Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-18 / 3. szám

jogtanulmányok közé 3 évi kurzussal kontemplált beillesztésénél mindenek fölött az a kérdés merül fel, nem volna-e helyesebb egészen külön közigazgatási tanfolyamot létesíteni s az adminisztráczió és a tulajdonképi jogi szakoktatás bófurkáczióját teljesen keresztül vinni, mert kétségtelen, hogy jogi ismeretekre a közigazgatási hivatalnoknak szüksége van s még nagyobb mérvben a jogásznak közigazgatási s társadalmi tudásra elméletre s gyakorlatra. Azonban az adminisztráczió emberének nem kell annyi a juridikai ismeretekből, mint a jogásznak ; s a jogásznak sem talán annyi a politikai tanulmányokból, mint a főkép ezen a téren működő hivatalnokoknak. En azt hiszem, hogy az okszerűen keresztül vitt különválasztás mindenesetre használna mindkét irányú tanulmányoknak. A munka megosztása emeli a sikert a szellemi élet terén is és arról lehetne gondoskodni, hogy egyoldalúság ne álljon elő. Azonban a politikai s jogi tanulmányok kettéoszlását is olyformán gondolom, hogy az — már csak az állam pénzügyi helyzetére való tekintetből is — a jogakadémiák felhasználásával történjék. Ezek egy része közigazgatási, másik része jogi szakiskolává alakulna át szigorú tanrenddel, fegyelemmel s vizsgálati kényszerrel. Egyetemre, jogi s politikai szigorlat tételére csak a jogi vagy közigazgatási akadémiák elvégzése képesítene. Gsupán ezen alsó szaktanfolyamok befejezése egyrészt a közigazgatási, illetve másrészt a bírói ügyészi, ügyvédi, közjegyzői stb. pályákra jogositana, de csak bizonyos fokig, bizonyos magasabb állások kivételével s az e fokon túl fekvő állásokra már az egyetemi pl. 2— 2 7a tanfolyam elvégzése s a közigazgatási akadémiai stúdiumoknak megfelelőleg államtudományi, a jogakadémiaiak elvégzése után a jogtudományi, valóban tudós jellegű s nemcsak amolyan botcsinálta szigorlatok letétele követeltetnék. Ha azonban az intéző körök a közigazgatási s jogi képzést ily formán elkülöníteni nem akarják s továbbra is az egységes rendszer mellett maradnak, melyszerint a kettő alapévei teljesen ugyan azonosok s bár a jog és államtudományi tanfolyam el van névleg különítve, de a jurista az államtudományit, az adminisztraczionalis hivatalokra készülő a jogtudományi tanfolyamot is kénytelen elvégezni: úgyis csak vissza kell a reformnak térni azon alapeszméhez, «hogy a gyakorlati képzés s a tudósok képzése elválasztandó s amaz a szakiskola jellegével felruházandó jogakadémiákra, emez a jogakadémiák folytatását képező egyetemekre bízandó s a kötelező szigorlat eszméjét el kell ejteni a közigazgatási s jogi állások legnagyobb részénél.)) Az összes megjegyzésekből világosan kitűnik, hogy a jog- és államtudományi szakoktatás kérdését csakis a jogakadémiai kérdéssel kapcsolatban lehet és kell megvalósítani s eme szép múltú s jövőben termékenyebb, hatásosabb szerepre hivatott intézeteket tulajdonképi hivatásuk közébe kell utasítani. Megadni a császárnak, a mi a császáré; megadni az egyetemnek, a mi őt illeti, de a jogakadémiáknak is a magukét! A kecskeméti tanári kar jelenlegi munkálata felsőbb oktatásunk emez égető kérdése körül a közfigyelem felhívása és ébrentartása által eddig szerzett érdemeit csak gyarapítja és sok anyagot ad a gondolkodásra még azoknak is, kik egyes elvi vagy technikai nehézségeket látnak az ő javaslatuk megvalósítása körül. Mindenkép bizonyos az, hogy ha az itt fejtegetett eszmék teljesen meg nem valósulnak — azon esetben a kecskeméti elaborátumban foglalalt tervezet megvalósulása, mint a mely a jelen állapotokat s gyökeres reformokat mintegy áthidalja, sokkal, de sokkal javitná a mostani áldatlan helyzetet. Dr. Bartha Béla, eperjesi jogtanár. T A R C A. A gyóntató-szék erkölcsi veszélyei. — Chinnjuy K. A pap, a nő és a gyóntatószék c. műve nyomán. — Hogv egy társadalmi bajokat feltáró és orvosolni akaró könyv a kellő hatást gyakorolhassa a közönségre, felette szükséges, hogy megjelenése olyan időben történjék, a mikor annak a tárgya épen a napirenden van; tehát a mikor legjobban érdeklődik iránta a társadalom. A történelem tanúsága szerint többször történt már az az eset, hogy a politikai khaotikus vajúdások közepette egyszer csak olyan tárgy lépett előtérbe, a miről az intézők nem is álmodtak, s ugy alakultak a viszonyok, hogy csekély dolgokból országra szolló események fejlődtek. Ez az eset adta magát elő az elkeresztelés ügyénél, midőn egy olyan miniszteri rendelet ellen, mely semmi mást nem célzott, mint egy országos törvénynek felekezet különbség nélküli megtartatását, fellázadt, klérus név alatt szereplő, fekete tábor olyan országos botrányt csapott, mely a gondolkozó hazafi lelkét visszavezeti a középkor sötét, szomorú idejébe. Az alpapság főpapságával vetélkedett azon, hogy mint adjon kifejezést a más felekezetek elleni türelmetlenségének, szeretetlenségének s mindenek felett kevély hatalma fitogtatásának, mely szembe mert szállani a haza felelős minisztériumával: fenyegeti kultur harccal az országot, s mutogatja kezében a csóvát, melylyel kész a hazát tetszése órájábanlángba borítani, ha nem az ő akarata érvényesül. Ah ! mi lenne ebből az országból, ha a katholikus világiaknak nem volna krisztusibb szive a más felekezetbeliek, s önzetlenebb szeretete a haza iránt, mint a minőt papjaiktól látnak és hallanak. Többször történt már hivatkozás a magyar klérus hazafiságára. No, ugyan kimutatta ennek értékét minden alkalommal, midőn saját tekintélye s egyéb érdeke volt a kérdésben. Ha egy farkast láttál, minden farkast láttál. A szin különbséget csupán az évszakok, azaz az időjárás hozza létre. S nem is lehet ez addig másként, míg minden ország papjának, egy az államon kivül élő fej parancsol. A szerencsétlenségben még az a szerencse, hogy csupán egy ilyen külön álló fejű vallásfelekezet van; mert ugyancsak hamar összegabolyodnának az országok, ha minden felekezet hasonló autokrata fejtől függene. A mesében legrémletesebb a 12 fejű sárkány; ismerünk két fejű sast is ; de egyik sem olyan félelmes és veszedelmes, mint az egy fejű, de 12 testű fekete tábor. Nem is maradhat ez igy sokáig. A felvilágosodás, szabadság és hazaszeretet előbb-utóbb ledöntik azt a trónt, mely az egész világnak akar parancsolni; előbb utóbb visszahelyez az minden vallásfelekezetet nemzete karjaiba, hogy alapithassanak nemzeti egyházakat; me-