszes fogaton a király fogadására az indóházhoz ment. Püspökünk egy kissé elkésett, az indóház perionjára már be nem mehetett, sőt a mi több a népáradat közé sodortatott, de épen ez a körülmény volt az, mi az ő kiváló egyéniségének e véletlenben is ujabb bizonyítékául szolgált, mert íme a király a mint kocsijához jött, a sokasag közt püspökünket meglátva hozzá lépett s nyájas és szívélyes megszóllitássál tüntetette ki őt. Végre megszólaltak Pécsnek szebbnél-szebb hangzású érez nyelvei s O felsége a kitűnő Ízléssel feldíszitett és zászlótengerben úszó utczákon keresztül, a nagy sokaság lelkes éljenzései közt, Pécs városába, a helyéül berendezett püspöki palotába bevonult. Nem sokára megkezdődtek a tisztelgések. A róm. kath. klérus s közjogi helyzetnél fogva előttünk említtetni szokott görögkeleti egyház után nyomban következtünk mi s az elíogadó terem ajtói előttünk megnyíltak. Mél-