Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

lyeknek lelkészei akkor leendnek igazán a haza oszlopai, hív polgárai, s Rómába tekintgetés nélkül ápolandhatják a nemzedékekben a saját hazájok szeretetét. Addig is azonban, míg ez az áldott idő bekövetkezik, az államok és a társadalmi élet jól felfogott érdeke követeli, hogy e kevélykedő s az állammal is szembeszálló hatalom szárnyai minél jobban megnyirbáltassanak. Legelső teendő volna a jezsuiták kitiltásáról szolló törvényt a legszigorúbban végrehajtani. Szinte érthetetlen, hogy miként tarthatnak azok ma is nálunk iskolákat, holott kitiltásukat törvény mondta ki. Olyan ezek működése, mint a szén poré; finom, átlátszó, nem látható a levegőben; de lassanként rárakodik a lélekzetre és ruházatra, hogy azt tönkre tegye. Es szinte fáj rágondolni, hogy ennek a lovagias, nemes szívű s a mi hazánkban nagyra hivatott magyar aristokratia gyermekeinek a nevelése az ő kezükbe van letéve. Kalocsa. ... Nagy-Szombat. Teremtő Isten! mit tanítanak ott a más felekezetekről; kivált a reformátióról, s a protestánsokról. Az a csuda, hogy az ő kezeik alól kikerült növendékek közül bir akadni felnőtt korukban olyan, a ki türelemig és szeretetig képes magát emancipálni a pokol fajzatjának, s elkárhozásra méltó eretnekeknek bélyegzett protestánsok iránt. A {oxxis-főből nyíltan csörgedeznek szét az országba a gyűlölet, lenézés, kiátkozás vizei azokon az ereken, melyek katholikus Lapoknak neveztetnek ; melyek között kiválta Magyar Állam és a Rcligió tűnnek ki a protestánsok elleni gyalázkodás olyan szótárával, milyet protestáns író nem használt ebben a században. Igen, dicsekszem vele, hogy mi feltárjuk a sebeket, de sohasem szaggatunk ; elmondjuk panaszainkat, de nem káromkodunk ; kívánjuk jogainkat, de nem lazítunk; tűrünk, de a hazát nem fenyegetjük háborúval. Szükség, hogy ama kath. lapokat a közvádló vegye figyelmébe, mint a más felekezet ellen lázitókat és gyalázókat. Mert ha igaz az ő állításuk, akkor a protestánsokat kell kipusztítani; ha pedig nem igaz, lakoljanak rágalmaikért. Átaláhan pedig az igazság kiderítése, a különböző vallások megbirálása, s azok közül a legjobbnak kiválasztása csak akkor történhet nagy tömegekben, ha a katholikus világi elem, maga vizsgálgatja, tanulmányozandja saját egyháza, vallása, klérusa dolgait. Mert ha egyszer tisztába jő egyháza dogmáival, és a Krisztus által vallott elvekkel; az ő egyháza jelen kultusaival, és a Krisztus (délekben és igazság»-ban való parancsolatával, lehetetlen, hogy akkor reá ne lépjen a reformátorok útjára. De miként nyerjenek ezekről világosságot ? Lapjainkat nem járatják, katekhizmusunkat soha sem látták ; a bibliát nem olvassák, tehát a saját vallásukat nagyon felületesen ismerik; mert nem volt alkalmuk azt miből megismerniök. Ezt az alkalmat kötelességünk nekünk protestánsoknak megadni; a mit az által eszközölhetünk, ha az ő hitcikkelyeiket, azok eredetének, titkos céljának leírását apró röpiratokban kezeikbe szolgáltatjuk; hadd olvassák, hadd értsék meg magok; hadd lássák meg, hogy mint használták fel a vallást a klérus hatalma növelésére. Igen; mozduljatok meg ti avatott tollak, Írjatok ezekről a dolgokról, terjeszszétek olcsón és ingyen kath. testvéreink között; hadd lássanak, hadd ítéljenek maguk s így hadd