Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-21 / 25. szám

köréből. A tanár ur a felhívásnak — a mi örömünkre készséggel engedett, s mivel hivatalos elfoglaltsága miatt személyesen nem jöhetett le Kolozsvárra, felolvasását eküldötte a titkárhoz. A 2-ra. Grátz Mór, kolozsvári ág. ev. lelkész azért olvasta fel a dr. Szlávik felolvasását, mivel az iró s titkár helyesnek látták, hogy ebben az esetben olyan egyén legyen a felolvasó, ki az irót személyesen ismeri, s a ki vele azon egyház híve. A czél el lett érve, mivel Grátz Mór nemcsak híven és kedvesen teljesítette a felolvasói tisztet, hanem egyszersmind az irót is egy pár jellemző szóban bemutathatta, mint személyes ismerője. A 3-ikra meg van adva a felelet az elsőben. A 4-ikre. Dr. Szlávik Mátyás az egyletnek nem tagja, mivel az egylet nem tartja szükségesnek fizető taggá tenni azt, a ki szellemi és erkölcsi támogatást nyújt az egyletnek. Az egylet teljesen megelégszik, s B. F. ur is megelégedhetik szellemi és erkölcsi támogatásával olyan férfiaknak, a kik igy írnak: ((meggyőződésem az, hogy nekünk ág. és helv. hitv. ev. protestánsoknak az urakkal karöltve kell haladnunk, ha a prot. világnézetnek diadalt szerezni akarunk. A sok hurczolkodás, Róma gyönyörűségére, csak gyengíti a mi pozíciónkat.)) (Dr. Szlávik magán leveléből.) Az 5~re. Hogy rövid lehessek, ugy felelek, mintha ! ez volna a kérdés: «mi köze van a Dávid Ferenczegyletnek Luther theologiájával.w A Dávid Ferencz egylet szelleme, czélja s eddigi törekvése az volt, hogy a vallásos és erkölcsös életet ébreszsze az emberek között, j Sem a vallást, sem az erkölcsöt nem tartja felekezetinek. Gyűléseire szívesen lát keresztyént és nem-keresztyént, unitáriust és nem unitáriust egyaránt. Felolvasónak örömmel fogadja a nem-unitáriust s nagy élvezettel hallgatja végig Luther családi életét az ev. lelkész ajakáról, s az ev. ref. vagy róm. kath. vallású tanár, tanárnő, iró, irónő az egylet felolvasó asztalánál kényelmesen megférnek. Mindenik iró több kevesebb jó hatást, szellemi élvezetet és erkölcsi hasznot nyújt hallgatóinak. Ime ezek a feleletek, a melyekkel nt. B. F. hittanár ur kérdéseire felelni tartoztam. Már most mi (Kolozsváriak és erdélyrésziek) gondolkozásunk megérthetése végett figyelmébe ajánljuk B. F. hittanár urnák a következőket. Mi itt háromszáz esztendő óta — bizony sok küzdelmek sok keserű tapasztalat árán — hozzá szoktunk egymás véleménye tiszteletben tartásához. Mi sem a városi sem a megyei gyűlésen, sem a magánházban, sem a templomban nem szoktuk kérdezni: mi a vallásod? annáí kevésbbé : melyik felekezethez tartozol ? Mi minden emberben tiszteltük és tiszteljük az embert, becsültük és becsüljük azt a mi jó. Mi vallása miatt senkit sem zárunk ki egyleteinkből, nálunk az ev. ref. és ev. lelkész, a róm. kath. és zsidó polgártárs nem tartózkodik alapító vagy rendes tagja lenni a Dávid Ferencz-egyletnek, vagy előfizetni lapjára}

az ((Unitárius Közlönyre». Nálunk a róm. kath. plébán us gyakran hallgatta az unitárius papot az unitárius templomban; a ref. püspök a ref. tanárokkal együtt szívesen látta állandó társaságban az unitárius tanárt vagy papot. Nálunk egy templomban tud imádkozni vasárnap 9—1 o-ig az ev. ref. pap a maga híveivel s * ugyanabban a templomban 10-1 i-ig az unitárius pap a maga híveivel, s egyik sem botránkozik meg, ha hívei a másik pap híveivel együtt benmaradnak a templomban s együtt imádkoznak velük. Mi az evangelikus református tanárjelöltet