Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-21 / 25. szám

Horváth eképen meggyőződvén, hogy még a reformáció terjedése közben sem tagadják meg tőle az anyagi előnyöket és a szokott és nem szokott járulékokat a lelkészek, készségesen elnézte azok szervezkedését az ev. egyház értelmében, sőt nyíltan bátorította őket a római egyházban dívó visszaélések megszüntetésére. Már 1538-ban dunaveczi várából igy szólította meg a lelkészeket: Yr Pfaffen vorberget Ewer Kynder; ich vorberge meine nicht: secht demostrans eum puerum filium suunri urbárium. Ich will nicht gestatten Ehebrecherey von euch, oder das eyner Etliche bey ym habén soll zwe Köchenn, Sunder so ym jemant eyr jong Mcydeleyn hett, kann ich leyden- Denn ich hab selber eyn balken lm Oge, wie kann ich eyn anderen eyn Stobleyn raus nemen.» (Ti papok eltitkoljátok gyermekeiteket, én az enyimet nem titkolom, lássátok —• és ekkor rámutatott az ő csinos fiára. Én nem akarom tűrni, hogy köztetek házasságtörés legyen, vagy hogy szakácsné czimén néhány nőt tartsatok, hanem ha valaki egy fiatal leányt magához vesz, azt el fogom nézni. Mert nekem is van gerenda a szememben, hogy akarjam hát a szálkát kivenni másnak szeméből.») <V

e

'se kü

v

-) Weber Samu. KÜLFÖLD. Az Egidy-féle új keresztyén egyház. Említettem volt, hogy a «Komoly gondolatok)) irója nyolcz füzetre terjedő czikksorozatot kezdett meg, a melyben az ő eszméi szerint restaurálandó keresztyénség minden lényegesebb részét szándékozott kifejteni, hogy ne láttassék csak fecsegőnek, hanem bebizonyítsa, hogy vannak olyan gondolatai, a melyek szerint csakugyan lehet — legalább az ő felfogása után indulva — a mai, magát túlélt egyházi életet önmagának visszaadni, a melyben aztán minden egyes egyén fönakadás nélkül élhet hitének s vallásos meggyőződésének. A czikksorozat véget ért. Az «Ausbau der Ernsten Gedanken» előttünk áll. A katona egyházreformer keresztyénségi épülete elkészült. Ismerkedjünk meg vele; lássuk, vájjon szilárd-e az épület, vannak-e biztos alapkövei, oszlopai, vagy csak amúgy németországbeli szokás szerint épit ő is?! A czikksorozat első füzete azzal foglalkozik, hogy mit nem s mit akar az iró, hogy létre jöjjön?! Szerényen b evallja, hogy «ő semmit sem tehet, hanem igenis annak a keresztyén gondolatnak, mely sok millió ember szivében él, életre kell kelnie, s azt teljes szabadsággal napvilágra kell hozni!)) Nos? ... hát ez szép dolog, hanem az a főkérdés, vájjon az a gondolat alkalmas alakban, alkalmas időben nyer-e kifejezést? Mióta a protestantismus diadalmat nyert, nincsen elzárva az út a szabad vélemény nyilvánításra, szerzőnek sem áll senki útjában, hogy komoly gondolataival előhozakodjék, csakhogy ismét az a fő: milyen módon teszi ezt ?... Jóllehet a vallásos, a hitbeli meggyőződés nem az értelem dolga, de mégis, ha valaki a mai világban a műveltebb köröket is meg akarja nyerni a saját vallásának, tudományosan képzett egyénekbe is t

