Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-31 / 22. szám

vtlágos és tiszta előadást, a szaktudomány szeretetét, és könnyűséget az előadásban, a nehézségek legyőzésében. És tanultam az egyház akkori lelki pásztorától, Báthory Gábortól a családi élet szeretetét, nyájas barátságot s közügynek és egyeseknek szolgálni készséget. Nagy és hasznos tudományok ezek s ami keveset példáik után ezekből elsajátíthattam, örökre hálásan emlegetem azokért azt a két évi tanfolyamot, melyet a nagy-kőrösi iskolában és a nagy-kőrösi társadalomban jártam végig. S amint ma e templom ódon boltivei alatt megállok, megcsap a régmúlt idők szellője. Hisz a régi irások szerint e templom alapja és falai még a reformátio előtt épültek, s bár azóta többször igazíttatott, bővíttetett, nevezetesen 1652-ben, mikor tornya magasabbra épült, a régi kövekből még most is van benne valami, hirdetve a századok ostromait s az erős ház ellenálló erejét. Századok vihara szállt át felette anélkül, hogy elsöpörhette volna. Földi és égi tűztől megvédte az isteni kegyelem, falait erősítgette, pótolta, meg-megtámogatta a hívek gondja, buzgósága. A' mi a külső templomnak, az a belsőnek is sorsa, története. Isteni kegyelem óvta, védte, emberi erő tartotta, erősítette; mert a nagy-kőrösi nép mindig becsben tartotta templomát, melyben Istenét dicsérhette s a kegyelem ajándékait élvezhette. Az egyház történetében arany betűkkel érczlapon vannak feljegyezve a buzgóság és áldozatkészség számos tényei. S ha egykor — arra avatott kéz — közrebocsátandja e történetet, amint azt megirta, olvasni fogják az utódok s hasonló tettekre fognak lelkesedni, mert a melyek régén megírattak, a mi tanúságunkra írattak meg (Róm. : XV.: 4). Csak maga ez az iskola közép- és elemi-iskolai tanfolyamaival, tanitó-képezdéjével, a maga egész összeségében méltó dicsekedése az egyháznak, eleven és évről-évre megújuló tanúbizonysága a nagy-kő rösi nep es község szereretetenek, egyháziasságának, s közművelődés iránt való áldozatkészségének a szellemi érdekek oltárán. Bizonysága különösen annak, hogv Nagy-Kőrös városa ennek elöljárótága, közbirtokossága, értelmisége sőt egész népe mindig megértette a kor intő szavát s intézményei fejlesztésének szükségei iránt sohasem volt vak és siket. A régi közép iskola bölcsészeti, történelmi, nyelvészeti menynyiség- és természettani, gazdasági tanfolyamokkal volt előbb három, majd négy tanárral berendezve, sőt még a jogtudomány alapjai is taníttattak benne. S mikor a változott viszonyok egyszerre 8 osztályú közép iskolát követeltek ugyanannyi rendes tanárrál, a közbirtokosság nem habozott 1850-ben két uj tanszéket állitani fel, s 1851-ben az osztályok és tanárok létszámát teljesen kiegésziteni s az új rendszerhez alkalmazni, sőt időről-időre tovább fejleszteni. Népiskolai osztályai a 40-es években összesen öt, az alsó gymnasiumi osztályokkal mindössze nyolcz volt, ma csupán az elemi osztályok száma meghaladta a húszat, s a tanitó-képző intézet az egyházkerülettel közösen tartva fenn, betetőzi az elemi oktatás épületét. Mily haladás 40 év alatt s mindez a kor szellem intő szavára, a gyülekezet buzgóságából s megfeszített áldozatkészsége által! De veletek együtt örvendve e haladásnak, e fejlődésnek, nem felejtem s ne feledjétek ti is, hogy a haladás útja sohasem záródik be, s a tökéletesedés határai a beláthatatlan végetlenbe nyúlnak. Az apostol, bár első sorban az erkölcsi tökéletesedésre irányozva, minden emberi és különösen minden szellemi intézményre találóan mondja: «Nem