Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-31 / 22. szám

A misszió-ügy rovatában a Szemle mult évi füzetében közölt nagy érdekű és tanulságos ccbelmissziói levelek)) folytatódnak Csiky Lajostól. Mennyi jó példával szolgálnak a bennök rejlő alapos megfigyelések! Mily hatalmas ösztönző szerény Bethesdánk ápolására, fejlesztésére a Rauhes-Haus nagyszerűsége; szervezete, működése, hatása! Wichern J. Henrik emlékét e nagyszabású alkotása egymaga is feledhetetlenné tette. Valóban igazi apostoli munka eredménye a szerénynek is csekély kezdetből kialakult hatalmas arányú intézet, mely árvákra, elzüllöttekre, balsors sújtotta egyháztagok százaira terjeszti áldásait. A történeti részhez érdekes statisztikát csatol a minden — aprólékosnak látszó, de hasznosítható — mozzanatára is figyelmes cikk; emlékezetbe vésődő könnyed nyelvezete pedig egyrészt a száraz adatokba is életet önt, másrészt tanulságaikat úgyszólván önkénvtelen megérteti. Egész sor könyvismertetés zárja be a tartalmas füzetet. Jobbára a legújabb könyvpiacz kiválóbb termékeiről adva lelkiismeretes, kritikai átolvasás alapján tájékozást, útbaigazítást azzal, hogy kiemelik legjellemzőbb tulajdonságaikat, rámutatnak hasznavehetőségiikre, megjelelik fogyatkozásaikat. Kétségtelen, hogy e rovatnak állandó fontossága van. Legyen ez elkésett ismertetés szerkesztőnek, cikkíróknak : késő gratuláció! I)r. Bakonyi Lajos. BELFÖLD Püspöki látogatás a kecskeméti egyházmegyében. Egészen puritán, minden külső fényt, épületek feldíszítését s harangoztatást stb. mellőző, de az élő szeretet által nemessé és széppé varázsolt, s éppen azért mindnyájunknak jól eső fogadtatásban részesült püspök ur ápril 26-án este Nagy-Körösön. Midőn a vonat lanyházó esőben berobogott a pályaudvarba, ott várták már az érkező vendéget a város részéről Póka Kálmán polgármester, Molnár Gedeon főjegyző, Fitos Vilmos főkapitány s Hegedűs Dénes városi ügyész; az egyház részéről Kovács Lajos lelkész és Farkas Elek főgondnok vezetése alatt Papp Imre, Czirják Ambruzs és János, Hoffer László és^ más számos presbyter. Az egyházmegye részéről Ádám László és Gal Ferencz világi tanácsbirák, Mészáros János kecskeméti, Szabó Elek ó-kécskei és Szekér Sándor jászkarajenői lelkészek, a a kecskeméti egyház és iskola küldötte Győrffy Balázs főgondnok és Csilléry Benő jogakadémiai igazgató. A nagy-kőrősi fögymnasium részéről Mészöly Gáspár helyettes igazgató és a tanitó-képezde részéről H. Kiss Kálmán igazgató. A vonatról leszálló főpásztort először is Póka Kálmán polgármester üdvözölte a város nevében, mint az egyházzal mindenkor együtt, érző városnak is kedves vendégét; majd az ifjú polgármester után az ősz lelkész Kovács Lajos, ki fekete ruhában, palást nélkül jelent meg a püspök előtt, emelt szót, és a szerető szív melegségétől áthatott hangon üdvözölte a főpásztort egyháza nevében, mire püspök ur válaszolt, megköszönve ugy a városnak, mint az egyháznak a szíves fogadtatást, s Istennek áldását kérve mindkettőre. Ez után püspök ur a város szép fogatán foglalt helyet és 9 magán fogat által kisérve a lelkészlakra hajtatott. Ott az első lelkipásztor, Filó Lajos fogadta a megérkező főpásztort, s miután ekkorra már egészen beesteledett, a lelkészlak egyik szobájában gyűlt össze a presbyterium egy része félkört alkotva lelkipásztora körül, ki szintén palást nélkül, de