Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

6 szavazata ellenében 26 szavazattal Szakái Károly karcz.igi gymn. .tanár; a természetrajzi tanszékre Barcsi József, mezőtúri gymn. tanár 1 szavazata ellenében 31 szavazattal Gyulay Kálmán, hódmező-vásárhelyi gymn. okleveles tanár. Annak megemlítésével, hogy püspök úr jelentése szerint a pápai főiskola, illetőleg gymnar.ium 10,000, a csurgói gymnasium 8000 forintnyi, folyósított építkezési államsegélyben részesült a közelebbi időben ; s annak jelzésével, hogy több, még szőnyegen forgott ügyben, nevezetesen : a tanítóképezde feleslegessé vált tanárainak végkielégítése tárgyában hozandó, a gvmnasiumi építkezésre, bodméri birtokvétel és zálogváltási per kiegyenlítésére, a fiumei egyháznak az ág. hitvallásúakkal kötött egyességére, a Baldácsy-alapot illető jelentésre vonatkozó végleges határozatok a szeptemberi közgyűlésre halásztattak, bezárom tudósításomat, még csak azt tevén hozzá, hogy a délután négy órakor kezdődött consistorialis ülésben egy lelkészválasztási és egy lelkészt elleni fegyelmi ügyben történt intézkedés, illetőleg hozatott ítélet. Mementó mori. A vallási zaklatások felújulása. Adalékul a clerus vallási türelmetlenségéhez. Nem egyszer volt már alkalmam olvasni a nagy részben klerikális befolyás alatt álló napi lapokban, hogy a protestánsok mily kíméletlenek a más felekezetűek iránt; az elkereszteléseknél mily lelkiismeretlenek, ha pedig az ő érdekök van érintve, panaszkodnak elnyomatásról s jajveszékeléseikkel félre vezetik a közönséget. Minden elfogulatlan ember tudja, hogy ez puszta rágalom, melylyel szemben a tényleges való az, hogy a prot. papok és hívek nagyon is kíméletesek, nagyon is türelmesek, sokszor egész a lagymatagságig elnézők és béketűrők. De nem így áll a dolog a római papsággal. Ez természeténél fogva türelmetlen, harcias és kíméletlen az aeretne'kek)) ellen. Eltekintve attól, mily anyagi pressiót gyakorol a clerus a birtokán letelepült protestánsokra, midőn a n a la szolgálatban levőket minden eszközzel — még kenyérvesztéssel is — kényszeríti pápistává lenni; mily gyűlöletet tanúsít ellenök, sőt gúny tárgyává teszi őket a maga hívei előtt; hogy menynyire mennek plébánusaik az ő türelmetlenségökben és erőszakoskodásukban a más vallásúak iránt, annak illustrálására szolgáljanak a következő esetek, melyeknek színhelye a veszpremi k áptalan kegvurasága alatt levő Siófok község. B. Zs. r. kath. vallásfelekezetű nő, ki 12 év óta Siófokon lakik, február 10-én jelentkezett tanúival a helybeli róm. kath. lelkész előtt, hogy ő az ev. ref. ker. vallásra akar áttérni. Erre a szentatya haragra, lobbanván, azonnal excommunikálta a szegény női páriát: hogy őt soha sern látta, neki nem híve, takarodjék előle tanúival együtt. Ugyancsak ilyen eljárást követett nem rég egy művelt úri nővel szemben is, kit tanúival oly durván utasitott el, hogy többé nem volt bátorsága a a plébánus ur fulmináns színe előtt megjelenni, hanem hogy áttérési szándékát keresztül vigye, Budapestre költözött. De B. Zs. nem lévén olv helyzetben, kénytelen volt a községben maradni, ha ugyan a plébánus ur dühe miatt maradhatott volna. E naptól elkezdte üldözni, reá parancsolt a községi bíróra, hogy «ezen személyt azonnal toloncolta ssa ki a községből.)) Az érdemes biró ur kerestette is a fogdmegekkel, de a nyomorul nő már ekkor el menekült egy majorba s nem mert visszatérni a községbe. Letelvén a 114 nap, remegő félelmek közt másod ízben ismét megjelent a plébánus ur előtt, ki, hogy körmei közül ezúttal ki ne menekedjék, azonnal a csendőröket küldte utánna. A nő azonban, élvén a gyanúperrel, nem ment vissza lakására, hanem a községből. azonnal távozott. S most, bár a kétszeri jelentkezéssel az áttérés befejeztetett, s így többé a róm. kath. plébánus hívei közé nem tartozik, folyvást üldözésnek van kitéve s nappal nem is meri magát mutatni. Midőn aztán a plébánus ur az áttérési aktusról értesíttetett, a hivatalos értesítést vissza küldte, váltig állítván, hogy «a nő neki nem híve, nem siófoki illetőségű)) s ennek igazolásául nem átallott a község elöljáróság hamis tanú bizonylatot is kiállíttatni, melyet azonban a nő öt tanúval aláirt ellen bizonyitványnyal cáfolt meg, kik eskü alatt készek bizonyítani, hogy az illető évek óta már siófoki lakos. íme egy más eset. B. V. siófoki róm. kath. férfi egy ev. ref. vallású nővel való eljegyzését bejelenté a plébánus urnák, ki előbb szóval, majd határozott hangon értésére adta, hogy mennyasszonyát térítse át a róm. kath. vallásra; midőn ezt vonakodott tenni, sőt később kijelenté tanúi előtt, hogy ő tér át az ev. ref. | vallásra, a plébánus ur féktelen haragra lobbant s megtagadta a háromszori hirdetésről szóló bizonyítvány kiadását, s itt fel nem említhető szavakkal kiűzte tanúival együtt szobájából s ő kénytelen volt a tanuk által kiállított bizonyítvány mellett egybe kelni. Következvén a második jelentkezés ideje, a plébánus ur szoba sem a 111 velők, bezárkózott szobájába. Majd harmadszor, sőt negyedszer is elment jelentkezésre; a plébánus ur gazdaasszonya azonban még a folyosóra sern eresztette be, azt mondván, «hog}7

a főtisztelendő ur nem akarja őket látni, takarodjanak innen.» S áttérési szándékát még ma sem vihette keresztül. Nem panaszkép mondtam el ez épületes történeteket; nem is azért, hogy mint egy magasabb rangú róm. kath. főpap monda, jaj veszékelésemmel félre vezessem a közönséget, hanem azért, hogy lerántsam a szenteskedés álarcát arról a bizonyos, sokat hangoztatott pápista türelmésségről és kimutassam, mily veszélyes következményei lehetnek annak, ha a róm. kath. clerus a dogma bő köpenyébe burkolózhatik Magyarország szentesitett törvényeivel szemben, s midőn őket különösen az elkeresztelési vita óta annyira elfogta a térítési mánia, hogy valóságos hajtó vadászatot tartanak a más vallás híveire, és mint a pálfai róm. kath. plébánus nem pirult a nyilvánosság előtt is megvallani, hogy ők anyagi segélylyel is támogatják az áttérni akaró szegény protestáns testvéreket (?), tehát pénzzel vásárolják meg a lelkeket, ha valaki szabad akaratából óhajt más vallás kebelébe tél ni, mily qualifikálhatlan durvaságnak van kitéve Róma papjai, mint a szeretet vallásának apostolai részéről. H. Gőzön Gyula, ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD. Német mérték a magyar és német egyházi viszonyokra. E^y kis egyházpolitikai összehasonlítás. Hogy milyen mértékkel mérik német protestáns testvéreink saját viszonyaikat és milyennel a mieinket, azt legjobban illustrálja a lipcsei: «Allgem. Evang. Luth.