Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
századok eddig azt nem ismerték. S ezzel összefügg az erkölcsi élet atalános lazulása, a nők könyelműsége, az eláradott fényűzés, mely megrontja az erkölcsöket, az anyagi jóllétet, a ház békeségét és végromlásra vezet. Csudáljuk-e, ha még a közrendben is már nélkülözhetlenné vált drága selyemruhák és csipkék miatt nem telik a szükségesekre, a háztartásra, .az adó és egyházi terhek hordozására? Hol van az a kor, mikor még a gazdag nők is egyszerű, cziczomátlan ruhában keresték a szépséget s tudtak ?! mikor még érvényben volt az apostol intése, «hogy az asszonyok tisztességes öltözettel, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat, nem hajoknak fodorgatásával vagy aranynyal vagy drágakövekkel vagy drága öltözetekkel)) (I. Tini II. 9.). De ha az utczákon, a vásárokon sőt a templomban is szétnézünk a nők fényűzésén, ha számba vesszük a válóperek roppant számár, s a külön élők és vadházasok még nagyobb számát, sőt már az ezekkel összeköttetésben álló s itt meg sem nevezhető bűnnek felfel tünedezését, szerencsétlen fiatal nők kínos halála okozóját: szívünk vérzik s remegve mondjuk mindennapi imánk e kérését: «ne vigy minket kísértetbe, de szabadíts meg a gonosztól!)) De keressünk vigasztalóbb képeket is egyházi életetekből atyámfiai! Egyházatok, ha még terhekkel küzd is, a hívek buzgóságából él és virágzik. Az iskolák száma az utóbbi 40 év alatt megháromszorozódott s egy adományokból bár nem nagy s a gyülekezet számával és erejével arányban nem álló — tőke képződött — de legyen itt külön megemlítve és méltányolva ama buzgó egyháztag, Dobos János mérnök ur 10,000 frt adománya a tetemes adósság törlesztésére ! Örömmel említem, hogy némely — sok helyütt — uralkodó bűnök, rosz szokások inkább, az atyafiak versengése, perpatvarkodása, az egyház külső és belső elöljárói iránt való tiszteletlenség, különböző felekezetek közötti torzsalkodások, viszálkodások, az Isten szent nevének rút káromlása a ti körötökben nem divatosak, sőt inkább a testvéri békesség, a rokonok között szép egyesség, a felekezetek között egyetértés uralkodik, az elöljárók tiszteletben részesülnek és Isten nevét buzgón imádjátok ! De ami bennem a legnagyobb örömöt ébreszti, városotok s abban a ref. egyháznak is általános és gyors emelkedése. Évtizedeken át, mióta e város a vasutban a haladásnak oly hatalmas emelőjét nyerte, mintha nem értette volna annak becsét, s nem merte volna kihasználni annak előnyeit; mintha a tétlenség álmába lett volna merülve: s most néhány év óta felébredt, uj élet tért a zsibbadt tagokba. Ime díszes városházatok épül, utczáitok rendre ékes, csínos házakkal népesednek, a város lakossága szaporodik, jólléte emelkedik. S egyházunk, hogy biztos alapot vethessen magának, iskoláit szaporítja; azokban a tanítók és növendékek részérő! szorgalom és értelmesség honol. Mindez biztos reményt nyújt arra, hogy e nagyszerű mű, e remek templom, két nemzedék eme dicső munkája is rövid idő alatt befejezést nyer. Óh vájjon megérem-e én, hogy dicső kupolája alatt rebeghessek hála imát a Mindenhatónak!? De ti imádhatjátok itt, mint imádtátok eddig ! Oh jertek, veletek együtt hadd imádkozzam én is ez alkalommal a mindenhatóhoz ki eddig vezérlett és segített benneteket, hogy segítsen és vezéreljen ez után is, jertek imádkozzunk.)) Buzgó szívből fakadt és szívhez szóló imával zárta hát be Főtiszteletű püspök ur fentebb leirt beszédét, mely a velők megoszlásáig