Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-14 / 24. szám

házmegyei közgyűlés folytattatván: letárgyaltattak a szegény egyházak és szegény lelkészek domesztikai kérvény ívei, melyekből kitűnik, hogy még mindig sokan vannak, a kik segélyre szorulnak. Ugy szintén az államsegélyért folyamodók kérvényei is elintézést nyertek. Több apróbb ügyek letárgyalása és elintézése után megerősíttettek a megválasztott lelkészek új állomásaikon, nevezetesen Cseke Bálint Magyar-Egresen, Mezey Pál Kutason, Peti Sándor Kis-Kovácsin, Horváth József Kisasszondon és Szabó Ferencz Nagy-Korpádon. Csurgó, 1891. junius 9-én. r. 1. RÉGISÉGEK. Valesius Antal-János csallóközi esperes fogsága és a püspöki cím. Valesius Antal-János volt a máig is elég népes nemes-ócsai ref. egyház prédikátora, s a csallóközi traktus séniora. A magyar reformátusság végpontján s a szlávság közelében eső hivatalos állása mintegy kötelességévé tette, hogy pásztori gondjait egyházmegyéje határain messze túl, s nemcsak a felsőbb megyékben elszórtan élő, de még a Morvában árváskodó ref. vallású hitsorsosokra is kiterjeszsze. És ő ezt cselekedte is, még pedig annál buzgóbban, mert maga is csehországi származású levén, már a dolog természeténél fogva a fajabeliek iránt különösebb rokonszenvet is érzett. E rokonszenv azonban egy ballépésre vezette őt, mely neki sok szenvedést okozott, s majdnem végzetes következményeket vont maga után. Az 1740-dik év szeptember 20-án ugyanis, egy zivataros éjjelen, a róm. kath. papság indítására véletlenül megrohantatott, s lakásáról elhurcoltatva a komáromi várba vitetett, s ott egy ronda börtönben a legaljasabb gonosztevőkkel összezárva hónapokon keresztül fogva tartatott. Az elfogatás után negyed napra a megyének egy megbízott embere 70 dragonyos katonával Ocsára ment, s ott a paplakon a prédikátor ládáját feltörve, minden könyvét és irományát magához vette. Az elfogatásnak közelebbi oka a következő : egy Jessenius nevű csehországi ifjú tanulás végett a debreceni iskolába ment, s ott a tógátus deákok közé fölvétetve, különösen a theologiai tudományok tanulására adta magát oly célból, hogy később a saját nemzetebelieknek hasznára legyen. Végezvén iskoláit Debrecenben, Valesius Antal-Jánost kereste meg, hogy ez őtet a papi szent hivatalra ordinálja. Kívánsága teljesült. Valesius két vagy három más prédikátor jelenlétében a Pozsonymegyében fekvő s ártikuláris réthei reform, egyházban consecrálta az ifjút. Jessenius, az ezektől nyert felavatási bizonyitványnyal kezében, Magyarországon és Morvában is különböző helyeken megfordulván, az ev. ref. vallást, kapcsolatban a sákramentumok kiszolgáltatásával, nagy buzgalommal terjesztette.\ Midőn azonban ezen munkában szorgalmatoskodnék, nem tudni melyik községben, a róm. kath. papok censura alá fogták, s aztán erősen faggatták, hogy minő jog és felhatalmazásnál fogva cselekszi azt ? Jansenius kezükbe adta felavatási s egyéb bizonyítványait, másolatait, s mig a censorok azokat vizsgálgatnák, ő bizonyos ürügy alatt félrehúzódott, s ekképen ellenségei kezéből szerencsésen elmenekült; a bizonyítványok azonban ott maradtak, Valesius nagy veszedelmére. Mert azok nemcsak hogy az ő aláírásával voltak ellátva s erősítve, hanem neve után még az is oda volt írva : i «Ecclesiarum Bohemicarum in Hungaria et Moravia dispersarum Orbus Pastor.» A felavatási okmány pedig 1 e szavakkal kezdődött : «Nos Episcopus.» Ez a róm. katholikusok haragját a legnagyobb mértékben -felingerelte, s a Helytartótanácsnál panaszt tevén, onnét a megyei tiszti karnak erős parancsolat küldetett Valesius eífogatását illetőleg, mely végre is hajtatott minden tekintet és irgalom nélkül. A szigorú és durva rabság, melybe kezdetben vettetett, később szelidíttetett, mert ronda börtönéből kihozatván, a folyok felügyelője, vulgó profoes, házánál tartatott, szabadsága levén a házból kijárásra is; mig nem sok közbenjárás után a pozsonyi országgyűlésen éppen jelen volt Mária Teréziától szabadságát és elbocsáttatását megkapta a következő rendelettel^ /wMaria Terezia, Dei gratia Regina Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae, Archidux Austriae etc. Nupta dux Lotharingiae ac Barri, magna Dux Hetruriae et. Reverendi, Honorabiles, spectabiles ac Magnifici, item Egregii et nobiles, Fideles nobis dilecti! Actio processualibus in Causa Johannis Valesii ex Benigna ordinatione nostra in sedria vestra revisa per consilium nostrum Regium nobis submissis, perpensisque iisdem et ruminatis, cum evidens et compertum sit, quod toleratarum in memorato Regno nostro Hungáriáé helveticae et Augustanae confessionum Ministri ad exigentiam Benignae Caesareo Regiae Resolutions in Anno 1730 super actis commissionalibus clementer elargitae et per Regnum pubücatae, superintendentium et supeporum, nullatenus autem Episcoporum titolos sibi admissos habeant, et neque de praescripto articuli 31.1715 minimé competentes titulos adsciscere possint: praeter Episcopi autem titulum in puclica expeditione arrogatum praenominatum Valesium Ecclesiarum Bohamicarum per Hungáriám et Moraviam dispersarum Orbum Pastorem se subscrípsisse in eodem instrumento pateret; quibus accederet, quod quatnvis vi praeattactae Resolutionis er sancitarum eatenus Legum, liberum dictarum confessionum in hoc Regno exercitium solis regnicolis admissum esse intelligeret, evenit tamen, ut ex inquisitioribus Processui insertis atque aliarum ne fors etiam Provinciarum Incolis ad exercitium Religionum suarum isthic confluere. Hoc autem eo periculosius esse, quo per confluxum talis modi Exterorum Incolarum Acatholicorum Coetus augeri et in dies crescere indubium haberetur. Ad haec porro vendicatum per Acatholicos tali modi Ministerium non postremam praeberet ansam ; ita quod suprafatus Valesius velut pariter id sibi vendicans, propter haec et similia omnis culpae expers dici nequeat, imo hactenus perpessam incarcerationis et detentionis poenam merítő subiverit. Hinc benigne resolvimus, quatenus memoratus Johannes Valesius liber quidem ex Aresto, in quo hactenus detentus fűit, dimittatur, superinde nihilominus, ne in se ejusmodi incompetentes statui Fidei Orthodoxae praejudiciosos Titulos appingere, et quocunque demum sub praetexter adscire attentet; sed et a Publicis ejusmodi ordinationibus, ubi non modo unus aut duo Ministri adessent, verum plures, tam horum quam et alterius conditionis homines, ut ex Inquisitione liqueret, eo tum congregati fuissent, supersedeat; in Ministrum porro Vagabundae Ecclesiae Bohemicae neminem pro futuro ordinet, tanto minus Populum ad concurrendum certis temporibus citat, nullo denique modo Limites Activitatis suae excedat, nec praesumat