Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-07 / 23. szám

Harmincnegyedik évfolyam. 23. sz Budapest, 1891. junius 7, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és ADÓ-HIVATAL IX. ker. Pipa-utca 23. szám. Előfizetési ára: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egyes számok ára 20 kr. Hirdetések dija: Egész oldal 16 irt, féloldal 8 frt, negyed oldal 4 frt, nyolczad oldal 2 frt. — Bélyegdij külön 30 kr. TA l'.'I Al OM : Vezércikk. A hivatalos papi öltözet. Garzo Gyula. — Tárca. A veszprémi püspök és egyhá'.a 1614-ben. Thúry Etele. — Könyvismertetés. Fejes István: Előmunkálatok a megújítandó énekeskönyvhez. Szuhay Benedek. — Belföld. Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. — A dunántúli egyházkerület rendkívüli közgyü'ése. Mementó mori. — A vallási zaklatások felujulása. H. Gázon Gyula. — Külföld. Német mérték a magyar és német egyházi viszonyokra. Sch. K—n. — Nekrolog. Dr. Saphir Adolf. Dézsi Lajos. — Irodalom. — Különfélék. — Adakozás. — Hirdetések. A hivatalos papi öltözet. Önérzetünk igy szól: <vestisnon facit monachum !» Egyházunk érdeke : «forma dnt esse rei!» Az idő szelleme: «videant consule.-;, ne quid respublica detrimenti capiat!» E. T. Sokkal fontosabb tárgy ez, mint a minőnek első tekintetre látszik, miután az erre vonatkozó intézkedés érzékenyen érinti a gyülekezeteknek századok folyama alatt megszilárdult nézetét, meggyőződését, vérébe átment kegyeletét, a melyekhez hozzásimult a társadalom felfogása, sőt a művészet is, oly mértékben, hogy az egyetemesen elfogadott alapeszme egy és ugyanaz mindeniknél. Ez az oka, hogy a papot, ha külső megjelenése összhangban van magas hivatása szellemével, első tekintetre felismerik mindenütt, felekezeti különbség nélkül, az egész világon. Ezt az alapeszmét tévesztette szem elől a legközelebbi zsinati többség, midőn egy nemzeti öltönyt próbált kivenni a nemzet kezéből, hogy azt hivatalos papi öltönynyé tegye. Ez az intézkedés országszerte erős hullámokat vert, s oly visszatetszést szült, melynek ránk vetődött árnyéka bizony mondom nem szolgált javunkra. S mivel védtük magunkat, midőn hangzott a kárhoztatás, a tiltakozás, a gunvolódás és szemünk közé vágták még azt is, hogy haldoklik bennünk az alapeszmét, illetőleg az összhangot felismerő érzék? Én, megvallom, nem tudtam ez intézkedés védelmére csak egyetlen érvet is felhozni, miután a azsinati kabátot)), mint hivatalos papi ruhát nemhogy egy pap, de még a világ legelső ügyvéde sem volna képes sikeresen védelmezni, s rámondott méltóságának magaslatára emelni. De voltak mégis, a kik megpróbálták a védelmet s azt vetették a mérlegbe első és fő érvül, hogy: «a nemzeti jelleg megilleti a magyar vallás papjait!» Szép, ha Istentől van ; de én tagadom, hogy mi a ccmagyar vall ás» papjai volnánk, miután ebben a frázisban az evangyeliumi elv megalázásánál egyebet látni nem tudok. A mily sértő ez kifelé, oly nem igaz befelé ! Hogy az egyház nyelve és szelleme nemzeti legyen, a minőnek kell is lennie, az felül áll minden kétségen; de hogy annak az egyházias érzéknek a joga, mely a papság fogalmába zárt eszme symbolikus alakzatát kegyelettel őrzi, nemzeti aspiratióknak vagy divatos szeszélyeknek volna alárendelhető, nemcsak el nem ismerhetem, de még azt is tévedésnek tartom, midőn valaki ez érzék aspiratióit felekezeti korlátok közé utasítja, holott ez aspiratiók csak viszonvlagos nyilvánulásaikban bocsátkozhatnak alá az egyetemesség magaslatáról s lehetnek egyik másik felekezet tulajdonaivá. Valóban oly megszokottá vált közöttünk, hogy az egyháziasság egyetemes jellegét pápistásnak mondjuk, mintha a protestantismus nem az evangyeliumi alapról lelépett álkatholicismusnak, de magának az egyháziasság öröklött eszméjének, alakzatának s komolyságának is tagadása volna. Bizony mondom, nem jó dolog kiüríteni a fürdővízzel magát a gyermeket is, miután ha beüti a fejét, vagy lábát töri, csak nekünk kell s z egé n yk ét m eggyógyi11at n u n k. Ily gyógyítási ügyben fáradozunk most is, miután hova-tovább szélesebb körben emelkedik fel az a hang, hogy a jelen állapot tovább tarthatatlan. De hogy gyógyitsunk s hogv szüntessünk meg egy tarthatatlan állapotot, ha a diagnózist meg nem állapítjuk? Három forrása van a bajnak. Az egyik az, hogy a bensőnek 7negfelelő öltözködési illemérzék, némely theolo-