szívesen látjuk tanintézetünkben, hogy gyakorlatot szerezzen a tanításban, s az evang. papot felkérjük, legyen tanár főiskolánkban, s ne csodálkozzék B. F. hittanár ur, hogy Grátz Mór épen az az ev. pap, ki itteni lelkészkedése kezdetétől fogva az unitáriusok közvetlen békés szomszédja és jó barátja, és a ki már több év óta germanizálja székely unitárius iíjainkat. Mi nem irtózunk a világosságtól, még ha ev. ref. embertől s ha épen Debreczenből származik is, a minek elég bizonysága az, hogy a bibliai történeteket már régóta a néhai Nagy Péter ref. püspök irta könyvből tanítjuk. Ez előtt még csak tiz esztendővel is, nem irtózott az ev. ref. főiskola attól, hogy a nyájához tartozó, s a mienkben tanuló ev. ref. ifjak nálunk tanulják a bibliai ismeretet. Hogy a Dávid Ferencz-egyle.tben mind ez ideig senki sem tartott felolvasást Kálvin életéről, avagy Melius apostolkodásáról, az bizonynyal nem unitáriusokon mult. Ha B. F. ur ((Különös tüneménynek)) tartja ezeket, azon mi csodálkozunk, s annál inkább csodálkozunk azon, hogy azt nyilvánosan ki is írja, s minden módon arra törekszik, hogy felháborgassa a békességben élőket. De mi azt hiszszük, hogy ha részben el is, egészben nem egyhamar éri el, hogy itt összeveszítsen minket, mert mi nem feledjük el a nt. ur kedveért azt a köteles tiszteletet, a melylyel egyik a másik joga iránt tartozik; s azt a barátságot és rokonszenvet, a melyet egyik a másik személye iránt érezünk. Ennek a feleletnek még mindig igen nagy hiánya az, hogy nincsen szó benne a Kanyaró F. könyvéről (Unitáriusok Magyarországon), melyet a nt. ur cikke argumentumnak felhasznált. Ehhez a könyvhöz épen csak annyi köze van a Dávid Ferencz-egyletnek, mint a dr. Szlávik Mátyás felolvasásának : tehát ne csodálkozzék a nt. ur, ha én a feleletembe nem tudtam bele erőszakolni, mint a hogy bele van erőszakolva a ((különös tüneménybe)). Nt. ur nincs megelégedve azzal a könyvvel. Ezen nem csodálkozunk. Azt is egészen helyén valónak, s hivatásához illőnek tartjuk, hogy ha előveszi a könyvet s azt megbírálja, s ha módjában áll, meg is czáfolja, de hogy akár a Dávid Ferencz-egylet, I akár dr. Szlávik vagy Grátz nemes szándékú munkálkodása ellen izgasson vele, az nem méltó a nt. hittanár úrhoz.*) Boros György, a Dávid Ferencz-egylet titkára. *) E cikket nem hagyhatom megjegyzés nélkül. Közöltem, mint félhivatalos választ Balogh F. t. barátom aggódó kérdésére. Érdemileg nem szólok sem az unitáriusok iatitudiriarismusához, sem B.ilogh F. barátom vallási rigorismusához. Kiki ragaszkodjék a maga hitéhez s ne a másoké iiánti türelmetlenséggel, hanem azzal bizonyítsa meg hithűségét, hogy másokban is becsülje a hitszilárdságot. De határozottan kifejezem azon meggyőződésemet, hogy ha valaki más h tvallásuak felszólítására, ezek társaságában, de snját hite legkisebb sérelme né.kLil, felolvasást tart, abban én nem találok gáncsolni valót. Krisztustól azt tanultam, hngy még a pogányok között is kell hirdetni az evangéliumot. Sőt örülök rajta, ha az unitárius atyafiak kapnak — ha ugyan knpnak — az evangeliumi világosságon. Az é.ő hit nem fél sem a tévhit homályától, sem a hitközöny ködétől : annál inkább világol köztük. In tenebris lux. Az evangelium nem véka alá rejtett, hanem asztalra helyezendő gyn tya; i/.esitő só, erjesztő kovász. Hadd világoljon, hadd izesitsen, hadd erjeszszen még — a Dávicl F.-egyletben is. Csak arra vigyázzunk, hogy nálunk ne veszítsen fényéből, izéből és elevenítő erejéből. Szerk.