ajakán a szeretet édes szavával és szivében a barátság meleg érzésével üdvözölte a kedves vendéget, a régi jó barátot. «Legyen áldott az Úr, ki elküldé az ő szolgáját mihozzánk!» mondá az egyik szív; ((Legyen áldott e ház, melybe engem vezéreltél Uram !» teleié a másik. Este a városi vendéglő dísztermében szűkebb körű vacsora volt, melyen a püspök úron és kíséretén kívül a kecskeméti egyház küldöttei, valamint a nagy-kőrösi egyház és város előkelőségei vettek részt. Április 27-én délelőtt 8 órakor az előre megállapított programm szerint isteni tisztelet tartatott, mely alkalomra a templom színültig megtelt. Ott láttuk a város elöljáróságát, az egyház tanácsot, a gymnasiumí és praeparandiai tanári kart teljes számmal, valamint a város notabilitásait felekezeti különbség nélkül'és n igy közönséget. Püspök ur a helybeli és vidéki lelkészek kíséretében vonult be a zsúfolásig megtelt templomba, hol a gyülekezet éneke után Kovács lelkész úr ment fel a szószékbe, s kenetteljes hangon imádkozott. Imádkozás közben egy kellemetlen esemény zavarta meg a templomi csendet és vallásos buzgóságot, amennyiben a városban tűz ütött ki s a félrevert harang szavára a gyülekezet mozgolódni, zsibongni kezdett s többen —- főként a karzatokról — el is távoztak. Szerencsére azonban a tűz nem sokára elaludt s a néhány perezny i kínos moraj is megszűnt, az eltávozottak lassanként visszatértek ugy, hogy az ima végére ismét helyre állott az áhítatos csend, s püspök ur a helybeli praeparandiai ifjúság éneke után az Ur asztalához lépve mély csendben és feszült figyelem közt kezdheté és mondhatta el következő nagy hatású beszédét: .. ((Valahányszor hivatalos vagy magán járatban Nagy-Kőrös földére lépek, melyhez engem a szeretet, barátság és régi emlékek annyi kötelékei csatolnak, melynek árnyas temetőjében nekem oly drága hamvak pihennek a boldog feltámadás reményében: mindannyiszor csordultig megtelni érzem szívemet érzésekkel, elmémet édes és fájdalmas emlékekkel. De kétszeresen most, midőn ugy jövök ide, mint az isteni kegyelem és a gyülekezetek akarata által felvigyázatomra bízott s általam egyenlő szeretettel ölelt egyházak egyikéhez, mely népességre nézve ezen mi egyházkerületünkben második helyet foglal el, a törvényeink által rendelt s kötelesség érzetem s szívem jó sugallata által egyaránt sürgetett püspöki látogatás teljesítésére, mint jöttem eddig 5 s most a 6-ik egyházmegyében, több mint 200 egyházába egyházkerületünknek, de egyikbe sem szívesebb készséggel sem nagyobb örömmel, mint ebbe a nagy-kőrösi népes, erős és virágzó egyházba, melynek egykor ifjú koromban szolgálatában állottam, melyn e ic a k kor újra szervezett és gyors virágzásnak indult iskolájába én is tanitani és tanulni jártam, Mit és mennyi sikerrel tanítottam az akkor rám bízott tudomány szakban, azt'megítélni, sőt emlegetni sem feladatom ; de a mit itt tanultam, az állandó nyomokat hagyott életemben, azt sohasem felejtem el s hálásan emlegetem holtomig. Tanultam, nem csak amennyiben a régi mondás szerint tanítva tanulunk, de tanultam mint alig 22 éves ifjú az intézet nálam idősb és sokkal jelesb tanáraitól, hogy másokat ne említsek : Szigethi Varga Jánostól rendet, pontosságot és kötelességérzetet; Arany Jánostól csendes munkálkodást és mély erkölcsi érzeten alapuló lelkiismeretességet, Jánosytól és Mentovichtol