hogy elértem volna már czélt, vagy hogy immár tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy elérhessem !» (Philippi III. 12.) Ti se gondoljátok atyámfiai, hogy iskolátokért mindent, vagy csak hogy eleget is tettetek volna. Az idő mindig halad, s haladása abban áll, hogy mindig többet követel s jaj annak, a ki követelésének nem bír vagy nem akar eleget tenni. Minél magasabban száll a sas, annál nagyobb kört lát be, annál inkább meglátja a zöld lombú hegyeken a kopár csúcsokat s a viruló völgyek pázsitja vagy vetései között a foltokat; így az emberi szellem is minél magasabban emelkedik, minél feljebb halad, annál inkább észre veszi a hiányokat, a foltokat, melyek intézményeink fejlődését, haladását gátolják, s őt a tökéletesedés felé törekvésében akadályozzák. Iskoláitok is mindig ujabb meg ujabb áldozatokat követelnek; egy darabig maradhattok siketek e követelésekre, de előbb utóbb engednetek kell, ha nem akarjátok, hogy az amiért már is annyit áldoztatok, túl -szárnyaltassék s tespedésnek vagy épen senyvedésnek induljon. Most azon vagytok, hogy tanitó-képezdéteknek megfelelőbb épületet emeljetek; helyesen van, még előbb kellett volna; majd elemi iskoláitokat kell szaporítanotok a tanköteles gyermekek örvendetesen gyarapodó létszáma miatt; sürget az idő változott viszonyaival, sürget az egyházkerület, sürget más hasonló intézetek példája, hogy a gymn. tanárok fizetését emeljétek, nehogy — ami többször megtörtént már — legjelesebb tanerőiteket más intézetek ragadják el tőletek. Sokat tettetek, elismerem, de nem tettetek még eleget, nem tettetek annyit, amennyit erőtök engedne! Pedig annyit tenni, amennyit képes, mindenkinek erkölcsi kötelessége ! Erkölcsi kötelességről szólva önkénytelenül jő a kérdés: mikép áll a közerkölcsiség egyházatokban ? A közerkölcs az egyesek erkölcseinek összege s hála Istennek, e tekintetben a ti életetek súlyosabb panaszra okot nem ad. Nem mintha e részben is tökéletesség I volna bennetek, mert az apostol szava igaz aha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, magunkat csaljuk meg, s igazság nincs bennünk!» De hol s mikor volt valaha tökéletesség a földön? Nincs-e konkoly a legtisztább búza között is? De a közerkölcsiség jó lábon állott, ahol a nagy többség közt jó erkölcsök uralkodnak s az erkölcsi fogyatkozások nem hódítanak rosz példáikkal, sőt közmegütközés tárgyai. Botránkoz ísokn ik lenni kell — mondja Krisztus urunk — de jaj a botránkoz tatónakl Annak a ki megbotránkozik a gonoszon, üdv, mert jele, hogy az erény szeretete indítja a bűn megvetésére. Csak a jóban ne botránkozzunk meg soha, sőt inkább dicsőítsük azt másokban s buzduljunk annak követésére, még ha önlegyőzéssel s áldozattal jár is. A kötelesség útja nehéz, az üdvösségé meredek! amert tágas kapu és széles út, a mely veszedelemre viszen és sokan vannak akik azon járnak, de szoros kapu és keskeny út, a mely viszen az életre és kevesen vannak, akik azt megtalálják)), mondá Jézus hegyi beszédében ; de ugyancsak ő biztatott : keressétek és megtaláljátok / Keressetek azért atyámfiai ! keressétek tiszta szívvel, buzgón, kitartással, kérjétek, hogy adassék nektek azt megtalálni és megadatik nektek. Azért a nagy apostol Pál intésével végzem: «A jó igyekezetben ne legyetek restek, lélekben buzgók legyetek s a könyörgésben szorgalmatosak !» Jertek azért most is imádkozzunk. Ekkor hangzott a főpásztor ihletett ajkairól egyik legszebb imádság, mit tőle valaha hallottunk, s ha a beszéd alatt bizonyos jól eső melegség, nemes büszke-