Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Kirchenzeitung»-nak ez évi május 8-ikáról keltezett 19-ik száma, a hol is 468—ik oldalon a következőket olvassuk : ((Magyarország evang. egyháza az egynehány hónap múlva tartandó zsinatra való előkészületekkel foglalkozik. A lótok, kik a dunáninneni kerületben többségben vannak, (mert a nyitrai, trencséni, turóczi, árvái és liptói esperességek majd nem kizárólag tótok, és csak három esperesség úgymint a pozsonyvárosi, pozsonymegyei és mosonyi német-magyar (deutschmagyarisch) összes erejükkel ellenzik a zsinaton való részvételt. Már annyit szenvedtek a magyarosítás fokozódó nyomása alatt, hogy egyáltalán nincsen kedvük az egyetemes magyarországi evang. egyháznak zsinata által, a mely nagyobbrészt magyar és magyar érzelmű német képviselőkből áll, anyanyelvüknek további megszorítását az istentiszteletnél és az egyházi közigazgatas terén magukra kényszeríttetni. Tényleg a dunáninneni egyházkerület kerületi gyűlése Mudron inditvanyára azt határozta, hogy az országos zsinaton nem vesz részt. A magyar sajtó ezen határozat miatt magán kivül van, és már azon utak és eszközök fölött tanakodik, hogy mily módon lehetne az evang. tótokhoz férni, hogy örökre fegyverképtelenekké tétessenek.» Ez nekünk magyaroknak szól. Ugyan ezen szám 454. és k. oldalain Gersz a sensburgi, kelet-poroszországi kerület superintendense védekezvén lelkésztársainak műveltségi színvonalát és erkölcsi életük értéket megtámadó egy czikk ellen, többek persze a németek közhelyeslésével, ezeket is mondja: «persze a mazuri (lengyel néptörzs) lelkészeknek, kik meszszire terjedő puszta zord és hegyes területen elszórtan laknak, nincsen könnyű dolgok aránylag nem kicsiny és a mellett két nyelvű községeikben az egymásból távol eső iskolák felügyeletével és a német nyelvű confirmatiói tanítás tövises és fáradságos munkájával oly gyermekekkel, kik a német nyelvet mint idegent kénytelenek elsajátítani. Meggondolandó továbbá, hogy a mazuri lelkészek a lengyel nyelvet, a melyen nagyobbrészt prédikálnak és érintkeznek egyháziakkal, úgyszólván kivétel nélkül még csak hivatalukban tanulják meg. Majdnem valamennyi német családnak ivadéka. Königsbergben tanulnak egyetemi éveik alatt menynyire annyira lengyelül olvasni, fordítani és némi grammatikát. Az összes lelkészek között alig van tíz, kik nyelvileg is helyes, azaz biblikus és amellett grammatikailag hibátlan korrect és népszerű lengyel nyelven prédikálnának. De a mazurok beérik ezzel és türelmesek. Ha fiatal lelkész hivatalba lép, lengyel nyelvi is merete többnyire olyan, hogy a prédikáció helyes és tökéletes megértéséről szó alig lehet stb. Két évtizede, hogy mint iskolafelügyelők buzgósággal és jó reménynyel dolgozunk a mazurok germanizálásán, a mennyiben a tanítókat fölötte nehéz munkájukban segítjük és támogatjuk. Ezen munkánk gyümölcsét hivatalbeli utódaink fogják aratni. Örülünk minden haladásnak és a mindig gyors;.bb arányban növekvő német istentiszteleti községeknek)) stb. Bezzeg, ha mi tennők azt, a németek lármáznának leginkább ! Ha nyomdokaikban akarnánk járni, mennyit tanulhatnánk tőlük 1 Különben az egészhez nem kell kommentár. Sch. Kn. NECROLOG. Dr. Saphir Adolf. (1831-1891.) A zsidó-misszió két nagy apostolát vesztette el a közel múltban. Alig egy éve, hogy elhunyt a nagy héber nyelvtudós, Delitzsch Ferencz, kit a héber nyelv és irodalomért, a zsidó nemzet múltjáért való rajongó lelkesedéséért s «Izrael házának elveszett juhai megtérítésén)) való lankadatlan fáradozásáért zsidó származással is gyanúsítottak, április 3-ikán utánna ment a hasonló lelkesedésit s époly csüggedetlen ügybuzgalmú másik apostol is: Dr. Saphir Adolf. Dr. Saphir hazánkfia, ki nemzetiségre s érzelemre nézve mindig magyarnak vallotta magát, ha hazájatói távol esett is működési köre, Pesten született középsorsú zsidó szülőktől 1831. szept. 26-ikán. Alsó iskoláit ugyanitt végezte. Mint a múlton gyermeteg odaadással csüggő zsidó szülők gyermeke már zsenge gyermekkorában bevezettetett az ó-szövetségi szent könyvek ismeretébe, megismerkedett azok szellemével s csakhamar megszerette azt. E gyermeki kor tanulmánya egész életére kiható nyomokat hagyott; az a meleg érdeklődés s mély bensőség, melylyel a zsidó netruet múltja s az ó-szövetség iránt viseltetett, ennek kifolyása. Az 1843. év fordulópontot képez dr. Saphir életében. Ekkor kezdte meg a skót misszió Pesten téritői működését, s első áttértje épen a Saphir-család volt. Saphir Adolf ekkor még 13 éves volt, tehát épen abban a korban, melyben legfogékonyabb az értelem s a mellett elég érett már arra, hogy a vallás főbb igazságait megértse s magáévá tegye s még nincs annyira megcsökönyösödve, hogy átalakuláson ne mehetne át. Saphir A. is szívvel-lélekkel átváltozott. Mint már keresztyén ment 1844. a berlini «Graue Kloster»-be, mijd 1848. a glasgowi egyetemre, 1851. az edinburgi Szaba I-egyház theologiai intézetébe, 1854-ben zsidó hittérítő lett Hamburgban; 1855. német lelkész, 1855. Glasgowban, 1856. a South-Shieldsi angol presbyteri egyház lelkésze s 1861 -tői kezdve Londont választotta működése szinteréül. Mint lelkész, nagymérvű irodalmi tevékenységet fejtett ki. Nevezetesebb művei : Saphir Fülöp Naplója, testvére által irva» («Diaries of Philipp Saphir by his brother. Edinburg 1852.))) «A megtérés)) («Conversion») mely 10 kiadást ért, s «A jó Pásztor által föltalálva)) («Found by the good Shepherd» London 1881.) külön czimet is visel ((Felolvasások az Uri imádságról)) (Lectures on the Lord's Prayer. 1869. 9. kiadás 1884.) «A megfeszített Krisztus)) («Christ crucified 1872.))), mely az első korinthusi levél II. része fölött tartott felolvasásait foglalja magában. ((Krisztus és az egyház. Felolvasások az apostoli tisztről.)) 1874. 2. kiadás : 1884. Bibliamagyarázati művei közül nevezetesebbek: ((Magyarázó felolvasások a zsidókhoz irt levélről 1875—76/0 Két kötetben többféle kiadásban («Expository lectures on Epistle to the Hebrews» ((Gondolatok János XIX. 4. verse fölött New-York 1879.)) stb. De legelterjedtebb s nálunk is legjobban ismert műve, melyet még a feledhetetlen emlékű Győry Vilmos fordított magyarra: ((Krisztus és az irás» («Christ and the Scriptures. London 1864.))), melyben Krisztusnak az ó-szövetségi szentiratokkal szemben tanúsított mag it írását,