bele akarja oltani a maga hitét: mulhatlanul szükséges, hogy kellő tudományos készültséggel fogjon hozzá akarata keresztülviteléhez, különben munkája nem lesz más, mint hiábavaló küzködés, birkózás, melyben a kisebbet mindig maga kénytelen húzni. Az új keresztyénség harczosa nem mondhatni, hogy e tekintetben szerencsés volna ! Az épület köveknek összerakása sem nem tudományos színezetű, sem nem elég erős, Az első füzet, mely az épület első kövének volna talán tekintendő, nem más, mint már a két előző röpirat unalmas ismétlése. Minden egyes mondat ezzel kezdődik : «én nem akarom ezt vagy amaztw ... s ezzel végződik : «én ezt akarom»... S összefoglalva összes (takarom és nem akarom»-jait, a 10-ik lapon igy állítja sorba teendőit: «nem kutatom azt, a mi igaz, azt akarom csak, hogy ami nem igaz mellőzve legyen; nem akarok szentségteleniteni, hanem megszentelni; nem akarok tiszteletlenséget, hanem tisztiszteletet; nem akarok szakadást, hanem egységet; nem akarok rombolni, hanem építeni; nem akarok rabolni, hanem adni; nem akarok ellenség lenni, hanem keresztyén módra gondolkozni; nem akarok bölcsnek látszani, hanem alázatosan akarok imádkozni; nem akarok mesterkedni, szolgálni akarok» ... S mindezt «a legkíméletesebb, a legtapintatosabb módotD) fogja megtenni «a legegyszerűbb, a legbékésebb eszközökkel)). Szép, hogy készen van rá, hogy csalódhatik!... Vigasztalása az, hogy keresztyén szabadságával él... A mire a válasz ez : éljen vele okosan! Büszkén mondja azonban, mintegy föl sem véve az esetleges csalódást: «eddigi életemhez híven, szilárdan folytatom tovább az utat, melyet Isten jelölt ki számomra; a fény, mely tiszta múltból sugárzik reám, az én egyetlen vezetőm életem további folyamán is» (12—13. 1.), a mi egyúttal a szerző kiváltságos helyzetét is rajzolni akarja, mint olyanét, a ki valami próféta módjára van hivatva szerepelni, hogy az emberiséget évszázadokon át tartott bolond hitéből kijózanítsa. Nézzük, hogyan történik a kijózanitás! Ki a keresztyén ? ... ezzel a kérdéssel foglalkozik a IX— ilc füzet. A feleletet nem maga a szerző adja meg, hanem a «régi dresdai énekeskönyv» egy énekét közli (549. számú ének), melynek gondolatmenete ez: «Isten az, a ki mindent tud, a ki a lelkeket is ismeri. A ker. ember az ő nevére van keresztelve s hitből vannak a cselekedetei az ilyen embernek, a ki különben méltatlan Istennek a kegyelmére. Fel sem tudjuk sorolni, mennyiszer vétkezünk Isten ellen s csak imádság után emelkedhetünk hozzá, kérvén őt: légy kegyelmes, ne itélj érdemem szerint. Nálad van a bűnbocsánat, adj vigaszt, hogy jóra igyekezzem !» ... Ez az ének a szerző szerint híven tükrözi vissza, hogy az ember nem igazi keresztyén sohasem, hanem legfölebb csak iparkodik az lenni. Krisztust követni!... ez a fő, s a szerző maga is megvallja, hogy ((Krisztust soha utói nem érhetjük, hanem legfölebb megközelíthetjük, s ha ezt valósággal, igazán s komolyan teszszük: akkor keresztyének, azaz emberek lehetünk, kik a Krisztus követői vagyunk.)) Tehát a Krisztus ! Nem tagadhatja meg őt még a szerző sem! Nem, látszólag, de azután mindent megvon tőle, s a rationalismus szemüvegét használva, a háttérbe szorítja teljesen. Pedig kár! mert magával jő ellenmondásba mindjárt az 5. lapon, a hol igy szól: «a keresztyén ember ismertető jele a kereszt, mely az isteni szeretetet jelképezi, mely a kereszten nyerte a legnagyobb bizonyságot az üdv felől s hirdeti, hogy azzal a jellel győzünk.)) Nos?... a kereszt Krisztus nélkül mi jelentőségű ? Nem a Krisztus neve-e az a jel, a melylyel győzünk ?s ha megtagadjuk Krisztust: mi lesz a jel? Persze hogy ez nem számit, hiszen minek az embernek a Krisztus, mikor megvan már az elv?! El a személylyel!... Gsoda, hogy egyúttal a