térhessenek vissza az Istenek lélekben és igazságban való imádásához. Alakítsunk egy Rákóczy, vagy Bocskay, egy Kálvin, szóról egy ref. könyvkiadó társidatot egyenesen kath. testvéreink felvilágosítását célzó könyvek kiadására és terjesztésére. xMozduljon meg hosszas aléltságából a magyar protestatismus; teljesítse magasztos hivatását a felvilágosodás zászlója lobogtatásában; harcoljon, küzdjön a sötétség ellen. Mit ér az a vallás, mely csak a mult dicsőségén mereng, de a jelenben terjeszkedni nem akar. El a gyáva meghunyászkodá'ssal, ki vele a tétlen tespedéssel fel a küzdelemre 1 Előre ! A talajt eléggé megkészítette mér a XIX. század felvilágosodása.... Mert hiába. Mégis csak mozog a föld Hetesy Viktor. Zsoltárátdolgozási kísérletek. Igazi lelki örömet szerezhet mindazoknak, kik a használatban levő énekek megújítása iránt érdeklődnek, ama mozgalom, mely e téren mostanában megindult. Valóban sajátságosnak tűnik föl azon körülmény, hogy bár már az 188r — 82-iki debreczeni zsinat kimondta az énekeskönyv megújításának szükségességét —- jó hosszú ideig majdnem éjjeli csend uralkodott e téren — míg most általánosan örvendetes igyekezet mutatkozik; a közönyösség, s tétlenség helyét serény munkásság foglalja el. Igy is kell ennek lenni, mert csak igy lehet lépésről-lépésre közelebb jutni az óhajtott czélhoz. De ez meg még messze van. Mert ha valaki csak kevés érdeklődéssel is, de figyelmére méltatja ez ügyet; nagyon sok nehézséggel fog megismerkedni. Mindenesetre a munkásságnak oly mértékben folytatása, a mint most megkezdődött, csak elősegíti a mihamarabbi czélhoz jutást. Hogy az egyetemes énekügyi bizottság elnöke mostanában — és pedig mondhatni gyorsan egymásután — két füzetet bocsátott ki bírálatra az előmunkálatokból: az köztudomásu dolog; azonkívül egyik-másik egyházi lap is közölt mutatványokat az egyes átdolgozóktól. Nem czélom ezekről, valamint az előbbiekről sem részletesen szólani, hiszen az előmunkálatoknak első füzete már érdemlegesen méltatva volt e lap hasábjain ; a második is bizonyára megtalálta már szakavatott bírálóját. Azonban mégis indíttatva érzem magamat, hogy általánosságban egy-két szerény megjegyzést tegyek. Ha őszinte akarok lenni, ki kell mondanom, hogy az eddig megismert ének darabok közül kevés nyerte meg még szerény ízlésemet. Előttem vannak a kibocsátott előmunkálatok, kezeim közt van egy irott füzet, olvastam a lapokban megjelent mutatványokat; de aránylag kevés átdolgozásban lehet föltalálni együtt az igazi, mély vallásos és különösen bibliai színezetet és ügyes verselést. Ha az egyik meg van, hiányzik a másik. Pedig ezeknek egyike se maradhat el. Kétségkívül vannak már jól sikerült, használható darabok, de másfelől találkoznak olyanok is, melyek mint vallásos tartalmú műversek sikerültek ugyan, de énekes könyvbe felvételre nem alkalmasok; nem pedig azért, mert oly szavak és kifejezések fordulnak elő, melyek egy műdarabban nagyon is megállják helyüket, de nem ismeretesek, tehát érthetetlenek az egyszerű hivő előtt. Ennélfogva ugy járhatna az ilyen énekekkel, mint a legatusnak azzal a prédikációjával, melyről azt mondta, hogy igen szép, de nem érti. Igy tűnik ki világosan a megújítás nehézsége. Mert az átdolgozásoknak nemcsak sikerült verseknek, de benső vallásos tartalmúaknak s mindenek felett