hatott. Az atyai dorgáló szavak is, melyek erkölcsi életünk fájó sebeit érintették, gyermeki alázatossággal fogadtattak, s nem hullottak sziklára, hanem a szónoklat varázsa által megpuhított földbe, hol megfoganva, hisszük hogy megtermendik jó gyümölcsüket. Az elhintett magvakra a remek ima volt az égből alászállott harmat, mely áldást hintett azokra, a meghatott lelkeket felemelve Istenhez, ki a megtérőnek megbocsát. A vallásos buzgóság lángja fellobbant a szívekben, s annak fénye ott ragyogott minden arczon, minden szemben. Az áldás elhangzása után újra megszóllak a tanitó i kar szép éneke, melynek végeztével a gyülekezet éneklése közben lassan kivonultak az ezerek a nagy templom boltívei alól, magukkal víve e nap feledhetlen emiekét a mindennapi életbe, hogy az is megszenteltessék általa. Isteni tisztelet után az egyház elöljárói összegyűltek az iskola emeleti nagy termében tartandó presbyteri gyűlésre. Lelkes éljenzes fogadta itt a belépő főpásztort, ki eljött, hogy feltárja az egyháztanács — mint az egyház kormányzó testülete előtt — mindazt, a mi jót s ami hiányt tapasztalt jelen látogatása alkalmával. Megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett, s buzdította az egyháztnácsot remek temploma befejezésére és ehhez amennyiben rajta áll — az egyházkerület támogatását is megígérte. Presbyteri gyűlés után még az egyházi adókezelést vizsgálta meg, s ezzel a püspöki látogatás hivatalos része véget ért. Délután egy órakor a népkör nagy termében gyülekezett össze Czegléd városának értelmisége teljes számmal, hogy részt vegyen a református egyház közös ebédjén, melyet az íőpásztora tiszteletére rendez :tt látogatásának ez utolsó napján. Fényesebb társaságot nem láttak még együtt a népkör termei. Szászh.irminczan vettek részt a három napi ünnepély ez utolsó aktusán, hogy még egyszer kifejezést adjanak az ünnepelt iránti tiszteletűknek és hódolatuknak. Az ebédet szebbnél-szebb pohárköszöntők fűszerezték, melyek közül különösen kiemelkedett Főtisztelendő Makáry István apát-plébánus úr felköszöntője, melyben a protestáns egyház és a magyar irodalom méltó büszkeségét, püspök urat éltette, továbbá Laczkovics László állami adó-pénztárnoké, ki a legszebb és legjobb nőre püspök úr nejére és Szikszai István városi hivatalnoké, ki a legboldogabb anyára, két magyar református püspök édes anyjára mondott felköszöntőt. Es mindezeket megkoronázta Főtiszteletű püspök urn.tk remek beszéde, melyben könynyes szemekkel, meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetet azért, hogy nem csak őt zártuk szivünkbe, nem csak ő: halmoztuk el szeretetből származó jó kivánatainkkal, hanem azokat is, kik neki a világon legkedvesebbek, szeretett nejét és áldott jó.édes anyját; midőn ezt megköszönte, poharát Czegléd közönségére emelte, óhajtván, hogy legyen e közönségnek minden családfője olyan boldog, a milyen boldog családfő ő, és minden gyermeke oly szerencsés és áldott fiú, mint ő. A nemes szívből származó szavak könynyeket csaltak minden szembe s minden lélekből őszinte fohász szállott fel az égre «fény nevére, áldás életére !» Ebéd után püspök ur a lelkészlakra távozott, hogy uti előkészületét megtegye. Délután 5 órakor már nagy néptömeg hullámzott a templom és vasút utczán. Mindenki akarta még egyszer látni a főpásztort, mielőtt körünkből eltávoznék. Fél hat órakor búcsút vett tőlünk kedves vendégünk, hogy folytassa hivatalos körútját. Búcsút vett a szerető atya gyermekeitől, kik olyan